A. év - Szent Péter és Szent Pál ünnepe

ApCsel 12, 1-11

Zs 33, 2-9

2 Tim 4, 6-8.17-18

Mt 16, 18

Mt 16, 13-19

Ha a szentekre gondolunk általában olyan hívő embereket képzelünk el, akik teljes bizonyossággal hittek Istenben, már a földi létben elérték a tökéletességet. Mi több, csodás események kísérték születésüket, életüket, s a bűnt még hírből sem ismerték. Ez a tévhit nem helytálló. A szentek is emberek, szenté válni is csak ember tud. Életük része ugyanúgy a kísértés és bűnbeesés, mint bárki másé. A fő különbség csak az, hogy hogyan viszonyulnak emberi hibáikhoz: megmaradnak benne vagy küzdenek ellenük. Ez a szentté válás ismérve, s erről több szent is tanúságot tesz életével, kik fiatal éveikben bizony igen súlyos bűnöket követtek el. De megtérve, életüket teljesen az Isten szolgálatára szentelve más emberré formálódtak. A két főapostol kapcsán is találkozhatunk hasonló eseményekkel.

Péter, akit eredetileg Simonnak hívtak, egyszerű halász volt. Foglalkozásán kívül máshoz nemigen érthetett, tanulatlan ember volt. Mégis, mikor egy sikertelen halászattal eltöltött éjszaka után Jézus szavára kivetik a hálót, s látva a gazdag zsákmányt, felismeri a csodát, bűnbánóan borul le Jézus lábaihoz. A Mester pedig meghívja, hogy emberek halásza legyen. Egy dolgos, átlagosan hívő ember így válik Jézus tanítványává, s míg a Mestertől tanul hitében növekszik. Oly sokan ismerhetnek magukra Péter apostol életpéldája láttán! S bár ő is hibázik, elbukik, megtagadja Mesterét, de nem válik bűnének áldozatává, mint Júdás, hanem megbánja tetteit. S aztán már mint a lassan formálódó keresztény közösség elöljárójaként hirdeti az igét három évtizeden át, míg Rómába nem jut.

Pál, akit eredetileg Saulnak hívtak, sok szempontból ellentéte Péternek, de így egészítik ki jól egymást. Ő római kolónián született, innen római polgársága. Szülei gondoskodnak műveltségéről, s arról, hogy szakmához is értsen (sátorkészítő volt). A teológiatudományokban mélyedt el, s vált rabbivá. S noha Jézus kortársa volt, nem tudunk róla, hogy életében találkozott volna a Mesterrel. Az viszont ismeretes, hogy az egyik legnagyobb üldözője volt, mígnem meg nem mutatkozott neki a damaszkuszi úton. Megtérve és elmélyedve a hitbe vált a legtermékenyebb apostollá a hithirdetés terén. Az ő útja is, mint minden út, Rómába vezetett.

A Városban érte őket az első római császár által meghirdetett keresztényüldözés. S a két főapostol nem menekült el, hanem példájukkal erősítették hitre és kitartásra a többi testvéreket, s így elnyerték a vértanúság koszorúját. Méltók hát arra, hogy kövessük példájukat, hiszen a nép közül valók voltak, az Istenért és a népért dolgoztak, s nem rettentek meg, mert érezték, hogy velük van az Úr kegyelme.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Január 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31