A. év – Nagyböjt 5. vasárnapja

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

Ahogy egyre közeledik húsvét ünnepe, úgy kerülnek sorra Jézus nagyobbnál nagyobb csodái János evangéliumában. A csúcs Lázár feltámasztásának eseménye. Itt kezd megvalósulni Isten azon ígérete, amelyet Ezekiel prófétának nyilatkoztatott ki: „kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból” (Ez 37, 12b). Nemde ez valósul meg Lázár esetében is, akit sírba temetek egy kővel lezárt barlangba. Sőt, tudjuk róla, hogy negyednapos, szaga van. Mind-mind a halálnak és a bomlásnak a jele. Ezek fejezik ki, hogy ténylegesen meghalt. És pontosan ezért tartják Jézus legnagyobb feltámasztó csodatettének, mert itt a halál bizonyos, míg más eseteknél alig a halál beállta után kelti életre Jézus az elhunytat. Az elmúlás bizonyossága ellenére az Úrba és feltámadásba veti hitét Lázár testvére, Márta, így vallva meg azt: „Tudom, hogy feltámad” (Jn 11, 24a). A feltámadás hite hajtja nagy szomorúsága ellenére is. A vigaszt Jézus adja a szomorkodóknak, a gyászolóknak, ahogy teszi ma is katolikus temetések során. Az imádság mondva és énekelve vigaszt nyújt a szomorúság idején, nem arra való, hogy az emberek fülét csiklandozza különféle zenebonával vagy profán személy szavalatával és éneklésével, és úgy hozzon jó kedvet, mint ahogy az alkohol teszi, a búfelejtő. Jézus maga is szembesül barátja halálával, Ő is megrendül. Ez így van rendjén, nagyon is helyén való dolog, ha az ember kiadja bánatát, érzéseit. Csak így tudunk megválni tőle és továbblépni, nem fog kínozni minket és elbizonytalanítani hitünket, évtizedes gyászolásra késztetve magunkat. Mert, ahogy sokan a részvétet nyilvánítók közül megszólják Jézust: „nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon” (Jn 11, 37b), úgy vannak ma is az elhunyt sírját körül állók között hitetlenek. Mert azt gondolják, hogy ha nyomorúságos az életem, akkor minek higgyek Istenben, Ő nem segít rajtam, még a barátomat is hagyta meghalni. Nem kétkedik az Istenben, hanem elveti az életéből. Az ilyen ember sosem fogja meglátni Isten dicsőségét. Nem is hiányzik neki, legfeljebb az emberi dicsőség, pompa, kényelem, gazdagság. Az ilyen ember él test szerint, s így nem kedves az Isten előtt (vö. Róm 8, 8), ahogy mi sem kedvelünk mindenkit életünk folyamán. Pedig éppen hitünk próbakövei segítenek nekünk, hogy mindinkább engedni merjünk magunkban működni az Istent Szentlelke révén, s ezáltal részesülhessünk halandó testünk majdani életre keltésében. Csak az ilyen ember lesz képes a leglehetetlenebb helyzetekben is megtenni Isten akaratát, amiképpen azok tették, kik elgurították a követ Lázár sírja elől. Az ő hitünk is közrejátszott a csoda megvalósulásában: Lázár feltámasztásában. Mi is tehetünk nagy csodákat, ha közösen, egy akarattal fohászkodunk az Istenhez.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31