A.év – Nagyböjt 1. vasárnapja

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

Mi emberek a számunkra legkevésbé kellemes dolgaival nem szívesen foglalkozunk. Ezek közé gyakran az élet nagy kérdései is bele tartoznak. Ilyen téma a bűn is. Már a kisgyermek is ismeri, mert ha valami rosszat tesz, szülei mindig rászólnak: „Nem szabad!” Aztán mégis újból megtörténik az, amit nem szabad. Nem vesszük észre, hogy mit szabad, csak azt, amit nem. Mint a játékbolt kirakatában látott legújabb játék. Már több tucat van, de kell az új. Pár napig érdekes, aztán megy a többi közé. De nem baj, a kirakatban már ott az új legújabb játék. És kezdődik elejéről a kör. De meddig? Míg fel nem növünk. Ez nem igazán igaz, mert megvan a felnőtteknek is mi kell: pénz, autó, lakás, partner. S míg az anyagiak esetében az érzelmi ragaszkodás a helytelen, addig a partner iránti érzéketlenség okozza a bűnös problémát. Pedig mondták, hogy helytelen, nem szabad. De olyan kellemes, akkor miért lehet rossz? Az édenkerti dilemma tér újból és újból vissza életünk folyamán. Látjuk a fát, rajta a gyümölccsel, amire Isten ezt mondotta: „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz” (Ter 2, 16b-17). De hát a gyümölcs „élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére” (Ter 3, 6a). Így az ember elcsábul, nem gondolván a következményekre, csak a jelen pillanat élvezetére. Pedig az is tovaszáll. Talán pont ezért esünk bele újból és újból ugyanazokba a bűnökbe, mert azok csak tiszavirágnyi ideig nyújtanak számunkra bűnös örömet. Az ismétlés a tudás anyja, bár jelen esetben a helyes kifejezés inkább a tartós bűnös állapot lenne. De ki menthet meg a bűntől és annak következményeitől, s magától az őskövetkezménytől a haláltól? „Mert miként egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek igaz volta minden ember életére megigazulást áraszt” (Róm 5, 17). Ő pedig Jézus Krisztus. Persze van, akinek ez sem jelent sokat. Aki nem akarja, hogy megváltsák, az nem is váltatik meg. Jézus nem akarta senkire sem ráerőszakolni a hitet. Az Egyház is túlbuzgó jószándékában keresztelt meg olyanokat, akik pedig távol álltak a hittől. Az ember jó szándékát is gyakorta rákényszeríti másokra, nehogy baja essék. Nem ez lenne a törvényeknek a célja? De igen, csakhogy itt is komoly kavarodás van korunkban. Mert van az Isten törvénye, van az állam, mint emberek közösségének a törvénye, s minden embernek megvan a maga törvénye (öntörvényűség), amit másnem házbélijeire alkalmaz. Jól meg is férhetnek egymás mellett, hacsak az alacsonyabb rendű felül nem írja a magasabb rendűt. Így válhat egy bűnös cselekmény jóvá, s egy jó, ha nem is bűnössé, de érdektelenné. A helyes mérce megtartása nem könnyű, mert nem mindig kellemes számunkra. Ám aki a jövőjére is gondol, nem csak a jelenére, az rájöhet, hogy jobb a helyes megoldást választani, még ha kellemetlen is, mintsem később szenvedni el rossz döntéseink fájdalmas következményeit, amikor már nem lesz erőnk változtatni életünk folyásán. Tegyünk tehát jót, még ma!

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Március 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31