A év – Krisztus Király vasárnapja

Ez 34, 11-12.15-17

Zs 22, 1-3.5-6

1 Kor 15, 20-26.28

Mk 11, 9b-10a

Mt 25, 31-46

Korunk különös módon teli van végidőbeli jóslatokkal, prófétai kijelentésekkel teljes megjelenésekkel, érdekesebbnél érdekesebb Biblia értelmezéssel, különösen az apokaliptikus könyvek kapcsán. A vizsgálódásoknak van alapjuk, hiszen a kinyilatkoztatás részeként mindig szól az Úr az embernek, hogy tettei alapján ítéltetik meg. S ha egyes magas posztra jutott emberek nem megfelelő útra vezetik népüket, akkor azok sorsát is jelentősen be tudják folyásolni és ezen keresztül az egyes emberek életét is. Nem véletlenül fordulnak mindig az ószövetségi próféták a királyhoz, hogy az ő lelkiismeretét érintsék meg, vegye észre kormányzásának helytelen, erkölcstelen mivoltát, és térjen vissza a helyes útra. Találunk pozitív tapasztalatokat, de oly jellemző az emberi jellemre, hogy inkább a negatív hozzáállás jelentkezik nagyobb hányadban. Csoda hát, hogy egy Messiáskirály eljövetelét várták, aki majd felszabadítja az elnyomottakat és megbünteti az elnyomókat. Mindezt persze politikailag értették, tényleges fizikai megváltásra vártak. Ám Isten nem ezt hirdette meg prófétái ajkán, kiknek kortársai sosem hittek, csak az útókor magasztalja fel, beismerve szavaik igazságtartalmát. Eső után köpönyeg… Ez alól Jézus sem volt kivétel, kit a vezetők ugyanúgy elvetettek, amint szavai igazsága bántotta fülüket. Ám ezzel is csak Isten örök tervét szolgálták és tették lehetővé a Megváltást. Krisztus királysága ekkortól kezdődően nyilvánvaló, amint arról a Nicea-Konstantinápolyi zsinati Hitvallásban is megvalljuk: „ott ül az Atyának jobbján… és országának nem lesz vége.” Valakinek a jobbján ülni mindig az előkelőséget jelenti. Hogy hatalomban és méltóságban közvetlenül a fő helyen ülő után következik. Ezt maga Jézus is megerősíti: „Az Atya szereti a Fiút, s mindent a kezébe adott.” (Jn 3, 35) Tehát a Mindenség Ura a Fiúra bízta az uralkodást, és az ezzel együtt járó kötelezettségeket: „Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet (Jn 5, 22) A szeretetből történő hatalomátadásról sem véletlenül történik említés. Hisz e nélkül nem lehet beszélni Isten és ember közötti őszinte kapcsolatról. Ennek hiánya folytán pedig az embertárs szeretete is sántít, különösen, ha azt egynek a legkisebbek közül kell megtennünk. És itt tényleges cselekvésről van szó, nem vég nélküli beszédekről, elmélkedésekről. Ugyanakkor, és ezt nem tagadható, jó cselekedeteink nem önzetlenek, hiszen Istenért és az üdvösségünkért tesszük. Ez hitünk tanítása is és kétségtelenül csak így válthatjuk tettekre. Ezzel azonban semmi baj sincsen, különösen, ha el tudjuk fogadni, hogy nem ebben a világban kell dicséretet és elismerést kapnunk, hanem abban az országban, melyet már a világ teremtésekor megalkotott a mi számunkra. (vö. Mt 25, 34b) Így, tudva, hogy Övé a hatalom és a győzelem, érdemes lenne a jó és győztes oldal mellett kitartanunk, még ha emiatt a gonoszság erői nagyon próbára is tesznek bennünket, tudván azonban azt, hogy a pokol kapui nem vehetnek erőt rajtunk, (vö. Mt 16.18b) míg Őbenne bízunk.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Május 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
26
27
28
29
30
31