A. év – Karácsony - éjféli mise

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

Az adventi várakozás után végre eljött a karácsony. Előkészületekkel teli időnk végre beérett, nem kell tovább várakoznunk. Pedig nagy erény türelmesen várni, hiszen az Úristen ilyen formán is próbára tesz bennünket. Gondoljunk csak azokra, akik több mint kétezer évvel ezelőtt éltek, s hallották az eljövendő Megváltó ígéretét. Őbennük is ott volt a várakozás, hogy eljöjjön, még az Ő idejükben, s mondhassák azt, amit végül a vén Simeon mondhatott ki: „meglátták szemeim akit küldtél, az üdvözítőt” (Lk 2, 30). Nem várt volna Simeon egész életében, ha nem lett volna hite. Hitünk tárgyáról az elmúlt év során sokat hallhattunk, jobban elmélyedhettünk benne, ha akartunk. Mert a hitet is akarni kell, akarni kell megvalósítani. Anélkül csak holt betű minden egyes leírt evangélium. Pedig az evangéliumnak élőnek kell lennie, hiszen élő emberek adták elő élő szóval, s csak ezt követően jegyezték le szisztematikusan megszerkesztve, hitünk titkaira rávilágítva. Így van ez Jézus születésének körülményeivel is, hiszen nem volt jelen újságíró, hogy jelentsen a hírről. Azonban az első keresztények óhajtották ismerni a kezdetet, ezért vált részévé az evangéliumnak: „Jézus Krisztus születése pedig így történt” (Mt 1, 18). Hiszen ez az esemény önmagában véve is evangélium, örömhír, ahogy azt akkor az angyal hirdette: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek… Ma megszületett a Megváltótok…” (Lk 2, 10-11). Egy gyermek születése már önmagában is nagy öröm: „Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik” (Iz 9, 3). Ám akkor ott Betlehemben nem csak egy gyermek született, hanem a Megváltó. Nem volt kötelező számára, hogy eljöjjön közénk, mégis a Mennyei Atya iránti szeretetből „önmagát adta értünk, hogy minket minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgólkodó, választott népévé tegyen” (Tit 2, 14). Igen, a jóra akar hívni minket, hiszen ez az Isten eredeti elgondolása. Ezek után már érthető, hogy nem szégyen beszélni eme fölséges eseményről, mi több „hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, és csodatetteit minden népnek” (Zs 95, 3). Ó, igen, beszélni a jóról. Milyen nemes feladat, s mi mégis oly gyakran megfeledkezünk róla. De most karácsony van, s talán nagyobb az emberekben a nyitottság és befogadó készség a szépre és a jóra. De legfőképpen Jézus Krisztusra, ki mint kisgyermek jött el közénk. Legközelebb már nem ilyen rejtett formában jelenik meg, hanem nagy dicsőségben, hogy üdvözítse a jókat. Hogy erre mikor kerül sor, nem tudhatjuk. De addig is „várjuk reményünk boldog beteljesedését, nagy Istenünknek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét” (Tit 2, 13).

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30