A. év Húsvét 7. vasárnap

ApCsel 1, 12-14

Zs 26, 1.4.7-8a

1Pt 4, 13-16

Jn 14, 18

Jn 17, 1-11a

Földi életünkben igen tevékenyek vagyunk, sok minden leköti napjainkat, elég csak az alapvető szükségleteink kielégítésére szánt időre gondolnunk. Így telik el a földi élet. Ám amikor az örök életre gondolunk, megeshet, hogy a végtelen semmittevés képe vetítődik elénk. Hogy mintha nem lenne már változás, hanem csak a végtelen állandóság és unalom. Így számunkra misztérium az örök élet milyensége, hiszen tényleges tanúbizonyságról nemigen tudunk. Maga Jézus csak a feltámadás milyenségét mutatta meg önmagán. Ám azért beszélt is az örök életről: „Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent…” (Jn 17, 3) De hát megismerhető Ő? Istenről állítjuk, hogy végtelen és felfoghatatlan. Itt földi életünkben csekélyé ismerjük meg Őt, ki jobban, ki kevésbé. Erről így ír Pál apostol: „Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.” (1Kor 13, 12) Tehát egy másfajta megismerésben leszünk, amiről most még nincs fogalmunk. Hogy tényleg így lesz-e, nem tudhatjuk. De ha hisszük, hogy Isten a jóra teremtett minket és a jót adja számunkra és mindezt meg is tapasztaltuk, akkor hihetjük, hogy ez mind megvalósul, sőt megismerjük Őt úgy amint van. (vö. 1Jn 3, 2b) Azonban erre még sokára kerül sor és jó ha már földi életünkben is törekszünk rá. Nem kell mást tennünk, mint Isten útmutatásait követve jót cselekednünk. Igaz, nem vagyunk tökéletesek, mi is hibázhatunk, ami miatt szenvedéssel sújtanak minket az emberek. Hibáink lehetnek valós bűnök, mint „gyilkosság, tolvajlás” stb. Bármi amivel ártalmára voltunk más embereknek, s nem gyakoroltunk bűnbánatot miatta. Így bűnei miatt valóban megérdemli a büntetést, a szenvedést az ember. Nem így áll a helyzet, ha a hívő hitéről van szó! Mert az „aki azonban keresztény volta miatt szenved, ne szégyellje ezt, hanem dicsőítse meg Istent a keresztény névvel.” (1Pt 4, 16) Nagy különbség van a kettő között mint a böjt és a fogyókúra között. Egyik esetben a test és a lélek szenved a test javára. Míg a másiknál a test és a lélek szenved a lélek javára. Így aki igazán bűnös az testben és lélekben is szenved. De aki hite miatt, az csak testben, mert lélekben megerősíti az, aki mellett hitet tett. Így tapasztalhatjuk meg ezt. „Boldogok vagytok, ha Krisztusért gyaláznak titeket…” (1Pt 4, 14a) Mintha csak Jézus hegyi beszédben mondott szavai csengenének vissza: „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!” (Mt 5, 11-12a) Így amint Krisztus szenvedése és kereszthalála nélkül nem valósulhatott volna meg a boldog feltámadás és az örök élet, úgy a mi örök életre szóló boldogságunk útja is tele van szórva szenvedést okozó tüskékkel. De a tüskék közt megcsillanó boldogság fénye jelzi a helyes útirányt, amerre haladnunk kell.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Május 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
26
27
28
29
30
31