A. év Húsvét 4. vasárnap

Tévelygő ember valamilyen szempontból nem a helyes úton halad, életvitele eltér a normától, a megszokottól, a hétköznapitól. Az eltérés többnyire deviáns jellegű, tehát helytelen, rossz. Vannak pozitív jellegű eltérések is, amiket szintúgy az átlagtömeg helytelenít. A normától való eltérés kialakulhat az életkörülmények folytán vagy akár az embernek szándékosan vállalt viselkedésváltozása folytán. Megesik, hogy maga az illető sem tudja, hogy életvitele helytelen, mert bűnös, ezért az ilyen embernek tudomására kell hozni ezt. Olyanok vagyunk ilyenkor, mint a pásztor kutyája, melynek feladata az eltévelyedő juhokat visszaterelni a nyájba. Egy állattal meglehet tenni ezt, no de egy emberrel? Ez erőszak! Mindenki hihet amiben akar illetve mindenkinek jogában áll olyan hülyének lenni, amilyen akar. És ez még csak nem is sértés, mert valóban kevés ember van, aki megtévesztés folytán választja a rosszat. Választásunk nagyon is tudatos illetőleg elfogadó, beletörődő, amint a költő írja: „A vétkesek közt cinkos, aki néma” (Babits Mihály: Jónás könyve) Illetve: „A hallgatás beleegyezés.” („Qui tacet, consentit!”)

A juhok sem egyformák, mert vannak olyanok, akik bemennek az ajtón és vannak akik nem. Azaz: akik meghallgatják Jézus tanítását vagy nem hallgatják meg. A választás szabad. Probléma csak akkor támad, ha azok akik nem hisznek Jézusban, rabló és tolvaj módjára elakarják rabolni a hívők hitét. És itt nem csak arra gondolhatunk, hogy verbálisan tiltják meg azt, avagy fizikai erővel kényszerítenek. Sokkal körmön fontoltabb mód az emberek életkörülményeinek a megváltoztatása, szegénységbe jutatása által elért erkölcsi és hitbeli leépülés. Nem mai trükk, már az ókorban a vértanúság előtt állókat gyakorta gazdagságot ajánlottak fel, hogy megtagadják hitüket. Mert megérezték, hogy van valamijük, ami értékes, mint a hit, amit Jézus egy példabeszédében igazgyöngyhöz hasonlított. Ám az okos hívő nem adja azt el a disznóknak moslékért. Mert a disznónak minden földi jó kijut, de végül tűzön sütik meg (pokolra jut). És a böllér (ördög) nem lesz kíméletes. Az, aki az igazgyöngyöt birtokolja, az már felismerte az igazság szavát, s azt aki mondja: „Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” (Jn 18, 37) Mert az igazság nincs elrejtve, felismerhető, csak akarni kell felismerni. De talán már ismerjük is nagyon jól és nagyon régóta. Ilyen okból csak nem szabad engednünk, hogy bármi is eltávolítson minket Isten nyájából, az akolból ahol nagyon jó helyünk van.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Május 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
26
27
28
29
30
31