A. év – Húsvét 2. vasárnapja

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

A félelem egy érzelmi reakció valamilyen veszélyforrásra, mely lehet fizikai vagy szellemi eredetű. Több mint az ijedség, mely csak egy pillanatnyi ideig tart, míg felfogjuk, hogy a hirtelen elébünk került dolog vagy élőlény veszélyes-e ránk vagy sem. A félelem már egy tartós érzelmi állapot. És nem is egy kellemes érzés. Az embert lehangolja, óvatossá teszi, védekező álláspontba helyezi. Ha elhatalmasodik, akkor képes elválasztani a többi embertől, csökkentve az embertársakkal való beszélgetést és így annak lehetőségét is, hogy az ember szerethessen, jót tehessen. Világunkat igencsak uralja, s kioltja a reményt, mi szerint jobbra fordulhatnak a dolgok. Mert bizalmatlanná válik az ember a körülötte lévő dolgok és személyek iránt, gondolván, hogy őt csak bántani akarják, hogy őt mindig valamilyen ártalom éri. Ezért védekezik, és sajnos eközben csak fokozza magában a félelmet, nem tud kilépni belőle, mert akarata meggyengült. Jézus tanítványait is eluralja ez az érzés. Mesterüket keresztre feszítették, minek okán ők „a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót” (Jn 20, 19a). Bátorságuk elszállt, életük céltalanná vált, mégis féltik azt, hogy akik Krisztust megölték velük is végeznek. S bár később a tizenkettő közül egy híján mind vértanúvá vált, most még nem áhítják életüket adni Mesterükért. A változás akkor történik meg, mikor megjelenik Jézus, és köszönti őket: „Békesség nektek!” (Jn 20, 19b). Onnantól elszállt félelmük, bánatuk örömbe csapott át. Felbátorodtak, s merték hirdetni az evangéliumot, s csodákat tenni, mely megtérésekhez vezetett, mi több: „szent félelem töltött el mindenkit…” (ApCsel 2, 43). Ezek szerint akkor félelemből tértek volna meg és keresztelkedtek meg? Mert megrettentek a Mindenható Istentől és annak hatalmától? Valami váratlan és csodás dolog történte egyaránt kelthet félelmet és rácsodálkozást, az ember alaptermészetétől függően. Mindazonáltal nem véletlenül szerepel a szent kifejezés a félelem előtt. Ezzel fejezi ki a történtek leírója, hogy itt egy másfajta érzés jelent meg, s nem arról van szó, hogy a porszemnyi ember fél az őt akár eltaposni képes Isten előtt. Az Istenfélelem, félni az Istent nem jelent mást, mint elfogadni mindenhatóságát és felfoghatatlanságát, s azt, hogy Ő végtelenül szeret minket. Erre eszméltek rá a tanítványok, az első megtérők és még oly sokat az elmúlt évszázadok során. S korunk emberei közül is nem kevesen. Csak nem szabad engednünk, hogy a világ félelemkeltése hatalmasabbnak és ijesztőbbnek tűnjön, mint Isten hatalma. Mint mikor a bárka ott hánykolódik a tavon, s a tanítványok életük felett aggódnak, s nem értik a szendergő Krisztust. Felébresztvén az egy mondattal nyugalmat és békét teremt. (ld. Mt 8, 23-27). Véget ér az aggódás, a félelem. A problémák nem mindig oldódnak meg, de az ember erős lélekkel állhat neki. Csak akarnunk kell, tennünk és Isten kegyelmére hagyatkoznunk.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Május 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
26
27
28
29
30
31