A.év – Évközi 6. vasárnap

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

Pál apostol méltán írja levelében: „Mi bölcsességet hirdetünk…” (1Kor 2, 6a). Érti ez alatt saját magát, a többi apostolt, s mindazon sok-sok igehirdetőt, kik az apostoli kor óta a krisztusi hitre próbálják tanítani a világot. Mert bár az Isten egyszerűen fogalmazta meg parancsait és törvényeit, és az embernek valóban módjában áll azt megtartani (vö. Sír 15, 15), mégis vannak, nem is kevesen, akik más bölcsességet követnek. Mégpedig „e világnak és pusztulásra ítélt fejedelmeinek bölcsességét” (1Kor 2, 6b) követik. Mit is tanít evilágnak bölcsessége? Azt hiszem, igen jól ismerjük bölcsességét, mely az ember önmaga iránti szeretetét tanítja, hogy ne szeressen mást, csak önmagát, így csak a maga javát keresse. Könyököl, ha kell, lefele tapos, csak, hogy megőrizze pozícióját és felfele jusson. Meg sem lepő, hogy az ilyen ember szava értéktelen, hazug szó. Amit ma mond, holnap letagadja, s ez igaz ígéreteire is. Főképpen akkor, ha magát kell megóvnia a hatalmasságok hatalma elől, s pozícióját kell védelmeznie. Más tulajdonának tisztelete mit sem számít számára, de ha magáéról van szó, annál inkább védelmezi. S más téren is csak azt teszi, ami számára élvezetett okoz, így az emberi kapcsolatok terén. Ami fárasztó, kellemetlen, arról szó se essék, ha dolgozni kell, minél kevesebbet minél több pénzért. Barátja csak alkalmi, érdekei szerint válogatottak és épp oly tiszavirág életűek. Nem meglepő, hogy az ilyen ember nem érti, hogy a keresztény, miért a más és nem a maga javát nézi. Mert csak ebben a világban tud gondolkodni, számára a halál a dolgok vége. Éppen ezért igyekszik kényelmessé tenni az addig tartó időt, mi több, minél későbbre elodázni. A hívó ember hiszi, hogy az élet folytatódik, így amit tesz, azt a túlvilágba vetett hit szellemében teszi. Hogy igazi kincsünk csak a mennyben lehet, ami földi az elporlad, megsemmisül, el nem vihetjük magunkkal. Ki értheti ezt meg? Akinek az Isten a Léleken keresztül kinyilatkoztatta (vö. 1 Kor 2, 10). Elvben tehát a legtöbb kereszténynek, mégis a gyakorlatban az emberi értetlenséget látjuk, mintha nem tudnák a keresztények, mit mond a törvény és a próféták, melyet Jézus is tökéletesebbé tett (vö. Mt 5, 17). Mintha ők is e világ fejedelmei közé tartoznának, akik nem képesek megérteni Isten bölcsességét (vö. 1Kor 2,8a). Az Isten adta szabad akarat folytán dönthetünk, hogy a jót vagy a rosszat választjuk életünkben. Ám tudni illik, bárhogy is döntsünk, mindig vállalnunk kell tetteink következményeit, melyek előbb-utóbb utolérik az embert. Hogy jutalom avagy büntetés vár reánk. Így mi, ha megtartjuk törvényeit és maradéktalanul adjuk azt tovább, akkor az Ő ígérete szerint „igen nagyok leszünk a mennyek országában” (Mt 5, 19b).

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Március 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31