A. év – Évközi 28. vasárnap

Iz 25, 6-10a

Zs 22, 1-6

Fil 4, 12-14.19-20

Ef 1, 17-18

Mt 22, 1-14

Az ember életében előfordul, hogy meghívót kap valami rendezvényre, esküvőre. Ez igen nagy tisztelet kinyilvánítása annak részéről, aki adja, különösen ha örömmel teszi és nem a kényszerűség keserű szájízével, hogy rokon vagy szomszéd és meg kell hívni. A meghívást van aki elfogadja, van aki visszautasítja. A visszautasítás oka sokféle lehet. Van aki önhibáján kívül kénytelen, mert beteg vagy akkorra más programja van. Van aki emberi okok miatt nem megy el: valami baja van az illetővel vagy nincs ünnepi ruhája, pénze ajándékra stb. Nem okoz számára örömet a meghívás, hanem csak kényelmetlenséget. Ezzel szemben vannak, akik örömmel elfogadják a meghívást. És készülnek is rá testben, talán lélekben is. Együtt ünnepelni, örvendezni az örvendezővel. (vö. Róm 12, 15) Kívülállóként igen nehéz. Isten is hív minden embert, a maga titokzatos módján. Mégis azt látni, hogy a 6-7 milliárd fős emberiségnek csak igen csekély része fogadja el a meghívást. Nem tudják mire hív vagy miért hív meg az Isten. Az élet és a szeretet kalandjára, ami a mennyországba vezet. Aki elfogadja a meghívást az ezt a keresztséggel fejezi ki. Persze fel is kell készülni, ahogy ünnepséghez szokás a megfelelő öltözékkel. De milyen ruhára van szükség a mennyben? Pál apostol egyik levelében megírja milyen lelki ruházatra van szüksége egy kereszténynek: „Csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát.” (Ef 6, 14b-17)

Hasonló megfontolásból kaptak a frissen megkereszteltek fehér ruhát már az első keresztény közösségekben. Igaz, ez csupán az alap, a kezdet jele, amire épülnünk kell jócselekedetek révén. Ez az a felkészülés, amire szükségünk van, míg a mennyei ünnepségbe nem jutunk. Ahogy őseink is legjobb, ünnepi ruhájukban temették el őket kifejezve, hogy az Isten színe előtt a legcsinosabban kell megjelenni. Ezért van az, hogy aki nem jól készül fel, nem élt kellőképpen a kegyelemmel melyet kapott, az ünnepség napjának eljöttével nem bizonyul méltónak arra, amire kapta meghívóját és eltávolíttatik. Tartsuk értékesnek meghívottságunkat, ne viszonyuljuk hozzá közömbösen, mert az a lehető legrosszabb, amit tehetünk. Ragaszkodjunk hozzá és használjuk ki lehetőségeinket a jóra, így öltve fel az Istennek is tetsző ruhát, ami nem más, mint akaratának meg cselekvése egy életen át.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31