A. év - Évközi 21. vasárnap

Iz 22, 19-23

Zs 137, 1-3.6.8

Róm 11, 33-36

Mt 16, 1

Mt 16, 13-20

„Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” (Mt 16, 13b) Hangzik el a kérdés Jézus ajkán, melyet önmagára vonatkoztat. Mintha csak arra lenne kíváncsi mit gondolnak az emberek róla, mi a véleményük. Néha egy pap életében is eljönnek ilyen pillanatok, mikor hívei véleményére is hagyatkozva számot ad működéséről, tetteiről, hogy mit csinált jól, s mit kevésbé jól. Nagyon is üdvös az önvizsgálat minden embernek, hiszen egy dolog ahogy mi magunk látjuk tetteinket, lelki fejlődésünket, s egy másik ahogy mások látnak minket, kezdve a rokonokkal a vadidegenig bezárólag. Nem egyforma a vélemény minősége és erőssége, mi több hitele sem, mégsem elhanyagolható. Jézus sem csak az emberek, a nép hitére, véleményére kíváncsi, hanem tanítványaiéra is: „Hát ti, kinek tartotok engem?” (Mt 16, 15) A válaszok kapcsán itt is megtapasztalhatjuk azt a minőségi véleménykülönbséget, amit egy közel álló személy add, illetve amit a távolabb lévő nép. Utóbbinál ilyen válaszok hangoznak el: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” (Mt 16, 14) De mikor a tanítványok nevében Péter szólal meg, sokkalta konkrétabb meghatározást kapunk: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16, 16) Igen, ők, akik nap mint nap mellette voltak, akik legközelebb voltak hozzá, hallgatták beszédeit, mi több azok magyarázatát is megismerhették, felismerték ki is Ő. Nem maradt eredménytelen a tanítás, a hittan, a prédikáció, hanem termést hozott, azaz hitet. S ez bár akkor még Péter ajkán csak szóbeli megnyilvánulás, ám a későbbiek során tettekre sarkaló hitté vált mindnyájukban, kik megmaradtak és apostollá váltak. És ők nem voltak kivételezett helyzetben, hiszen a nép közül hívta meg őket Jézus, s ők vele is tartottak. Ez nem jelenti azt, hogy a nép ne ismerhetné fel Jézusban a Megváltót, a Krisztust. Erről több személy névszerinti említése is utal pl. Lázár és testvérei Márta és Mária. Ők igazolják azt, hogy nem csak a legközelebb lévők jutottak el a hitre, hanem azok is, kik nem hagyták el otthonaikat és követték őt, hanem megmaradva statikusan az adott helyen tettek tanúságot Krisztusról. Nincs tehát megkülönböztetés az Isten részéről az ember felé, egyedül az emberen múlik, hogy befogadja-e a tanítást, hogy azáltal hitében növekedjék, s valóban annak vallhassa Urát Aki, s nem annak mondja, aminek ő, az ember, a teremtmény gondolja. Mert az még téves hit, eltévelyedés, s bizony alázat kell beismerni a valódi igazságot. Éppen ezért Krisztus ügye nem csak a papság feladata, vagy csak a templomba járó híveké, hanem minden keresztény emberé közel s távol. Meglehet, hogy a hitismereti tudás terén vannak különbözőségek, ám míg Krisztus sziklájára építjük életünket, addig lelkünket kár nem érheti.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31