A év - Évközi 20. vasárnap

Iz 56, 1.6-7

Zs 66, 2-6.8

Róm 11, 13-15.29-32

Jn 14, 23

Mt 15, 21-28

Korunkban az Egyház szolgálattevőinek munkája annyira sok rétű, hogy jó ha az Egyház tagjaira jut belőle. Ezek okai sokrétűek, azonban mégsem helytelen magatartás ha csak a magunkéival foglalkozunk. Még Jézus is arra utal, hogy Ő az övéihez jött. (ld. Mt 15, 24) S ez érthető is, hiszen elsősorban azokkal érdemes foglalkozni, akik hívők, nem csak papíron vagy szóban, hanem tettekben is. Egy másik Jézusi kijelentés valósul meg ekképpen: „Akinek van, annak még adnak, akinek nincs, attól azt is elveszik amije van.” (Mk 4.25) S itt nem arra kell gondolnunk, hogy a gazdag még jobban meggazdagszik, a szegény pedig csak nincstelenebbé fog válni. Jézus a lélek gazdagodásáról beszél, hogy milyen jó tettekkel is ékeskedik az ember. Mert Ő minden embert hív az üdvösségre, és az oda való eljutáshoz szükséges kegyelmeket megadja. S nyílván aki hitét másokat megsegítve éli az Isten közelében, az jól használja fel, mi több önmagát gazdagítja. A többi, kiben a más iránti buzgalom lankadása található, feléli a maga számára a kegyelmet, s minthogy a forráshoz nem fordul ismét, így kiüresedik. Az ürességet pedig meg kell tölteni, ha mással nem hát evilági dolgokkal. De ez nem jelenti azt, hogy az ilyen ember már teljesen el van veszve. Jól példázza a kánaáni asszony esete. Származása révén nem tartozott a rendes hívő közösségben. Mégis, kitartása, amellyel Jézus iránt mutatott és okos felelete mutatja, hogy Ő képviseli azokat, kik nincsenek benne az Egyház kebelében, de eltudták fogadni azt az egyetemes kegyelmi meghívást, melyre Isten hív minden embert. Mondhatni: végre kinyitották a hit ajándékos dobozát. Éppen ezt hozza fel érvként az asszony Jézusnak: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” (Mt 15, 27) Nyílván itt nem a kutyának adott maradékról van szó, hanem a már említett kegyelemről, mely minden emberhez eljut. S aki megérzi az ízét, s szívében vágyik utána, az már nem csak morzsát kap, hanem magát az ételt is. Az étel kiosztása, vagyis a hit terjesztése azonban nem kizárólagosan Isten feladata. Ez is része a keresztény ember kötelességének. Napjainkra az evangélium eljutott a Föld minden egyes népéhez, s ha nem is mindenhol az egész nép, de tagjainak kisebb-nagyobb része befogadta azt. Akkor már nem kell misszionálni? De, sajnos kell, mert egyes helyeken a valaha hívő népet hitetlenné tette a világ gonoszsága. Ma egymás mellett él hívő és hitetlen, csak a Jóistenen kívül más nem tudja, hogy melyikük melyik. S mit tehet az Egyház szolgája? Amit mindig is: jó példát mutatni, a jóra buzdítani, szóvá tenni azt ami helytelen, a hit magját csíráztatni minden emberben. Téve ezt minden nap, egészen a világ végezetéig.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Január 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31