A. év – Évközi 2. vasárnap

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

„Az Úr… aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett” (Iz 49, 5a). Hogy micsoda? Mi mind Isten szolgái vagyunk? Ez felháborító! Az ember szabadságra született, nem szolgaságra. Nem arra, hogy elnyomják és uralkodjanak felette, hanem, hogy ő maga dönthessen élete felett.

A felháborodás jogos, az elgondolás pedig nagyon szép, és a szabadság fő hangadói valóban igyekeznek is minél kevésbé szolgai módon élni, saját akaratuk és érzéki vágyaik szerint. Csak akkor van baj, hogyha más nem akarja elfogadni azt, amit ők akarnak, vagy kielégíteni vágyaikat. Akkor jön a saját szabadságom rákényszerítése a másik emberre, ami nekem hasznos. Hogy a másiknak is az-e, az érdektelen. Hm… ez véletlenül nem gazda-szolga viszonyba való kerülés? Mert nagyon arra hasonlít. Sajnos a történelem és az emberi tapasztalat is azt mutatja, hogy gyakran azok, akik kivívták a szabadságot, urakká és elnyomókká váltak. És a szolgaság sem tűnt el…

De mit is jelent szolgának, szolgálónak lenni? A fogalom egy olyan foglalkozású személyt jelöl, aki alárendeltje urának, gazdájának, munkaadójának, neki tartozik engedelmességgel, munkájával, életével. Korunkban is fennálló állapot a munkaadó és a munkavállaló között, ahol is a munkás bizonyos időre megfelelő bérezésért elkötelezi magát egy bizonyos munkára. Ezen időszakra gyakorlatilag szolgává válik, hiszen ahogy mondani szokás: „Ha nem tetszik, itt a munkakönyv, és lehet menni.” Szomorú az effajta hozzáállás, főleg, hogy maga Jézus is védelmébe veszi a jó munkásembert: „méltó a munkás a maga bérére.” (Lk 10, 7b).Teszi ezt olyan gazdaként, aki gondot visel szolgáiról. Mert Isten szolgájának lenni mást jelent, mint egy ember szolgájának lenni, ahogy ezt Ő ki is jelentette: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni.” (Iz 49, 3). Ebben a kontextusban Izrael, mint Isten népe szerepel, akik által Isten üdvözíti a világot. Az ebben való közreműködés jelenti azt a szolgálatot, amelyben a kereszténynek, mint Isten szolgájának, részt kell vennie. Ahogy Krisztus is tette, akiről az Atya így szól: „Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben tetszésemet találom” (Mt 12,18a) Ő Fiú létére vált szolgává. Mi viszont szolga létünkre váltunk fiakká. Így már nem teremtmény-gazda féle szolgai viszony áll fenn, hanem gyermek-szülő. S ha a gyermeknek szót is kell fogadnia, és meg kell csinálnia feladatát, őt mindig is szeretni fogja szülője. Bár fennáll az alárendeltség, de mégsem a félelemre és elnyomásra épül, hanem a szeretetre. Aki ezt megérti és így él, annak örömteli mottójává válnak a zsoltáros szavai: „Íme, eljövök, Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz.” (Zs 39, 8a.9.).

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Január 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31