A. év - Évközi 18. vasárnap

Iz 55, 1-3

Zs 144, 8-9.15-18

Róm 8, 35.37-39

Mt 4, 4b

Mt 14, 13-21

Minden ember szeretne nyugodt és biztonságos életkörülmények között élni, ahol nem kell nap mint nap a létfenntartásáért küzdenie, nélkülöznie, hogy mit egyen, igyon, ruházkodjon, stb. Sokáig sújtották ezek a problémát a nem gazdag embereket. A XX. század elhozta Európának a nincstelenség és azon belül a legfőbb létszükségleti probléma az éhezés végét. Nincs olyan élelmiszerüzlet melynek polcai ne lennének roskadásig tele elemózsiával. De a különféle ételeket áruló evőhelyek száma sem csekély. Az éhhalálból nem kell tartanunk. Mindazonáltal ez mégsem hozta el az emberi fogyasztás mértékletességét. Vannak, nem is kevesen, kik a falánkság bűnébe esve jobban gyarapítsák magukat, mint az egészséges lenne. S az evésről való ”leszokás” sem egyszerű feladat. A Mi Atyánkban mondott imakérésünk meghallgatásra talált: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” (Mt 6.11) Tény és való, hogy a falánkság is bűn, s nagy küzdelem legyőzni, önuralmat gyakorolni, mindazonáltal nagyobb probléma, az amikor az ember lelke éhezik. S míg a testünk kívánságait hamar észrevesszük, és (t)eszünk ellene, a lélek éhségét sokkalta nehezebben vesszük észre. Pedig hosszútávon nagyobb károkat is elszenvedhetünk. Lelki éhség akkor alakul ki mikor Krisztus szerető kegyelmét utasítjuk vissza. Ez azaz egyedüli körülmény, mely Pál apostol felsorolása folytán (ld. Róm 8, 35) valóban elszakít minket tőle. Mert azok mind külső körülmények, melyek gátolhatják, nehezíthetik a keresztény életét, de el nem veszejthetik azt. Arra csak ő maga képes, ha feladja, ha már nem fogadja be Krisztust, és ezáltal megtagadja. Nyilván eme külső körülmények pont az élet nehezítése okán késztetik az embert arra, hogy megtagadja Istenét. Főleg ha nem fordul hozzá segítségért. Mert Isten hatalmasabb mindenféle kísértésnél, kísértőnél, hiszen „Ő szabadít meg minket bűneinktől.” (Mt 1, 21b) Teszi ezt azért, mert megesett rajtunk a szíve. (vö. Mt 14, 14) Ezért tárta ki szélesre az irgalom kapuját az emberiség számára. Csak meg kell fogadnunk azt, amit Izajás próféta is hirdetett Istenről: „Fordítsátok ide a fületek és gyertek ide hozzám; hallgassatok rám, és élni fog lelketek.” (Iz 55.3a) Ha így teszünk megkapjuk mindazt ami lelkünknek szükséges ahhoz, hogy helytálljunk az élet megpróbáltatásaihoz. Különösen mikor hitünk érdekében kell viseltetnünk és ezzel szembe megy a világ, akár életünket és anyagi biztonságunkat is kockáztatva. Ilyenkor dől el mindig, hogy mi is fontos a számunkra. A vértanú szentek legfőbb erénye is ebben leledzik, amit nagyon jól megfogalmaz az idős Eleazár utolsó szavai, amit érdemes megfogadnunk: „Korunkhoz - mondta - nem illik a képmutatás. Meg aztán sok fiatal azt hinné, hogy a kilencvenesztendős Eleazár pogány lett. Képmutatásom, és rövid, mulandó életemhez való ragaszkodásom félrevezetné őket, koromra meg szégyent és gyalázatot hozna. S ha most kikerülném is az emberek büntetését, nem tudnék sem élve, sem halva megszabadulni a Mindenható kezétől. Ezért most férfihoz illően kockára teszem életemet, és méltó leszek koromhoz. Ugyanakkor szép példát mutatok az ifjúságnak arra, hogyan kell a tiszteletet érdemlő, szent törvényekért bátran és hősiesen szép halált halni.” (2Makk 6, 24-28)

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31