A év - Évközi 16. vasárnap

Bölcs 12, 13.16-19

Zs 65, 5-6.9-10.15-16a

Róm 8, 26-27

Mt 11, 25

Mt 13, 24-43

Az emberi történelem nem mentes az erőfitogtatástól. Eme viselkedés a kivagyiságunk folytán jelentkezik. Azt mutatatja velünk, hogy milyen hatalmas dolgokra vagyunk képesek. Alapvetően fizikai erőfölényt értünk alatta, de a szellemi illetve hivatali hatalom adta erő és uralom az emberek felett szintén elvezethet ehhez a viselkedéshez. Országokra is jellemző. Így jelzik, hogy mi nem vagyunk gyengék, nagy a hatalmunk, jobb ha nem száltok szembe akaratunkkal, különben végzünk veletek. Ez az atomfegyver, a globális megfigyelés és a genetikai fejlődés kapcsán igencsak nagy veszélyt jelent egymásra nézve, illetve a mesterségesen generált gazdasági szankciók is, melyek képesek elszegényíteni egyes egyébként sem túl gazdag országok lakosait. Mégis minden hatalom eltörpül Isten ereje mellett. Igaz, a világ fiai, kik Isten nem létét abból is eredeztetik, hogy Ő nem tesz semmit, mintha erőtlenné vált volna. S így szabadon randalírozhatunk. Csakhogy az erőnek és a hatalom nem szükséges látványosan megnyilvánulnia. Jó példa erre Illés találkozása Istennek a Hóreb-hegynél. Az erőteljes természeti erők látványa félelmet kelt minden emberben. Korunk sem mentes efféle katasztrófáktól. Mégis Illés nem ezeknek hajtja meg fejét, hanem a legvégül alig észrevehető szellőnek, mert Isten ilyen formán nyilvánult meg neki. Egy gyenge kis sóhajtásban. Szent Pál is erről mond példát, mikor így ír: „Isten gyengesége nagyobb az ember erősségénél.” (1 Kor 1, 25b) Isten és sóhajtása oly erős, hogy még az élettelenből is képes életet teremt, amiképpen az első emberbe is belelehelte a lelket, életet adva neki. (vö. Ter 2, 7) Isten ezen gyengéd jelenlétét és működését csak az képes észreveszi, akinek nemhogy a szeme vagy a füle nyitott, hanem a szíve is. Aki elzárja a fény elől magát, az ne csodálkozzék, hogy a maga teremtette sötétségben falnak ütközik. Isten nem késlekedik hatalmával, hanem „szelíden árasztja ránk kegyelmének fényét.” (Húsvéti örömének) Ezért nem pusztítja el a konkoly megnevezés alatt értendő gonosz és bűnös embert. Mert időt akar adni a hitben való megérésre és a bűnbánatra. Ezért szórja a mustármagot, ezért keveri belénk a kovászt, hogy üdvösségünkre váljék. De ha az emberi föld nem engedi kikeleszteni a magot, amiképpen a liszt sem kel meg, úgy ezáltal válnak meddőké, élősködőké. Legalábbis mi emberi szemmel csak ezt látjuk, emberi értelemmel ennyit fogunk fel. Csak a szívek-vesék vizsgálója tudja igazán kiben mi van. Így nekünk sem illő másokra ítéletet mondanunk, hanem Istenhez hasonlatosan várnunk, míg beér a kegyelem.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31