A. év – Évközi 15. vasárnap

Iz 55, 10-11
Zs 64, 10-14
Róm 8, 18-23
Mt 13, 1-23
A földműves ember élete maga a ciklikusság, tekintve hogy munkája és ezzel élete szorosan
kötődik a természethez. A munka kezdete a föld előkészítése, amibe vetik a magot. De a
magot védeni kell a kártevőktől és a természet erőitől, mi több táplálni is kell, hogy minél
jobban nőjön. S ha megérik a termés, következik az aratás, s korunkban az értékesítés. Nem
meglepő, hogy Jézus élt eme legősibb foglalkozáshoz kötődő példázattal, mint amilyen a
magvető története. A magvető kitartása, hogy veti és veti a magot, hogy mindből termés
legyen igazán nemes feladat. Főképpen ha figyelembe vesszük, hogy bizony van mag amely
sosem hoz termést mert valamilyen körülmény folytán nem jut el addig a fejlődési fázisig. Az
igazi földműves ez ellen tenne, mert a produktivitás, a minél nagyobb haszon előrébb való.
Minden egyes életképtelen mag kárt okoz, veszteséget, így haszontalanok. Mégis kilátszik
ebből a példázatból is, hogy mennyire másképpen is gondolkodik az Isten mint mi. Mert
bizonyára azt gondolnánk, hogyha már megteremtődött az ember, mi több szaporodik és
sokasodik, akkor talán célja lenne, hogy minden egyes ember üdvözüljön és a mennyországba
jusson. Az lenne a 100%-os nyereség. Igen ám, de sokan nem követik az útmutatást, így
önmagukat kizárják a mennyországból, ami így veszteség. Mit kell tenni, hogy ne legyen
veszteséges a földi lét? Minél inkább arra késztetni az embereket, hogy a jót válasszák. Ez
rendjén is volna, de Isten ugyebár szabad akaratot adott nekünk, hogy magunk döntsük el
hogyan is élünk. Átfordítva a példázat szintjére: az ember eldöntheti, hogy szárba szökken és
értékes termést hoz vagy pedig megmarad a maga mag állapotában és úgy gyönyörködik
önmagában élvezve azt a sok-sok táplálékot, mit a föld, az eső és a napsütés add, de nem
fordítja a növekedésre, hanem csak feléli a kegyelmeket. Tehát mindenfélekép haszontalan a
magocska, egy rendes földműves nem is táplálná tovább, mert szemernyi esélyt sem lát a
változásra. Nem így az Isten! Ő pont hogy utolsó leheletünkig megadja az esélyt a javulásra
és a növekedésre. Ezért oly kitartó és türelmes mivelünk, s irgalmasan megbocsátó. Tudja jól
mennyi veszély fenyegeti lelkünk üdvét, s kivár. Csak nekünk nem volna szabad húzni az
időnket, mert nem tudhatjuk, hogy mikor jő el az aratás napja.
Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Január 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31