A. év - Évközi 12. vasárnap

Jer 20, 10-13

Zs 68, 8-10.14.17.33-35

Róm 5, 12-15

Jn 15, 26b-27a

Mt 10, 26-33

XXI. századunk újságírása folytatja ama hagyományt, mi szerint a vallást lehet csúfolni akár írás, akár rajz, vagy bármiféle más művészeti formában. Számunkra nem ismeretlen a műfaj, hiszen a kommunista újságírás már megkezdte ebbéli tevékenységét, igaz jobbára a vallás szolgáit figurázta ki, rágalmazta meg, az Istenséget nem sértette direkt módon. Talán éppen ennek a folyománya az a felfogás, hogy: Isten/Krisztus igen, Egyház nem. Sajnálatosan ez azonban az emiatt kialakuló remetevallások nem életképesek vagyis, hogy valaki kitalálja, hogy ilyen és ilyen vallásos életet él, függetlenül környezetétől. Többnyire ezzel csak vallástalanságát, vallási közömbösségét próbálja palástolni, nem tesz igazán hitet semmi mellett sem. Illetve áttételesen az anyagiak mellett, de ott meg nem veszi észre, hogy mit is imád. Mindazonáltal korunk már nem kommunista, hanem még annál is szabadelvűbb médiája már megengedi magának, hogy ne csak a szolgát kritizálja, hanem az Isteni fönséget is. Túl azon, hogy ezzel akár blaszfémiát követhet el, ama problémával is szembesítette a világot, hogy vallásukra érzékeny emberek kifejezik nem tetszésüket, és az a jobbik eset, ha ezt szóban és írásban teszik, s nem valamiféle életet kioltó cselekedetek által. Mert bizony van erre precedens. Mindezek mellett számomra érthetetlen, hogy a vallástalan, avagy ateista embernek miért kell piszkálnia mások vallásos hitét? Ha mi elfogadjuk hitetlenségét, ők miért nem tudják elfogadni hívőségünket? Talán mert még túl sok a hívő és még hitetlenebbé kell tenni a világot? Ezt csak munkaadóik tudják. Csak az a gond, hogy a viszontválasznak nem igazán örülnek annak életkioltó kritikája kapcsán. Mert tény és való, hogy fel lett találva a szólás- és sajtószabadság. Csak az lett elfeledve, hogy az emberi jellem nem tud egyből jóvá válni, s találmányait csak jóra használni. Mert szavainkkal, még ha igazak is, meg tudunk bántani másokat. Így nem kellene meglepődni azon sem, hogy véleményünkre vélemény érkezik. Ez logikus is a szabadság alapján. Nem minden válasz formája helyes, amiképpen nem minden közléssé sem az. Itt is megkellene találni az egyensúlyt, ami lehet, hogy nem annyira provokatív, pletykaszerű, hanem tárgyilagos, miáltal kevésbé sértő, és inkább párbeszédre, a dolgok és elvek megtárgyalására épít, és nem kifigurázására. Erkölcsös véleménynyilvánításra van szükség! Ugyanis a jó és a rossz nem vonatkoztatható el a vallásoktól, az minden ember életének része. És inkább a jót kell hirdetni. Jézus is erre buzdít: „Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban; és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön.” (Mt 10, 27) Ezzel kifejezi, hogy a hívő embernek is szabadságjoga a közösségben tanult és megélt igazságokat elmondani a világnak, s nem csak hitének védelme kapcsán. Csoda, hogy a hit elleni támadások kapcsán korunk keresztényei nem alkottak újból keresztes lovagrendeket, mint ezer évvel ezelőtt, hogy ne csak szóval, hanem tettekkel is küzdjenek Isten ügye mellett. Bár ki tudja, mit hozz a jövő…

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31