A. év – Advent 4. vasárnap

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

„Urunk, Istenünk érkezik” (Zs 23, 7c) Valóban, ahogy közeledik a szenteste, úgy kezd fokozódni bennünk a várakozás hangulata. Vajon szép lesz-e a karácsony, lesz-e hó, örülni fogunk-e egymásnak, stb. Ezzel együtt persze az ünnepi előkészület hajszája is csúcspontra ért, hiszen az adventi lelki előkészület után a fenyőfaállítás és díszítés, valamint a házrendezés, sütés-főzés művelete következik. Készülünk az ünnepre, hogy Jézus eljöjjön közénk és beköltözzék szívünkbe. Ahogy most várjuk Őt, úgy várta sok nemzedék is évezredekkel ezelőtt. Izajás prófétán keresztül hangzik fel az Isten ígérete, a kételkedő Ácház királynak: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.” (Iz 7, 14) Ez az ígéret teljesült be Máriában. Az angyali üdvözlet alkalmával részesül e titokban s misztériumban. Márián kívül nagyon kevesen ismerik meg az igazságot, mondhatni titokban volt tartva egészen addig, míg el nem jött az ideje annak, hogy feltáruljon minden ember számára. A titok egyik első megismerője József, Mária jegyese, aki igaz ember volt, mai szóval jó embernek mondanánk. József mégsem értette meg elsőre, hogy mi is történik itt. Jó természete azonban abban is megnyilvánult, hogy titokban akarta elbocsátani Máriát, nem akarta kitenni a nyilvános megaláztatásnak. Szüksége volt arra, hogy valaki felvilágosítsa. Gábriel angyalnak jutott ez a feladat. József, megértve Isten akaratát, eltudta fogadni azt, akárcsak korábban Mária. Így méltán válhatott az emberré lett Ige nevelőapjává, férfi példaképévé.

Az Úr csodálatos formában jött el közénk, ahogy ezt Pál apostol is szépen ecseteli: „Ő test szerint Dávid nemzetségéből származott, a szentség Lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult.” (Róm 1, 3-4) Ez az a misztérium, melynek megértése és helyes megfogalmazása sok időbe és sok zsinat vitájába került. Ez pediglen nem más, mint az, hogy Krisztus emberi testet és természetet öltvén vált emberré. S mint ember élhetet a szabad akarattal is. A Getszemáni kertben mondott imája is kifejezi, hogy emberi mivoltában mennyire nem kívánja a szenvedést, ám végül mégis az Atya akaratát teszi meg: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!" (Lk 22, 42) Feltámadása istenségének megnyilvánulása, hiszen fiúisteni mivolta mit sem változott, ugyanakkor ez az esemény az emberi test feltámadása, megdicsőülése is. Ezért is alkalmazzuk a második Ádám kifejezést Krisztusra (ld. 1Kor 15, 47). Ez az isteni harmónia érinti meg az ember szívét, ébreszti rá, hogy mennyire szeret is minket az Isten, és viszontszeretetre kell buzdítson minket, úgy az Isten, mint az embertársak iránt.

 

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31