A. év – Advent 2. vasárnap

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

„Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét!” (Mt 3, 8) Keresztelő János felszólítása arra hívja fel a figyelmet, hogy pusztán a bűnbánat még nem elegendő ahhoz, hogy az ember megváltozzék. Ugyanakkor, minthogy a farizeusokhoz és szadduceusokhoz szól, ezzel egyik fő jellemhibájukra hívja fel a figyelmet, nevezetesen a képmutatásra, mégpediglen azért, mert látszólag, a külső szemlélő szerint jók, ám szívük távol van Istentől. Vonatkozik ez böjtjeikre, bűnbánattartásukra, melyeket igen látványosan végeztek, ám jellemükben változást nem hozott. Hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy valóban csak rájuk vonatkoztak eme figyelmeztetések. Pedig sajnos sok mai hívő, pap is beleesik ebbe a hibába, különösen a szentgyónás vonatkozásában. És mit tehet ilyenkor a gyóntatópap? Újra és újra elismétli a jóra vezető út tanácsát, hátha végre megfogadja a kedves gyónó. No, meg a pap is úgy éljen, nehogy saját maga váljék képmutatóvá. Mert akkor vonatkoznak rá Jézus szavai: „Amit mondanak tegyétek, de cselekedeteiket ne kövessétek!” (Mt 23, 3) Hiszen ez isteni tanítás, ami hitelesen adatik tovább. De ha nem azszerint él az ember, akkor nem példamutató, nem példakép. És így nem termi meg a bűnbánat gyümölcsét sem. De mi is ez a gyümölcs? Jól összefoglalja bánatimánk ezen sora: „jóra törekszem, a bűnt kerülöm.” Nem véletlen ez a sor. A cél ugyanis az, hogy beismert hibáinkra kapott megbocsátás kegyelmével éljünk, minthogy jóvá tenni hibáinkat nem mindig lehet, így arra törekedjünk, hogy ne kövessük el megint őket. Erről pedig gyakorta megfeledkezünk. Akkor hát mit is csinálunk gyónáskor? Kibeszélünk másokat, egészségünk részleteit vagy anekdotázgatunk? Szomorú dolog mikor ezzel megy el az idő, mert a gyóntatószék nem ennek a helye. Talán az előzetes lelkiismeretvizsgálat kimaradt? Néha ezt érzi a gyóntató pap. Mert ez az öndicsekvés, tudniillik nem loptam, nem csaltam, nem öltem stb, olyan mint a farizeus imája (ld. Lk 18, 11-12), kegyelmet és lelki megnyugvást nem hoz. Akkor mit keres az ilyen ember a gyóntatószékben. Ilyen jobb ha nem is jön, mert hazudik! Akkor pedig a gyónás érvénytelen, mi több, szentségtörés! A feloldozás mit sem ér bűnbevallás és bűnbánat nélkül. Hogy elismerjük bűnösségünket és úgy érezzük valóban rosszul tettük, nem akarjuk megismételni. Akiben nincs meg ez a szándék, az nem tud gyónni, bármit is fecsegjen a gyóntatószékben. Az csak a pap és a többi gyónó idejét rabolja. Ráadásul ezt nem veszi észre. És nem csak az a bűn, amit mi annak érzünk, hanem amit Isten nyilatkoztatott ki, hogy helytelen, ahogy ezt megtette a Tízparancsolat vagy a két főparancs formájában. Például Istennel való kapcsolatunk hiányosságai is bűnök: misemulasztás, imamulasztás, hitetlenség, káromkodás stb. Legnagyobb tévedés azt hinnünk, hogy csak a pap dolga az ima. Saját üdvünkért tennünk kell, a pap csak ebben segít. Mert ahogy a gyümölcsfát is gondozni kell, hogy bő termést hozzon, ugyanígy az embereket is. Csak sajnos a beérés ideje annyira nyilvánvaló, mint a gyümölcsfa esetében. Ezért is kell kitartóan törekednünk arra, hogy valóban javuljunk, jobbak legyünk, hogy Urunk megtalálja rajtunk a bűnbánat méltó gyümölcseit.

Kormányos Zoltán atya      

Eseménynaptár

Március 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31