Viszik a lányainkat

Egy esküvõ mindig örömteli esemény, noha a fiatalok örök szövetsége azt is magával hozza, hogy elszakadnak szüleiktõl. Ez természetes dolog. Ez az elszakadás azonban olykor a lakóhelyre is vonatkozik, hiszen nem ritka, hogy a võlegény magával viszi menyasszonyát is, azaz a férj a feleségét. Egy másik faluban vagy városban telepednek le. Ebben sincs semmi rendkívüli. Bár az ember mindig sajnálja õket, s a közösség számára veszteséget jelent, mikor elmennek.

Itt maradnak azonban õk velünk, a Szülõföldön. Sajnos, ez sem érvényes mindenkire, s magam is megtapasztalom kicsiny közösségünkben, hogy az esküvõ után már nem csak a szûkebb értelemben vett helyváltoztatásra kerül sor, hanem elhagyják a Szülõföldet is. Ahol a munkahely, oda telepszik a család. Amikor ez az úgynevezett „Anyaországon” belül történik, akkor talán még nem is annyira fájó, de jól ismerjük, hogy a szálak hová, merre vezetnek. Egyébként az én korosztályom szóhasználatában valamikor nem szerepelt az „Anyaország” kifejezés. Szívesen jártunk Magyarországra, boldogok voltunk a szép könyvesboltokban, s jó volt hallani, hogy mindenki magyarul beszél. A szívünk azonban ide kötött bennünket, oda, ahol születtünk, ahol élt anyánk. Itthon voltunk, s a miénkben voltunk. S ma is így van ez. A Szülõföld az mindegy mekkora, s az is, hogy milyen. Csak egy van belõle, s csak ez az egy ébreszt honvágyat. S mi keresztények, ezt is sajátos módon éljük meg. Azért, mert igazi hazánk a mennyben van. S a Szülõföldet nem kell, hogy csak egy nép lakja, de kell a béke, a szeretet, a megélhetés. Ha ezek nincsenek meg, akkor elveszik mindennek a varázsa. S ezt a változást vagy mi okozzuk, vagy mások teszik velünk. Itthon, vagy a nagyvilágban. Mert butaságból van kivitelre, s a behozatali dolgokat is jobban megvizsgálhatnánk.
Tegnap nyilvánosan is beismerte az állami vezetés, hogy minden második fiatalnak nincs munkahelye. Ez roppant lehangoló. Hova jutottunk a nagy tudományunkkal és fejlõdésünkkel. Persze most is van ígéret, hogy majd csökkenni fog a munkanélküliség.

Pedig valamit csak nem jól cselekszünk, hiszen az hírlik, hogy aki akar, az talál munkát külföldön. Talán még itthon is.

Kár, hogy lányaink külföldi munkavállalók lesznek, s nem idehaza ringatnak bölcsõt, s sütnek finom fonott kalácsot férjüknek. No de hogyan is történhetett meg, hogy a zsíros bácskai, bánsági földek népe úgy él, mintha köves, kiaszott vidék lenne az övé?

Félek, hogy ismerjük a választ, de még mindig nem beszélhetünk róla. Uram, tekints népedre! Halld meg szavunk, hozz reánk víg esztendõt! S ne történhessen meg ismét, hogy jobban terem a föld, s mi mégis szegényebbek vagyunk.

Ft. Dobó Tibor

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31