Vallási életünk tartópillérei

Ismét nyár van. Iskolaszünet, s az aratás ideje. A diákok bizonyítványukkal térnek haza, a földmûvesek a föld aranyával, a kenyérgabonával. Amilyen jó illatú a frissen száradt tinta az iskolai elõmenetel eredményességérõl beszámoló értesítõkben, olyan bódítóan nemes a learatott búza és a búzamezõk illata.

Szép, amikor a diákok hálásak tudnak lenni Istennek is az elért eredményekért, s nem hagyják, hogy csak a parasztember szívében virágozzon a hála legszebb búzavirága.

A szívekbe nehéz belelátni. A kisdiákéba éppúgy, mint akárki máséba. Amit azonban látni, hogy a nyár folyamán a templomaink kiüresednek, vagy legalábbis kevesebben jönnek a szentmisére. Hogy miért? Ennek bizonyára sok oka van. Elsõsorban azért, mert akik kötelezettségnek élik meg a vasárnapi szentmisén való részvételt, azok ezt a kötelezettséget összekapcsolják lelkükben az iskolaival, s ha már ott szünet van, akkor legyen mindenütt. Pedig van, amiben nincs s nem is lehet szünet. Nem tarthatunk a megszokottnál hosszabb szünetet a lélegzésben, táplálkozásban, pihenésben. Különben felborul a rend, életünk veszélybe kerül.

Nem mindenben észrevehetõek a következmények azonnal. Például, ha valaki sokáig nem olvas, az csak hosszabb idõ elmúltával érezteti hatását. Némely gyógyszerek szedése esetén sem lép fel azonnal az egészségünk megromlása. Idõvel azonban biztosan megtörténik.

Visszatérve a szentmiséhez, észre kell vennünk, hogy az abba tevékenyen bekapcsolódók a nyár folyamán sem maradnak távol a templomtól. A ministránsok, felolvasók és énekesek azok, akik egészen biztosan mindig eljönnek, s számítani lehet rájuk.

A másik tartóoszlopa vallási életünknek az imádság. Ehhez nem feltétlenül fontos a templom. Annyi azonban bizonyos, hogy csak azok számára létezik ez a mindennapokban, akiknél gyakorlattá vált. Vannak sajnos olyanok is, akik csak a templomban, vagy például a temetõben szoktak imádkozni. Õk is azok közé tartoznak, akik még nem érezték meg az ima fontosságát és szerepét a mindennapokban. Azok õk, akik noha nem élhetnek kapcsolatok nélkül, de mindezt vízszintes dimenzióban intézik el. A nap utolsó intellektuális és érzelmi pillanatai egy rövid telefonos üzenet elküldése a barátnak, ismerõsnek, vagy valaki a szerelmének. Pótcselekedet ez olykor, az esti ima helyett, mely összeköthetne bennünket testvéreinkkel is, és a Teremtõvel is. Kár, hogy sokan nem élnek e csodálatos lehetõséggel.

S marad a harmadik tartópillér, a Tízparancsolat. Ez mindig érvényes és kötelezõ. Akkor is, ha dolgozunk, akkor is, ha szabadságon vagyunk. Iskolában vagy iskolaszünetben. Házban és házon kívül, éjjel és nappal egyaránt. Ezt csak azért kell említenünk, mert sokan úgy vannak vele, hogy a szabadság, a vakáció a lazítás ideje, s ebbe a lazításba az is belefér, hogy a Tízparancsolatot is egy kicsit oldottabb módon értelmezzük. A pihenés, kikapcsolódás és lazítás útjában nem állnak ezek a parancsok. Sõt, éppen ezek vigyáznak ránk, hiszen a megváltozott körülmények között a szokásostól eltérõ próbatételre is sor kerülhet. Például, most megismerünk egy embert a másik oldaláról, s ezt a helyzetet kezelni kell. Útmutatóra van szüksége a keresztény embernek a megváltozott helyzetben is, hogy meg tudjon maradni kereszténynek.

Aki szünetre vágyik a szentmise, az imádság és a Tízparancsolat tekintetében, az a valaki valamit nem jól értelmez, s nem úgy cselekszik, ahogy az üdvös és áldásos lehetne. El kell jutnunk mindannyiunknak a teljes szabadságra. Oda, ahol édes teherré válik a hit parancsa és a vallásgyakorlat.

Ft. Dobó Tibor

Eseménynaptár

Március 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31