Valaki valamit nem ért

Az emberekkel való találkozás mindig magában rejti annak lehetõséget, hogy ismeretekhez jussunk, tapasztalatot gyûjtsünk. A találkozás alatt azt értem, hogy szóba elegyedünk egymással, kicseréljük gondolatainkat, véleményt nyilvánítunk. Így történt most is, amikor rendõrökkel találkoztam egy magyarországi benzintöltõ állomáson. A benzinkutas már ismerõs volt a számomra, ezért egy kicsit felszabadultabban viselkedtem. Mindez esti órában történt, gyér forgalom mellett, s az idõjárás is kedvezett a társalgásnak, hiszen szélcsendes, langyos idõ volt.
Most is a válság volt a terítéken, a múlt hibás döntései, a pénztelenség, az alacsony életszínvonal. A rendõrök igen fiatalok voltak, ezért egyértelmûen érzõdött, hogy saját bõrükön már nem tapasztalták azoknak az idõknek ízét, amikor még a „Nagy Testvér”, a Szovjetunió volt. Most egy másik birodalommal foglalkoztunk, az Európai Unióval. Senki sem lelkesedett közülünk a fennálló állapotok miatt, de annyiban megegyeztünk, hogy az igazság valahol félúton van.
– Az igazság odaát van – mondta az egyik rendõr. Szellemességnek szánta, nem kis iróniával fûszerezve.
Én az örök élet igazságára tereltem a szót, ám nagy ellenkezésbe ütköztem.
– Nem jött onnét még senki sem vissza – érveltek az ismert mondással.
– De igen, a Názáreti Jézus! – válaszoltam.
– Hm! Még nem találkoztam vele – szólt egyikõjük.
– Legalábbis ma este nem járt errefelé – mondta.
Olyan nagyképû persze nem lehetek, hogy azt állítsam, a személyemben találkozott Jézussal azon az estén, bár az is igaz, hogy Jézus minden emberben ott lakozik a szó bizonyos értelmében.
Nagyon elgondolkoztam a történteken. Legfõképpen azon, hogy vajon ezek az emberek hibáztathatóak-e tudatlanságukért. Azért, hogy nem tudják Jézust felismerni, hogy nem tudnak Vele találkozni. Ahogy Pál mondja: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg Igehirdetõ nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az Örömhírt hirdetik” (Róm 10,14-15).
Óriási a felelõsségük a keresztényeknek. Az Ige áldozatos hirdetõivé kell válnunk, s igazi tanúságtevõkké is. Mi magunk is sokszor híján vagyunk az igazi ismereteknek. Jézust a templom falai között hagyjuk, pedig el kell Õt vinnünk az emberekhez. Éppen abban hibázunk a legtöbbet, amit Jézus a legfontosabbnak tart, ami a kereszténység lényegi vonása. Fel kell Istent ismerni embertestvéreinkben, legfõképpen a szegényekben, betegekben, kiszolgáltatottakban.
Az emberiség az élet jeleit keresi a Marson és más égitesteken, közben nem tudja felfedezni Istent a Földön. Pedig itt van, s nem is csak itt, hanem bennünk.


Ft. Dobó Tibor

 

Eseménynaptár

Március 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31