Titokban búcsúzik a nyár

Függetlenül attól, hogy az embert olykor ugyancsak megviseli a rekkeno hoség, a nyár búcsúztatása mégis csak szomorkás esemény egy kicsit. Az idén maga a nyár is titokban végzi ezt, a maga sajátos módján.
Az augusztus hónap, vagy régi magyar nevén az Újkenyér hava boven juttatott nekünk a melegbol, a napfénybol. Ám senkit sem szabad ennek megtévesztenie, a nyár búcsúzik. Már szomorkásan néztem a napokban a gólyák fészkére, mert üresen maradt. Ezek a madaraink szinte napi pontossággal költözködnek, Szent István ünnepének tájékán útnak indulnak. Mi meg majd várjuk oket, vagy azok, akik még itt lesznek, mert egy napon mindannyian elmegyünk.
Az életünk egyik legfobb jellemzoje a múlandóság, a változandóság. S ahogyan az idojárás – hangulatunkat nagyban befolyásolva – képes arra, hogy megtévesszen bennünket, úgy a véges ido viszonylagos hosszúsága is olykor azt a látszatot kelti, mintha örökké itt maradnánk a földön.
Jézus többször utalt beszédeiben arra, hogy nem szabad megengednünk, hogy a látszat megtévesszen bennünket. A dolgok mögé kell nézni. S persze ez nem is nehéz akkor, ha már van tapasztalatunk ezzel kapcsolatban. Láttuk már az évszakok változásait, s ezt természetesnek is vesszük. Láttunk már embereket elmenni, meghalni. Ritkábban mondtuk ki, hogy ez is természetes. Ez pedig azért van így, mert a tapasztalatunk csak a sírig kíséri el az embert, s ami aztán van, az a sejtés, a remény, a hit, vagy a hitetlenség szülte megállapításaink.
Mindig is nagyon emberinek tartottam azt, ha valaki mélyen gyászol, s azt is, ha az örök élettel kapcsolatban aggályai merülnek fel. Hiszen a hit ajándéka nem adatik meg mindenkinek, és azt sem lehet állítani, hogy bárki is mentes lenne a kísértésektol, melyek az öröklétünkkel kapcsolatban merülnek fel.
Mindig boldog vagyok, ha valakinél az élo hitet tapasztalom meg. Mert igenis vannak hívo emberek, akik számára a hit tanítása használható, élo valósággá válik a már említett dolgokkal kapcsolatba, amikor mindezek megtörténnek. A napokban azonban valaki olyan magabiztosan mondta ki: „márpedig odaát bizony nincs semmi”, hogy beleborzongtam. Filozófiailag és logikailag nézve a dolgot, ha nem tudunk e témában bizonyítékot felhozni az IGEN mellett, akkor a NEM sem esélyesebb alternatíva. Bár azt is hozzátette: „olyan, mintha látna és nézne bennünket, de hát ez csak amolyan bizonytalan érzés”.
Az egyik út, hogy a Kinyilatkoztatásra hagyatkozunk, s akkor abban a pillanatban, amikor kimondjuk, hogy hiszünk, a dolog megoldásra talált. Mégpedig azért, mert ha Jézus az Isten Fia, akkor igazat mond, s Jézusnak van elfogadható magyarázata az életre és halálra, a szenvedésre és az örök életre. Ehhez azonban az kell, hogy az ember a hit ajándékában tudjon részesülni, tudjon hinni.
A másik szintén járható út, hogy nem becsüljük le érzéseinket. Ha ezt tennénk, akkor nem lehetnénk szerelmesek, nem tudnánk szeretni, senkiben sem bízhatnánk meg. Ehhez párosul még a józanész s annak érvei. Én a következot mondtam beszélgetotársamnak: Kedves halottukat nem tudta meggyógyítani a világ összes tudománya és gyógyszere sem. Hogyan is várhatnánk el ilyen roppant tehetetlensége mellett az embertol, hogy bárminemu feleletet adjon az élet és halál kérdéseiben, amikor semmi hatalma sincs egyes betegségek felett. Pedig elméletileg biztosan sokkal egyszerubb a titka egy ráksejtnek, mint annak, hogy hogyan is élhet az ember örökké. Nem csoda, ha nem értjük.


Ft. Dobó Tibor

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31