Tanulni hív az iskolacsengõ

Ismét véget ért egy nyári iskolaszünet, s a diákok „munkába” állnak. Mert munka a tanulás, feladat és kötelezettség. A tudásra éhesek számára egyben egy nagyszerû lehetõség arra, hogy kielégítsék tudásvágyukat, s a befektetett munkáért cserébe megkapják a tudás birtoklásának élményét. Jó érzés tudni, nagyszerû élmény a világ feltárulkozása az ismeretek által.
Valamikor kiváltságnak számított, ha valaki iskolába járhatott. Ma is, a világ sok országában egyesek megengedhetik maguknak az iskoláztatást, mások azt sem tudják megtanulni, hogy a nevüket leírják.
Jelen pillanatban a mi polgártársaink is, akiknek iskolás gyerekük van, sok gonddal küszködnek. Nem egyszerû dolog a gyerek taníttatása vidéken, ez nagyon megnöveli a költségeket. A fogyasztói társadalom könyörtelenül nyomást gyakorol a szülõkre a divat kísértései által, s a mindig divatosabb iskolai kellékek általában többe is kerülnek.
Sajnos sokak számára az iskola egyáltalán nem vonzó. Nem is azzal van a baj, hogy a tudás nem jó, hanem azzal, hogy mit kaphat az ember érte cserébe. Hiszen a munkanélküliség olyan méreteket ölt, hogy az szinte alig elviselhetõ. Európa egyes országaiban a huszonöt évnél fiatalabbak körében ennek aránya 30-40 százalék. Döbbenetes. Miért is tanuljak? – teszik fel a kérdést a fiatalok.

Vallási újság lévén az iskolai hitoktatás témáját sem szabad megkerülnünk. Második évtizedébe lép országunkban a vallási nevelés tantárgy bevezetése. Nagyon sokszínu a kép, vegyes érzelmek, tapasztalatok társulnak hozzá. Az embernek olyan érzése van, hogy az idõvel sodródunk, s mintha nem tudnánk kialakítani egy fontossági sorrendet a pasztorális munkában. A napokban különösen is foglalkoztatnak Jézus utolsó szavai mennybemenetelekor. Márknál ezt olvassuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15). Az iskolai hitoktatás roppant fontos helye ennek az igehirdetésnek, s az egyház közéletben való részvételének. Sajnos nem tudtuk ezt kello odaadással és odafigyeléssel megvalósítani. Személyes fájdalmaimat nem szívesen osztom meg e helyen, mert biztosan lennének, akik megsértõdnének, s magukra vennék a kritikát. Azonban ez senkit sem mentesít a felelõsségtõl.
Még néhány nap, s újra sokunkra ránehezedik a feladat, hogy megmagyarázzuk, miért is válassza valaki inkább a hitoktatást, mint a polgári nevelést. Sok helyen a diákok létszámának csökkenésével mind kevesebb és kevesebb a tanárok óraszáma. Sokan harcolnak hát a polgári nevelésért, a tantárgyért, hogy megkaphassák, mert úgy látszik, ehhez mindenki ért. Az utolsó iskolai összejövetelen meg is magyarázta nekem valaki, hogy ugyanazokat az értékeket képviseljük, csak egy kicsit másképpen. Jaj, ez a kicsit másképpen… Vajon mi a különbség? Mindegy-e, ha valaki földrajzot tanul, vagy inkább biológiát? Hiszen mind a két tantárgy beszélni fog hasonló dolgokról.
Mit mondjunk hát? Miért is a hittan, s miért az iskolában? Pontosan azért ott, hogy a tanulóknak felkínáljuk a választási lehetõséget. Emberrõl, világról, életrõl. Mindegyik errõl beszél, csak nem ugyanazt mondja. Döntsön az egyén! Senkire sem lehet semmit ráerõltetni. Joga van azonban mindenkinek megismernie, hogy mit mond a vallás, az egyház ezekrõl a dolgokról. A vallási nevelés mint tantárgy voltaképpen nem annyira formál, mint informál. Igaz, ha a lehetõség adott, akkor a hitoktató pap vagy katekéta személyén keresztül, annak meggyõzõdéses hite által a diákok maguk is találkozhatnak az élõ, megélt hittel, s nem csak az elmélettel. Azt is tudatosítani kell a tanulókban, hogy hitünk szerint, kinyilatkoztatott igazságokról van szó. Nem könyvbe foglalt igazságok rendszerérõl beszélünk, hanem egy történelmi személyrõl, Jézus Krisztusról, aki számunkra az Isten fia, s mint ilyen, az igazság mércéje. S ha ez így van, akkor ez is lehet legalább olyan izgalmas, mint a dinoszauruszokról szóló történet, mely majd még sokszor átíródik.
Remélem, hogy sokan választják majd az iskolai hittant, mert nem elégszenek meg azzal, amit megmutat nekik a mikroszkóp. Attól már a tudomány is messzebbre ment, de még inkább a hit világa. S abban is bízom, hogy sokan ráébrednek arra, hogy tudomány és a vallás egyazon világ titkairól beszél, de úgy „egy kicsit másképp”, hogy ezt nem befolyásolhatja az iskolai órák száma a vallási nevelés kárára.


Ft. Dobó Tibor

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31