Szeretsz te engem...

Fiatal anyuka elment vásárolni az 5 éves kislányával. Bejárták az egész bevásárlóközpontot és amikor elindultak haza, útközben megálltak egy utcai árusnál. A kislány meglátott egy ragyogóan szép gyöngynyakláncot.

„Kérlek, anya vedd meg nekem! Megkaphatom? Légy szíves..., légy szíves... ”

Anyukája gyorsan megnézte, hogy mennyibe kerül. Csak 890 Ft volt.

„Kislányom, ha rendben tartod a szobádat egy hétig és rendesen a helyére pakolod a játékaidat, a következõ héten megveszem neked, amikor erre járunk.”

A kislány izgatottan várta a jövõ hetet. A szobájában azelõtt soha nem látott rendet tartott, annyira vágyott arra a nyakláncra. Nehezen, de végül eltelt az egy hét és eljött a nap, amikor ismételten vásárolni mentek. Az anyuka nagyon megdicsérte kislányát, hogy milyen szép rendet tartott egész héten, és megvette neki a nyakláncot. Végtelen nagy öröm volt a kislány szívében.

Nagyon szerette azt a nyakláncot. Mindig a nyakában hordta, hittanórákra, szentmisékre és az óvodában is eldicsekedett vele. Még lefekvés elõtt sem vette le, csak amikor muszáj volt, mint pl.: fürdésnél és amikor úszni ment az uszodába, amúgy mindig rajta volt. A kislány édesapja nagyon szerette a lányát. Az apukának bármi egyéb dolga volt is, lefekvés elõtt mindig felolvasott neki egy mesét. Az egyik esti mese alkalmával, amint befejezte az egyik történetet, ezt kérdezte a lányától:

„Kislányom szeretsz engem?”

„Ó, apa, tudod, hogy nagyon szeretlek!”

„Akkor kérlek, add nekem a nyakláncodat.” „Jaj, apa, csak azt ne! Inkább odaadom a kedvenc babámat, vagy az egyik lovacskát, amit tõled kaptam szülinapomra,” – válaszolta a kislány. „Értem, kicsim. Apa szeret téged. Jó éjszakát!” – és adott egy jó éjt puszit a homlokára.

Egy héttel késõbb a mese után az édesapja ismét ezt kérdezte a kislányától:

„Szeretsz engem? Akkor add nekem a nyakláncodat.

„Jaj, apa, csak azt ne. Inkább a babaházat vagy a kedvenc fésûmet,” – kérlelve válaszolta a kislány.

„Rendben kicsim. Tudod, apa szeret téged.” És gyengéden átölelte. Pár nappal késõbb este, amikor az apa ment felolvasni a mesét és belépett a szobába látta, hogy kislánya pityeregve ül az ágyán.

„Kislányom, mi a baj? Mi történt?” – kérdezte szelíd hangon.

Pár perc hallgatás után, remegõ kézzel, odanyújtotta a nyakláncot édesapjának: „Tessék, apa, neked adom.”

Az apuka elvette és utána elõvett a jobb zsebébõl egy kis dobozt.

„Ez a tied, egyetlenem.” A kislány megszeppenve vette el, és nyitotta ki a kis dobozt. Egy eredeti igazgyöngyökbõl álló nyaklánc volt benne, mely ezerszer szebb és gyönyörûbb volt, mint az elõzõ. Minden este az apuka zsebében volt, aki arra várt, hogy kislánya odaadja neki a nyakláncot, hogy még jobbat, még szebbet ajándékozhasson neki.

Ilyen a mi szeretett Jézus Krisztusuk is! Mi viszont sokszor foggal, körömmel ragaszkodunk káros, megszokott, szükségtelen dolgokhoz, kapcsolatokhoz, megszokásokhoz, amiket szinte lehetetlennek érzünk feladni. De az Úr türelemmel és szelíden mégis azt kéri tõlünk, hogy adjuk oda õket!

Sokszor nehéz látnunk, ”mi van Jézus zsebében”, de hinnünk és bíznunk kell benne, mert Õ soha nem vesz el úgy, hogy helyette, ne adna valami sokkal értékesebbet nekünk!

 

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Bölcsesség

„Adni kell, adni, mindent odaadni.

Munkát, erõt, életet,

Pénzt, ruhát és kenyeret.

Könnyet, mosolyt, simogatást,

Jó szándékot, jó akarást,

Imádságot, egészséget,

Melegséget, élõ hitet.

Odaadni akárkinek,

A legelsõ nincstelennek.

Szeretetet adni...adni,

S érte semmit sem kívánni!

(Boldog Kalkuttai Teréz Anya)

 

Róma, 2012. november 16.

Szeretettel és mindennapi imáimmal: Dávid M. Bernadette nõvér

Eseménynaptár

Március 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31