SZENT PÁL

Ifjúsága és oktatása

Pál maga írja, hogy a diaszpórában született (1Kor 11,22; Fil 3,5; Róm 11,1), Lukács szerint a kilíkiai Tarsusban (ApCsel 22,3). Jeromos szerint ez Galileában található, és a rómaiak Gischalának hívták (Vir illustr. 5). Arámul beszélõ zsidónak született (Fil 3,5; 2Kor 11,22), farizeusi családba, és római polgársága is volt (ApCsel 16,37; 22,25-29; 23,27). A Filemon levélben (9) "öreg"-nek nevezi magát, véleményeünk szerint (Kr.u. 53) tehát kb. 60 éves lehetett.
Görögül és arámul egyaránt beszélt. A profán mûveltsége Tarsus lehetõségeitõl függött, ahol egy pogány akadémiáról tud Strabón (Geographika 14.5.13), Lukács úgy mutatja be, mint aki felsõbb iskoláit Jeruzsálemben végezte (ApCsel 1,8; 22,3). Figyelemre méltó volt retorikai képzettsége, ismerte a sztoikus filozófiát - és általában mûvelt ember benyomását kelti. Kitûnõen ismerte a zsinagógai prédikáció stílusát; ez kiderül leveleibõl, ahogyan az is, hogy a hellenizált zsidók körében elterjedt LXX Bibliát használta.

36?   Jézus keresztre feszítése  Pénteken, Niszán 14-én, Március 30-án, [John, Fox szerint ebben az évben Péntek és Niszán egybeesésére ápr 7. vagy 30  lehetséges, Az utolsó vacsora csütörtök este volt.)

36?-35? A szóbeli keresztény hagyomány  ideje Jézus és az elsõ evangélium (Márk) között. Az evangélium elterjed Júdeában és Szamariában   ApCsel 8,11sköv. Péter lesz az új keresztény egyház vezetõje,  az egyház központja Rómába tevõdik át.

36?-67 Péter Rómában  Az új keresztény egyház központját Jeruzsálembõl Rómába teszi át.
36?-37 Tarzusi Pál  István megölésénél jelen van Jeruzsálemben, ahol szétzúzza a egyházat  - 37-ben Tarzusi Pál megtér (ApCsel 9)


Farizeus Jeruzsálemben

Pál csak Jeruzsálemben nyerhetett farizeusi kiképzést (Fil 3,6; Gal 1,4). Tanulmányait a törvény megismerésének szentelte (Gal 1,14) és talán csak alkalmanként jelent meg Jeruzsálemben 28 és 30 között - ez megmagyarázná, hogy nincs nyoma, hogy Jézussal találkozott volna. Tanulmányai végén - 19 és 20 éves kora között (P.Aboth 5.21) - elõírásszerûen meg kellett volna házasodnia (Ter 1,28). (Van ugyan néhány kivétel pl. Jer 16,1, vallásos motivációból.) Mint keresztény misszionárius Pál nõtlenül élt (1Kor 7,8 vö. 9,5). Nyitott kérdés, hogy mi történt, és az is miért nem említi soha sem a feleségét, sem esetleges gyermekeit?
Az is megoldatlan kérdés, hogy miért üldözte az egyházat, mert erre pusztán farizeusi származása nem motiválta, hiszen a farizeusok csak vitáztak Jézussal, de nem üldözték. Ez a saját döntése volt (Gal 1,13; Fil 3,6; 1Kor 15,9) - ezt Lukács is megerõsíti (ApCsel 8,3; 9,1-2) - a  késõbbiekben pedig a konkrét lépéseket a keresztények ellen a szadduceusok megbízásából tette (ApCsel 9,1-2; 26,10). Kérdés, hogy ez miként történhetett meg, hiszen a farizeusok és a szadduceusok között nem volt hivatalos együttmûködés. Mint ahogyan kétséges, hogy kaphatott-e megbízást arra, hogy Damaszkuszban embereket tartóztasson le? Lukács Pált, mint tökéletes keresztényüldözõt kívánja bemutatni.

Megtérése és annak következményei

Nem világos, hogy Pál miért is ment valójában Damaszkuszba. Az viszont nyilvánvaló, hogy eközben történt a találkozása Krisztussal (Gal 1,15-16; 1Kor 9,1; 15,8) amely õt teljesen megváltoztatta (2Kor 5,16). A megfeszített Krisztus, aki feltámadt a halálból, egészen új fénybe állította be az életét. Jézus perében a farizeusok más véleményt képviselnek mint a szadduceusok. Érdekes módon Pál a megfeszített Jézust hirdeti, aki számára nem politikus, akit a rómaiak megfeszítetek, hanem megváltó, aki nem csak a zsidóknak szóló üzenetet hagyott hátra hanem a pogányoknak is. A megtérése pillanatától a pogányok misszióját tartotta hivatásának. (Róm 11,13). Ezért a nabateus Arábiában kezdte hirdetni az evangéliumot (Gal 1,17). Azonban a politikai körülmények ennek a missziónak nem kedveztek, így biztosan rövid ideig tartott.
Visszatérve Damaszkuszba, 3 évig maradt (Gal 1,18). Az, hogy miért hagyta figyelmen kívül a zsidókat és koncentrált a görög közösségre az a város méreteibõl érthetõ (ApCsel 9,19-22), hiszen az egyik legnagyobb görög kereskedõvárosról van szó. Kézi munkából tartotta el magát, úgy gondolta, hogy szolgai módon kell élnie (1Kor 9,19), úgy érezte, meg kell magát aláznia (2Kor 11,7) magát. De talán Damaszkusz arra is jó volt, hogy megtanulta, hogyan tarthatja fenn magát kereskedelembõl (1Tesz 2,9; 2,Tesz 3,7-9; 1Kor 4,12). Lukács azt meséli, hogy sátorkészítõ lett (ApCsel 18,3), ami ügyes választás volt, mert mindenhová vihette és mindenhol eladhatta a könnyû kis sátrakat.
Aretász király idejében (2Kor 11,32-33), Kr.u. 37 körül menekülnie kellett Damaszkuszból, ennek  ellentmond (ApCsel 9,23-25). Ekkor menekült Jeruzsálembe, ahol két hetet töltött Péterrel (Gal 1,18). Elképzelhetetlen, hogy itt ne használta volna ki a lehetõséget, hogy Jézus életének szemtanúival találkozva elmélyítse a tudását. Pál hirdette a történeti Jézust (2Kor 11,4) és idézte szavait (1Kor 7,10-11; 9,14; 11,23-25). A falusi parabolákat városi képekre váltotta (vö. Rom 11,17-24).

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31