Önzetlenség

A 21. házassági évfordulónk napján, miután felköszöntöttem õt, szeretett feleségem arra kért, hogy vigyek el egy másik nõt egy vacsorára és utána esetleg az esti mozira. Majd hozzátette: ”Nagyon szeretlek, de tudom, hogy ez a másik nõ is szeret és jól esne neki, ha egy kis idõt együtt töltenétek.” És ez a bizonyos ”másik nõ”, akivel a feleségem szerint találkoznom kellett, nem volt más, mint az ÉDESANYÁM, aki már 19 éve özvegy. Munkám és a 3 gyerekem miatt ritkán tudtam meglátogatni, jóformán csak nagyon jeles alkalmakkor. Feleségem tanácsát megfogadtam és még aznap este telefonon felhívtam kérvén, hogy menjünk el egy vacsorára, utána meg moziba.

„Mi történt, jól vagy, minden rendben?” - kérdezte aggódva... Nekem célzott szokatlan kérdését nem is csodálom, hiszen viszonylag késõ este telefonáltam és ez a meghívás is eléggé váratlanul jött, mivel ilyen randink soha nem volt még. „Semmi baj nincs, csak gondoltam jó lenne veled egyet vacsorázni, beszélgetni. Csak te és én”. - válaszoltam. Majd pillanatnyi néma csönd után rávágta: „Nagyon-nagyon szeretném, ez nem is kérdés”. Azon a pénteken, ahogy érte mentem hogy felvegyem a házánál, egy kicsit ideges voltam, és láttam rajta, hogy õ is elég izgatott a váratlan meghívás miatt. Az ajtóban várt, már a kabátját is magára vette. Elõtte még fodrásznál is volt, a haja szépen begöndörítve, és azt a ruhát viselte, amit a legutolsó házassági évfordulójukon vett fel. Úgy mosolygott mint egy angyal. „Mondtam a barátnõknek, hogy randink lesz, teljesen odavoltak” - szólt egybõl, ahogy beült az autóba. „Alig várják, hogy meséljek, hogy mi volt a találkánkon.”

Elmentünk egy hangulatos kis étterembe, miközben úgy belém karolt, mintha csak a First Lady lett volna. Éreztem, hogy milyen büszkén állt az oldalamon ... Ahogy egy igazi anyának kell. Miután leültünk, elkezdtem felolvasni a menüt, mivel nem igazán látta tisztán az apró betûket. Ahogy olvastam, nagyjából a felénél felnéztem és láttam, milyen ámulattal bámul engem, egy kedves mosollyal az arcán. „Régebben mindig én olvastam fel a menüt neked, amikor kicsi voltál” – mondta, majd a tekintetében látszódott is, hogy elmerengett ezeken a régi szép idõkön. Nagyon kellemes, jó kis beszélgetés volt. Lényegében átbeszéltük, hogy kinek mik a jelenlegi dolgai, élményei, stb. Jól elnyúlt az idõ, olyannyira, hogy le is késtük a mozit. Késõbb, ahogy megérkeztünk a házhoz, ahol lakott, ezt mondta: „Mit szólsz egy következõ alkalomhoz, de csakis akkor, ha megengeded, hogy az én vendégem légy kisfiam.” – Mondtam legyen, semmi gond.

„Milyen volt a randi?” - kérdezte a feleségem, mikor hazaértem. „Nagyon jó, sokkal jobb, mint amit elképzeltem” - válaszoltam neki lelkesen.

Pár nappal késõbb édesanyám meghalt egy hirtelen szívrohamban. Nem tudtam semmit tenni, teljesen váratlan volt, így elbúcsúzni sem volt lehetõségem. Pár nappal késõbb pedig jött egy boríték, egy elõre kifizetett számlával, rajta az étterem neve, ahol a közös randink volt, benne egy írással:

„Elõre kifizettem a számlát, mert nem voltam benne biztos, hogy még ott lehetek. Két fõre rendeltem. Egyik a tiéd, a másik pedig a feleségedé. Soha nem fogod megtudni, hogy milyen fontos volt nekem az az este! Nagyon szeretlek kis fiam!”

Most már tudom, milyen fontos, hogy kimondjuk: „Szeretlek” és azt a másikat akkor szeressük, amikor lehet, amikor még velünk van. Semmi sincs az életben olyan fontos, mint a családunk. Szánjunk rá elég idõt, és ezt addig tegyük amíg lehet, ne akkor, amikor esetleg már késõ ...

******************

Add Uram:

hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen;

hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe;

hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék;

hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek;

hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell;

hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem;

hogy értelmem éber és friss legyen az igazság befogadására;

hogy akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!

******************

“A legnagyobb ajándék, amit embertársadnak adhatsz az, ha õszinte szívvel figyelsz rá.”

(Richard Moss)

 

Budapest, 2013. június 13.

Szeretettel és mindennapi imáimmal: Dávid M. Bernadette szerzetesnõvér

Eseménynaptár

Május 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
26
27
28
29
30
31