Önmagunk minõsítésének új esztendeje

Újságunk idei elsõ számát tartja kezében a kedves Olvasó! Az idei év újságunk, s a magunk számára is jubiláris év lesz, hiszen a tizedik évforduló megünneplésére készülünk, mely nem kis idõ egy újság életében, különösen a mai körülmények közepette.
Az ünnepek elmúltával is folytatódik az élet, s nekünk keresztényeknek mindig ünnep lehet a nap, az óra, a perc, amikor Istennel és egymással találkozhatunk.
Noha egy karácsonyi ének az „ünnepek ünnepérõl” szól, elég nagy dolog az is, ha egyszerûen csak ünnep van. Hiszen sohasem lehet közönséges esemény az, ha valaki szentmisén van, vagy szentáldozáshoz járul, vagy éppen imádságba merül s a Mindenhatóval beszélget.
A veréb egy közönséges madár, de vajon ki tudna közülünk egy hozzá hasonlót alkotni?
Minden a viszonyulás, a viszonyítás kérdése. Ami az elefántnak kicsi, az egérnek ugyancsak nagy, esetleg óriásnak tûnõ.
Az elmúlt idõszakban mind gyakrabban elõforduló jelenség, hogy az országok a nemzetközi hitelminõsítõk véleményétõl rettegnek. Ha ugyanis leminõsítés történik, akkor azt az országot a befektetõk általában elkerülik, s ez gazdasági kárral jár.
Nagyon tetszett a karácsonyi istentiszteletek egyikén elhangzott gondolat az egyik magyarországi protestáns egyházban. Arról volt szó, hogy Isten nem úgy ítél, mint az emberek, nem mondja azt, hogy nem érdemes befektetni nálunk, embereknél, hanem befektette Gyermekét a jászolba, s ezzel megtette a legnagyobb „befektetést”, mely igazán hosszú távú, s azok is élhetnek vele, akik a leghátrányosabb helyzetbõl indítanak.
Az ember önmagát minõsíti szavaival, cselekedeteivel. Ha Isten nem mond le rólunk, akkor nekünk sem szabad ilyet tenni. Isten mindent a javunkra tud fordítani, s a legkilátástalanabb helyzetbõl is ki lehet jutni az Õ segítségével.
Meg kell hallani a Szót, mert ebben van a segítség! Az Ige ezért lett testté, hogy még jobban látható és hallható lehessen. Õ mindig szembe jön velünk, amikor emberekkel találkozunk. Köztük olyanokkal, akik nem kérnek segítséget, s olyanokkal is, akiktõl mi nem kérnénk segítséget.
Szilveszter estéjén Újvidékre kellett mennem egy beteggel a kórházba. A hosszas várakozás alatt felkerestem az elõcsarnokban található kávéautomatát. Sajnos nem volt nálam apró, s nem is tudtam váltani. Egy cigányfiú álldogált még ott, már a kávéját itta. Semmiség az egész – mondta, s máris vásárolt nekem egy kávét. Lám!
Szóval, azt javasolom, hogy az új esztendõben is törõdjünk inkább azzal, hogy önmagunkat minõsítsük szeretetteljes cselekedeteinkkel, mintsem másokat, amihez nincs is jogunk. Minden ember annyit ér, amekkora Isten szemében, s ez érvényes az országokra is, melyek elsõsorban emberek, s csak azután gazdaságok.

Ft. Dobó Tibor

 

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31