Nyári levél

Csak keveseknek adatik meg az igazi nyári pihenõ, évi szabadság. Nem csak arra gondolok, hogy az anyagiak miatt sokan nem tudnak felkeresni egy nyaralót, fürdõzésre alkalmas helyet, esetleg kellemes hegyvidéki üdülõt. Azt is észre kell venni, hogy sok ember egyszerûen nem képes magát szabaddá tenni, mert nincs kire hagyni azokat, akik az õ gondoskodására, szeretetére vannak bízva.

A vasárnapi evangéliumban olvassuk, hogy Jézusnak és tanítványainak sem sikerült igazán elvonulni a néptõl, s csendes, magányos helyre menni, mert mindenünnen hozzájuk tódultak az emberek.

Arról értesülünk folyamatosan, hogy a Szentatya nyári szabadságát Castel Gandolfoban tölti, a pápák nyári rezidenciáján. Mennyire szabadság ez, azt igazán  csak a Szentatya tudja, hiszen minden héten valahová elmegy a környéken, hogy találkozzon Isten népével, s minden vasárnap az Úrangyala imádságot is a zarándokokkal és helybeliekkel közösen imádkozza el. Történik mindez életének 86. évében. Úgy hírlik, hogy a Názáreti Jézus címû könyvének harmadik kötetén dolgozik. Az igazi pásztort keresi a nyáj, még akkor is, ha szabadságon van. S ez érvényes nem csak a Pápára, hanem mindazokra, akik szorosabb kapcsolatban állnak övéikkel.

A nyáj és a pásztor kapcsolatának azonban egészségesnek kell lennie! Ezen kell dolgoznia a pásztornak is és a nyájnak is. S ezt talán a pásztornak jobban illene megértenie, mint a nyájnak, illetve megértetnie övéivel. Sokszor hibába esik az ember. Azt tévesszük szem elõl, ami éppen a legfontosabb. Amit mindenáron el akarunk érni, az nem válik mindig a javunkra. Amikor valamit nagyon szeretnénk, nagyon egyé kovácsolni a nyájat, akkor épp az ellenkezõje történhet, szétszéled a nyáj.

A pásztornak mindig meg kell maradnia a pásztor szerepében és ahhoz méltóan cselekednie. Ha túlságosan is kedvében jár a nyájnak, lassan õ lesz a vezetett, s nem pedig a vezetõ. De vajon merre visz ez az út?

Addig lesz ezután kedves a pásztor, míg a nyáj választott énekét furulyázza, s megtörténhet, hogy intõ szavára már nem figyelnek.

Az egyházban nincsenek pásztorok, akik a maguk küldetésében járnak. A pásztor /pap/ is engedelmességgel tartozik a fõpásztornak, mint ahogyan az is Péter apostol utódjának. Maga Krisztus is engedelmes volt, mindhalálig. Pedig ez az engedelmesség sem tûnt mindig logikusnak, s emberileg elfogadhatónak. Mégis, ha Krisztusban gyõz az emberi, akkor nincs megváltás. Az engedelmesség a szeretet csúcsa. Benne átélhetjük, hogy hitünk gyakoroljuk, hogy bízunk Istenben. Abban, hogy akkor sem hagy el bennünket, amikor ennek az ellenkezõjét érezzük.

Az engedelmességben áldozatvállalás van, egy kis halál. Meghalni önmagunknak. Ez nem könnyû. A válaszfalakat, az elõítéleteket azonban csak így bonthatjuk le. Az Efezusiakn írt levélben olvassuk, hogy Krisztus „a béke szerzõje volt, nem az ellenségeskedésé, s mindenkit az Atyához akar vezetni”.

Ft. Dobó Tibor

 

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31