Mit csinálsz itt

A tó fenekén egy kagyló élt csendben, békésen. Minden éjjel elõrehaladt egy keveset. Szeretett gyönyörködni a finom színekben, amelyet a Hold fénye a vízre rajzolt ezer meg ezer színárnyalatra bontva. Ugyanebben a tóban élt egy béka is, aki nem kevéssé volt büszke ugró és énekesi képességére. Sokáig rá se hederített a kagylóra. Amikor azonban egyszer a kagyló elhaladt mellette, megkérdezte tõle:

− Mit csinálsz itt, te néma csúnyaság? Kíváncsian figyelte a kagyló barna héját és széles lábait. − Milyen csúnya színed van - folytatta. Nézd, én milyen szép zöld vagyok.

− Hát igen, nem vagyok szép - mondta a kagyló – de szeretem a víz ezernyi színét.

− Mit csinálsz itt, mozdulatlanul egész nap a tó fenekén?

− Figyelek - válaszolta a kagyló.

− Mit figyelsz? - kérdezte elképedve a béka. − Nincs itt a homályos vízben semmi különös.

− A Hold csillogását figyelem. Boldogan megtanulnék festeni, úgy, ahogyan a Hold festi színeit a vízre. És te mit csinálsz kedves béka?

− Ó - mondta a béka, miközben kicsit felfújta magát - én nem vagyok a vízhez kötve, és nem kell egész nap figyelnem. Nekem saját hangom van. Én énekelek, híres mûvész vagyok. Még az emberek is csendben maradnak, hogy csodás hangomat hallgassák. A kagyló megcsodálta a békát.

− Tehát híres vagy - mondta elismerõen. - Nekem nincs hangom, és nem ismer senki, rejtõzködve élek itt. Tanulni szeretnék, s addig szeretném a víz csodálatos színeit szemlélni, míg le nem tudom festeni õket.

− Te, meg a buta szemlélõdésed - mondta a béka türelmetlenül. - Nincs itt semmi látnivaló. Túl unalmas nekem itt - mondta a béka, és egy jókora ugrással kint is volt a vízbõl. Keresett magának egy nagy pocsolyát, és rákezdett a brekegésre. Úgy elmerült saját hangjában, hogy nem vette észre a felé közeledõ nagy vörös lábakat és a piros, hegyes csõrt, amely megragadta. Látnotok kellett volna ekkor a békát, hogy kapálódzott! Mégegyszer visszahullott a fûre, és sikerült neki utolsó erejével, élete leghatalmasabb ugrásával a tóba ugrani, le egészen annak a fenekére, ahol pont a kagyló mellett találta magát.

− Vége van a koncertnek? - kérdezte barátságosan a kagyló.

A béka azonban nem tudott válaszolni. Elakadt a szava. Így éldegélt a kagyló és a béka a csendes tóban még sokáig, hasonló párbeszédeket folytatva egymással.

A kagyló azonban fáradhatatlanul figyelt. És amikor halála után felnyitották, belsejében láthatóvá vált az ezerszínû gyöngyház, amelyet senki se láthatott, míg a kagyló élt. A gyöngyházban ezüst gyöngy csillogott, amely olyan volt, mint az éjszakai égbolton világító EZÜST HOLD csillogó képmása.

... és TE, mit csinálsz itt?

 

LELKI ÉRTÉKEK

õszinteség elhatározás

alázatosság lelkesedés

jótett hajlandóság

tisztelet harmónia

türelem közvetlenség

átélés tudatosság

méltóság bölcsesség

remény bátorság

hûség tisztánlátás

nagylelkûség szeretet

gondoskodás magabiztosság

bizalom elfogadás

humor megértés

elégedettség tudás

becsületesség megbocsátás

öröm, vidámság jóindulat

hála igazságosság

békesség részvét

lemondás, feladás kitartás

felelõsség figyelem

érzékenység elkötelezettség

elõrelátás nyíltság

 

******************

A lelki erõsség az az erkölcsi erény, amely a nehézségek közepette biztosítja az erõt és az állhatatosságot a jó keresésében.

A lelki erõsség olyan bátorság, amely elszakad az önös, önzõ érdektõl és mások szolgálatára szegõdik.

A lelki erõsség, bátorság (fortitudo), nem tudás, hanem döntés, és nem vélekedés, hanem tett.

 

Budapest, 2013. július 5.

Szeretettel és mindennapi imáimmal: vid M. Bernadette szerzetesnõvér

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30