Miért hisz az ember?

Olykor jó feltenni olyan kérdéseket is, melyekkel kapcsolatban azt gondolhatnánk, hogy biztos feleleteink vannak, ám könnyen kiderülhet ennek az ellenkezõje is. Egy újabb beszélgetõtársam esetében is errõl volt szó. Voltak elképzelései a kérdéssel kapcsolatban, csak éppen tévesek.
Még ma is megmosolygom volt ismerõsömet, aki egy vacsora alkalmával arra biztatott, hogy nõsüljenek meg a papok, legyen aki fõz, mos, takarít. Hála Istennek, nem nekem kellett helyt állni a válaszadással, mert a doktor úr felesége is jelen volt, s õt is kényesen érintette férje hozzáállása a témához. „Te azt hiszed, hogy az asszony azért van, hogy legyen aki fõz?” – mondta a feleség, akinek az élete – szintén orvos létére – bizonyára nem csak ebbõl állott.
Miért is a hit, a vallás, a szentségek vétele? Hittanosaimnak gyakran idézek egy esetet, amikor a fiatalok a kérdésre, hogy miért is akarják megkeresztelni a gyereket, a következõt válaszolták: „Hogy ne reszkessen éjszaka”. Persze, ezek csak ritkán elõforduló esetek, de mégis csak elgondolkodtatják az embereket, fõleg azokat, akik vallásosságuknak igazi okát az Isten iránti szeretettel magyarázzák. Hitüket az örök élet elnyerésének reményében gyakorolják.
No, de térjünk vissza elsõnek említett beszélgetõtársamra, aki arról számolt be, hogy igen gyér a vallási élete: szentmise, imádság csak elvétve. Rákérdeztem ennek okára. Még sohasem hallottam ilyen választ, s nagyon meg is lepett. „Elég nagy az önbizalmam” – mondta, azért nem érezte szükségét annak, hogy egy „Istent” kérjen meg arra, ügyes-bajos dolgaiban legyen segítségére.
Nos itt vagyunk. Az értelmezéssel van a gond. Vajon csak akkor kell az Isten, ha valami segítségre szorulunk? S akkor elsoroltam neki azokat az állapotokat, legalábbis egy részüket, melyekben igenis kell, vagy illik, hogy megszólítsuk az Istent. Például nem csak kérni, de megköszönni is kell tudni. Talán éppen az önbizalmat, mely nem vezethetõ vissza csak csupán saját érdemünkre. A bunbánatra is szükség van, gyarlóságainkat is illik megbeszélni a Teremtõvel – amennyiben valaki nem gondolja magáról, hogy tökéletes. S kérni is lehet, éppen azt, amit a világ nem adhat meg még a roppant nagy önbizalommal rendelkezõ embernek sem. Például azt, hogy az életünk legyen boldog. Ez sem csak az emberi ügyeskedés függvénye.
Örültem, hogy a fiatalember egyezett az elõhozott szempontokkal. Azt is remélem, hogy vallásosságában is történik valami pozitív változás. Érettebben, megfontoltabban közeledik majd ezekhez a kérdésekhez.
A baj abban van, hogy az emberek többsége egyáltalán nem gondolkodik el a cselekedetein. Élünk, s visszajelzések fogadása nélkül nem is vesszük észre a zsákutcákat. Milyen kár lenne, ha valaki még mindig ott tartana a párválasztásnál, hogy legyen majd aki fõz és takarít, de még ettõl is nagyobb tragédia, ha Istenhez csak akkor fordulnánk, ha valamiben elakadunk az életünkben.


Ft. Dobó Tibor

Eseménynaptár

Március 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31