Mese egy kicsi kézrõl
19
Júl
2013
Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
– Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
– Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és õ is menni akart.
– De hogy fogjátok meglátni a szenvedõket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és õ is csatlakozott a többiekhez. A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel õ volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy õt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.
– Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír.
– Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Õ az, aki együtt tud érezni a szenvedõvel.
– Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak. A szem már az elsõ utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg. A szív megremegett, mikor látta a didergõ koldust.
– Nincs pénzünk! – ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.
– Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg! – javasolta a szív nagy örömmel. Így is tettek.
Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek. Az utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt. Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.
– Odamegyek. – mondta a láb.
– Sír! – mondta a fül
– Miért sírsz? – kérdezte a száj.
– Már nincs senkim! – zokogta a gyermek. A szív nagyon szenvedett.
− Elkéstünk! –kiáltott a kéz. Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!
******************
Don Bosco híres mondásai:
− A bölcsesség az a mûvészet, mely segít kormányozni akaratunkat.
− Az ember szíve olyan, mint valami bevehetetlen fellegvár, amelyet csak szeretettel, szelídséggel lehet megközelíteni.
− A legértékesebb, ha jót teszünk, ha mindig vidámak vagyunk, és hagyjuk a verebeket csiripelni.
− Tanuljatok meg uralkodni magatokon: ez a módja, hogy sok barátotok legyen, ellenségeitek pedig egy se.
******************
Budapest, 2013. július 19.
Szeretettel és mindennapi imáimmal: Dávid M. Bernadette szerzetesnõvér