Magasan a mérce

Bizonyára mindannyian szembesültünk már azzal a bírálattal, hogy nálunk, katolikus keresztényeknél sokkal lazább a böjti fegyelem, mint a többi vallásoknál – legfõképpen az Iszlámra gondolunk, de vonatkozik ez az Ortodox Egyházra is. Mivel a böjt önmagában fegyelmet jelent, ezért jó, ha számba vesszük mindazt, ami a számunkra is kötelezõ, hiszen parancsnak számít.

Az elsõ és legfontosabb, hogy szeressük az Istent. Ebbõl a szeretetbõl fakad a többi parancs megtartásának kötelezettsége is.

Nem gondolom, hogy a böjt nem szükséges, hiszen annak értéke elvitathatatlan, s az évezredek tapasztalata elegendõ bizonyíték minderre. Böjt, alamizsna, testvéri szeretet – mindezek nem hiányozhatnak egy lelki életet élõ ember mindennapjaiból, ha közösségben akar lenni Istennel s emberrel. Ám micsoda fegyelemre van szükség például a házastársaknak is, hogy tisztán és Isten akarata szerint éljék meg szerelmüket, mindenkor nyitottnak maradni a gyermekáldás felé.

Engem mindig lenyûgöz Jézusnak, a Mesternek magatartása. Szavai olykor szinte megbotránkoztatnak, de mindez azért van, mert alig vagyunk képesek fölfogni, mi is a tökéletes szeretet, annak igazi radikalizmusa. Jézus arról tanít, hogy a keresztény embernek gyökeres változáson kell átmennie a végsõkig elmenõ teljes következetességgel. Ilyen értelemben hallottuk Õt az elmúlt vasárnap: „Ki az én anyám és testvérem?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülõkön, s csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem és anyám.” (Mk 3,32-35) Ha igazán belegondolunk ezekbe a szavakba, akkor egy idõ múlva rájövünk arra, hogy semmi olyanról nincs itt szó, mely ne lenne beilleszthetõ a keresztény tanításba. Sõt, éppen arról szól a történet, hogy mit jelent úgy szeretni, ahogy Isten is szeret bennünket.

Jézusról elképzelhetetlen azt feltételezni, hogy ne szerette volna anyját, hiszen ez ellene mond minden józan gondolkodásnak. Azt is tudjuk, hogy a kereszt tövében álló anyjáról gondoskodik, amikor õt Jánosra bízza. Jézusnak János a kedvelt tanítványa volt, s voltak barátai, mint például Lázár, s testvérei Mária és Márta. Jézus szeretete azonban egészen különleges, mindenki felé kiáradó, s tökéletes. Ez a mércéje a keresztény embernek, melyet Jézus magasra helyez, s fölé a böjtnek. Gondoljuk csak meg, hogy vajon egy orvos mikor szereti igazán embertestvérét? Akkor, ha ugyanazzal az odaadással viszonyul betegéhez, mintha az anyjáról, vagy a testvérérõl lenne szó.

Magam is átélem sokszor a plébániai életben, hogy nem szabad személyválogatónak lenni. Viselkedésem mércéje mindig az, hogy felteszem magamnak a kérdést: Vajon ha most az én édesanyám állna itt, s íratna szentmisét, vagy rendezne valamilyen ügyet, akkor vele is így beszélnék, vagy másképpen? Ha igen a felelet, akkor az megnyugtató. Ha nem, akkor változtatni kell viselkedésemen.

Legyen hát testvérek a mérce magasan, s mindig érezzük azt, hogy az embertestvéreink, minden ember, akivel az életben találkozunk, azok mind „az anyánk és rokonunk”!

Ft. Dobó Tibor

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31