Kormányalakítás

Nem volna szerencsés, ha az olvasó úgy érezné, hogy már mi is elkezdtünk politizálni. Mostanában valahogy mindenkinek elege lett belõle, s gyakran még az ellenszenv érzése is kialakul az emberben.

A politika kifejezés az ókori görög polisz névbõl ered. A politika szó eredeti jelentése közélet, ebben az értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, tevékeny (aktív) vagy tétlen (passzív) politikát folytat. /Wikipédia/

A közélet pedig nem más, mint maga az életünk, melynek vannak alakítható tényezõi, s olyanok is, melyek akaratunkon kívül befolyásolnak bennünket, mint például az idõjárás. Habár itt is van némi felelõsségünk, mozgásterünk.

Manapság az ember úgy érzi, hogy az egész világ másról sem szól, mint a termelésrõl és a pénzrõl. Megvallom õszintén, hogy furcsán érintett a napokban egy televíziós beszélgetés során az a kijelentés, mely egy politológus szájából hangzott el. Ez pedig az volt, hogy a koalíciós pártok közötti tárcaelosztás kapcsán az egyik kisebb pártnak az úgymond kevésbé fontos miniszteri helyeket jósolta meg, mint például a vallásügy és a környezetvédelem.

Pap lévén nem lehetek közömbös a vallással kapcsolatban, de egyébként is úgy gondolom, hogy téves utakon jár az elemzõ. Érdekes, hogy senki sem beszél az ország erkölcsi megújulásáról, annak fontosságáról. Igaz, hogy a korrupciót, a megvesztegetést, s az ellene irányuló intézkedések fontosságát gyakran emlegetik, azonban ez nem képezi az erkölcsi magatartás-rendszer egészét. Más bûnök, mulasztások, helytelen viselkedésformák is fellelhetõk, nagy gyakorisággal.

A politika soha nem mondja ki a lelkiismeret szót, róla nem beszél. Nem beszél Istenrõl sem, lévén civil társadalomról szó.

A hit és erkölcs dolgait azonban kevésbé fontosnak minõsíteni egy társadalom életében, mégiscsak igen veszélyesnek mondható.

A legolcsóbb és legeredményesebb útja a változásnak, ha az ember megújul lélekben, erkölcsi magatartásában. Ez egészen biztos. Utópisztikus volna arról beszélni, hogy sok pénzt takaríthatnánk meg a megfigyelõ kamerákon, a biztonsági berendezéseken, a börtönökön.

Az azonban egészen biztos, hogy az ember legtökéletesebben belülrõl változtatható meg, s nem külsõ nyomásra, megfélemlítéssel és fenyegetésekkel.

Ha nem kíséreljük meg, ha nem is beszélünk róla, akkor hogyan lehetne eredménye valaminek?

Mi minden áron meg akarunk menteni egy olyan világot, melyben az embereknek nem jó. Külsõ gazdasági hatalmak, a pénztõke rákényszeríti az emberekre a munkát, mely nem könnyû és nem jól megfizetett. Pedig az embernek joga van ahhoz, hogy maga döntsön arról, milyen életszínvonalú országban akar élni. Dolgozhat kevesebbet, élhet lazábban.

A hittel való élet azt is jelenti, hogy az anyagiak hiányát pótolni tudjuk lelkiekkel. Nem szükséges kaviárt enni egy családi bulin ahhoz, hogy jól érezzük magunkat szeretteinkkel, esetleg a sok unokával. Szemben  azokkal a gazdagokkal, akik olyan drága partikon jönnek össze, ahol pazar az asztal, a ruhák, az ékszerek, csak éppen nincs rokon, mert mindenki csak üzleti partner, csupa képmutatás, s különösen nem jellemzõ, hogy az unokák körbehízelgik õket.

Az értékalapú társadalom a lényeg. Az emberközpontú, jövõképpel. A jövõ pedig nem a holnapi nap, mert az mindig múlttá válik, hanem maga Isten, akinek hatalma van arra, hogy egy napon átemeljen bennünket az örökkévalóságba, hogy szemeink meglássák azt a gazdagságot, melyet nem emberkéz készített.

Remélem, hogy az új vallásügyi miniszter, megérti azt, hogy a társadalomnak szüksége van lelki, szellemi felemelkedésre, s segíteni fogja ezt. Abban is bízom, hogy a szocialista beállítottság szociáldemokrata magatartást jelent majd az új korányban, s végleges szakítást az ateista világnézettel, mely megmaradhat az egyén magánügye, de semmiképpen sem megkövetelhetõ dolognak. Isten, áldd meg országunkat!

Ft. Dobó Tibor

Eseménynaptár

Május 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
26
27
28
29
30
31