István a

Ez a hétvége a magyarság egyik legnagyobb ünnepe. A múltat idézi, a nemzettudat hajnalát, de a jövobe tekint. Szent István királyt köszöntjük és ünnepeljük.
Elmélkedésemnek bizonyára egy kicsit szokatlan címet adtam, de nem véletlenül. Szeretnék általa utalni arra a kapcsolatra is, mely a Szent István-napi ünnepségek és az Újkenyér-ünnep közt áll fenn. István azt akarta, hogy népének országa legyen. Egy ország, ahol vetnek és aratnak, s ahol illata van a kenyérnek, s íze az életnek.
Nagy volt a veszélye annak, hogy megteremtodik egy olyan állam, mely a hangsúlyt a mindennapi kenyérre, az ember anyagi megélhetésére helyezi. István király nem ezt akarta. Szándéka az volt, hogy a nép felemelkedjék, hogy Istene legyen, s a rend és törvény biztosítsa a békét.
Jézus szavait idézi az evangélista: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való” (Mt 4,4).
Számomra mindig elgondolkodtató Jézus csodálatos kenyérszaporítása. Ha hallgatnánk szavára, ha tettekre váltanánk tanítását, akkor a világnak lenne kenyere, s nem lenne éhezo. Abban a pillanatban megszaporodna kenyerünk. De hol van ma már az az irgalmas szív, mely képes lenne arra, hogy kenyeret süssön a szomszéd éhezo gyerekeinek? Pedig az éhínség felszámolásához nem elegendo a nagyobb termelékenység, a mind nagyobb földterületek bemuvelése. Szív is kell, igazságosság és könyörületesség.
Ezért gondolom én azt, hogy István király képes ma is kenyeret adni a népnek. S ez alatt értem mindazt, ami az emberhez méltó élethez szükséges. Addig azonban, míg nem rendezzük életünket a keresztényi elvek alapján, míg nem leszünk képesek meghallani az „árvák és elesettek” imáját, addig csak egy olyan országról beszélhetünk, melynek fovárosában az aluljárók ellehetetlenülnek a hajléktalanok sokaságától. Egy olyan magyarságról, mely megalkuvó. Egy olyan nemzetrol, melynek legfobb barátja az alkohol, a pesszimizmus, az önpusztító ösztön. Pedig, van örökségünk! Nem vagyunk szegények és nincstelenek. Csak rosszul bánunk ezzel a nagy kinccsel.
István király Nagyboldogasszony ünnepén szenderült az örökkévalóságba. Ezt megelozoen felajánlotta népét és országát trónörökös híján Máriának. Azóta romlott a helyzet. Nem csak a trónörökösök nincsenek, de az egész nemzet szenved a gyermekáldás elmaradása miatt. Fogyó gyertyaszál lettünk. Nem illik már hozzánk a kard, a korona. De a feszületet talán még megtarthatjuk. Mária, segíts! Adj fiakat és leányokat! István király árva népe, hajtsd meg homlokod! Tudj hittel kérni, s úgy dicsérni!


Ft. Dobó Tibor

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31