A szeptember hónap jeles ünnepe Szûz Mária születése, Kisboldogasszony. Nem ez az egyetlen Mária ünnep e hónapban. Itt van még Szûz Mária Szent Neve, valamint a Fájdalmas Szûzanya emléknapja is.

Valahogyan Máriára emlékezni mindig szép, s az embert ez a tisztelet eltölti bizalommal és reménységgel. Jó elmélkedni valakirõl, aki egy közülünk, s akinek sikerült nagyszerû dolgokat átélnie a Teremtõ jóvoltából.

Egészen meglepõ az, ahogyan a Szent Szûz ma is képes összegyûjteni az embereket, hogy Fiához vezesse õket, az Õ imádására. Gondoljunk csak a kegyhelyekre, a tömegekre egy-egy búcsú alkalmával.

Mit is keresnek az emberek ezen a helyeken? A lelkükkel való találkozást. A mai ember is vágyódik arra, hogy kiszakadjon a hétköznapok szürkeségébõl, s útra keljen. Jó felkeresni egy helyet, ahol az ember megpihenhet. Nem annyira a test pihenésérõl van szó, mert olykor fáradságosak és minden kényelmet nélkülöznek ezek a zarándokutak. Hanem inkább a lélek számára jelent ez felüdülést, mely azután kiárad az egész emberre, a testet is beleértve. Ez a felüdülés pedig a hit ajándéka. A hittel megélt élet azt jelenti, hogyha a terhek maradnak is, de a bíróképességünk megnõ a teherviselésre. Azt kell letisztáznia az embernek, hogy van-e értelme a kereszt viselésének, van –e elérhetõ cél, van-e mindennek értelme. Ha igen, akkor minden új fényben tûnik fel.

A közösségben megélt hitnek roppant nagy ereje van. Látni mások hitét, felemelõ. De a szenvedésüket is meglátjuk ezen a helyen. Hiszen ezeken a helyeken sok a beteg, a tolókocsi nem ritka látvány. S akkor az ember rádöbben, hogy mindenkinek van egy sorsa, s a maga bõrébõl senki sem bújhat ki.

Kell az égi segítség! Kell a csoda! A csoda, melyet ma mind nehezebben veszünk észre, s melyrõl gyakran azt gondoljuk, hogy nagyon látványosnak kell lennie.

Pedig egy jó szentgyónás, szentáldozás, imádság és ének – bizony ki tudják cserélni az embert. Lerakni a felesleges terheket, amit nem kell magunkkal cipelni, hagyni, hogy megérintsen az Isten, szólni hozzá, akár énekben elmondani ami fáj, vagy ami az örömünk. Érezni a mai rohanó világban, hogy valaki meghallgat, valaki, akinek van hatalma az életed felett – ez felér mindennel. Igen, lelki turizmus. Van itt sok látnivaló, fõleg a lelki szemeinknek. S a falatok is ízesek, hiszen megízlelhetjük és láthatjuk, hogy mily édes az Úr, a szentáldozásban. Ezek után már a szív bõségbõl megszólal a száj, s ekképpen énekli: Bús szívemnek nagy öröme, Máriának drága neve, Áldjad lelkem Máriát, Üdvözítõnk Szent anyját.

Ft. Dobó Tibor