Böjte atya adventi imája

A gonosz szeretne lelkünkbe furakodni és elvenni tõlünk a reményt. Szeretné elhitetni velünk, hogy nincs jövõ, hogy létünk elérte a korlátokat, a plafont, és most már innen a civilizációnk hullámcsúcsáról csak a mélybe zuhanhatunk. Hihetetlen komor színekkel, sok logikával dolgozik: Ember, az ami rád vár, csak vergõdés és szenvedés! Látod a lepusztult, szemét hegyektõl árnyékos kihaló világban mindent elrontottál, nincs tovább. Nemcsak mint ember, hanem mint nemzet is, és mint az emberiség is, végnapjaidat éled, éld ki hát magadat részeg tivornyádban. Félõrült, egymás torkának esõ politikusok, diktátorok, beteges zombivadászok között, a puszta létükért küzdõ porba süllyedt, rongyokba burkolt párák kóvályognak egyre gyakrabban a filmeken, a könyvekben, a holnaptól félõ megriadt emberek tudatában, és lassan már az utcáinkon is. Ez várna ránk? Valóban feléltük volna a mát és a holnapot? Teremtõ, gondviselõ Istenünk jóságosan feltarisznyált, és mi léha gyermekei, mindent eltékozolva, már a tarisznya alján kotorászunk? Vajon a globális felmelegedés, az altalaji kincsek elpazarlása, a tornyosuló szeméthegyek világából nincs kiút? A szabad akarattal megajándékozott emberiség égbetörõ repülése, minden hõsies erõfeszítése, évezredes vágya a jobb és a szebb után, lihegõ állati ösztöneink kiélésében, egy lerobbant lebujban fog véget érni? Minden szétesik egy nagy orgiában, hol öntudatlanul, önön magzatának elpusztítását ünnepli egy végtelen groteszk torban? Vajon tényleg, e lét vergõdõ szenvedésébõl az egyetlen megváltás, a világ teátrális pusztulása, egy hatalmas tûz, mely tõlünk emberektõl fertõtleníti meg ezt a földet? Adventben élünk! Az élet egy nagy csoda! Én hiszem Anyámmal az Egyházzal, hogy van jövõ. Nem magamban és nem is a bûnre hajló emberben bízok, hanem a gondviselõ Istenben, Jézus Krisztusban, ki azt mondotta: Atyám mindmáig munkálkodik és én is munkálkodom. Én ebben az értünk munkálkodó Istenben bízom! Hiszek a mennyei Atyában, ki a teremtés hajnalán azt mondta, hogy legyen és lett! Hiszek a Fiúban aki karácsony éjszakáján képes volt magára venni az emberi lét minden terhét, gondját és rámosolyogni édesanyjára, nevelõ apjára, az egyszerû pásztorokra. Hiszek a Lélekben, ki marék porból született létünket megszenteli és vezeti. Hiszem, hogy a Szentháromság által megálmodott világunk minden bûnünk ellenére, az egymást váltogató adventek sóvárgó imájában elõre halad, kibontakozik. Hiszem, hogy nem reménytelen a mai reggeli korán kelésem, a rorátéra hívó templom harang szavával feleselõ kisgépem billentyûzetének kopogása. Tudom, hogy szeretõ Istenünk karjai roskadásig tele vannak ajándékokkal, melyet nekünk szán, és melyeket mi megálmodni sem tudunk, de alázatosan térdre rogyva kérhetünk. Igen, kérhetünk és elfogadhatjuk, mert Istennek gyermekei vagyunk...! Advent van, és én gyengeségeim, bûneim tudatában, nem magamban bízva, nem is a tusosokkal perelve, hanem Krisztusom akaratát alázattal teljesítve mondom, mormolom az imát, és benne az örök igéket: Miatyánk....Jöjjön el a te országod.... Adveniat regnum tuum...! Szeretettel, 2009 adventjén, Csaba testvér forrás: www.erdely.ma

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31