Az ünnepek éltetõ ereje

Noha, Pünkösd ünnepével bezárult a húsvéti ünnepkör, az ünnepeknek nincs vége. Nem is lehet, hiszen az Istennel való találkozás mindig ünnep. A lelki életet élõ ember számára ünnep a pillanat is.

Ezért fontos megülni az ünnepeket, tartalmat adni azoknak, s megfelelõ módon beilleszteni a mindennapjainkba. Nem lehetnek azok a nem várt események egyike, az a valami, „amin majdcsak átesünk”. Persze, ezt mindenki másként látja, s másképpen is ünnepel. Azonban elengedhetetlenül fontos, hogy ünnepeink közös jellemzõi mindenkor jelen legyenek.

Elsõsorban gondolnunk kell arra, hogy mi a mi szerepvállalásunk. Mi az, amit nekünk kell megtenni az ünnepért. Nem várhatjuk, hogy majd helyettünk valaki mindent elkészít, kivitelez, s mi magunk csak élvezõi leszünk a napnak, az édes perceknek. Amúgy is, a saját magunk munkájának eredményét, a „nem volt hiába” érzést jó megtapasztalni.

Már sokszor elmélkedtünk arról, hogy milyen gyakran van hangsúly a külsõségeken, a felesleges pazarláson.

Ritkábban esik szó arról, hogy vannak olyanok is, akik éppen azért nem tudnak megfelelõen ünnepelni, mert elmarad a minimum külsõség, ami egy gyermek esetében természetesen az elsõ-áldozási ebéd, a torta s ehhez hasonlók.

Most magam is megtapasztaltam, hogy egy hittanosom éppen ezért lehangolt, s ezt megosztotta velem. No sebaj, majd teszünk róla! Már elkészült a terv, de annak részleteinek közlése már nem az újságba való, hiszen a szeretetnek más a természete. „Figyeljetek arra, hogy ne az emberek elõtt tegyetek jót, hogy lássanak titeket, mert akkor nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól! /Mát 6,1/

Arra viszont igenis figyelnie kell a keresztényeknek, hogy meglássák azokat, akik ünneplése akadályba ütközik. Különösen olyanba, amit könnyûszerrel elháríthatunk, ha van bennünk összefogás, s nem keresünk kibúvót a kötelezettségünk alól. Jól ismert a „nem akarjuk megsérteni”- hivatkozás, ami voltaképpen elmenekülés a feladatunk elõl. Nem szabad, hogy kellemetlenebb legyen a segítségnyújtás annál, mint amilyen azt elfogadni. S nem is kell ezt túltárgyalni. Aki érzi, az teszi. Aki nem, az vagy lelkiismeretét altatja el, vagy hordozza magában a nyugtalanságot, s saját maga ünnepét árnyékolja be ezzel.

Az ünnepek feladata mindenkor, hogy megújítsák a hitünket, hogy fellelkesítsenek bennünket. Istennel való kapcsolatunknak egy sajátos momentumát kiemeljék, mint például kicsinyeink elsõ szent áldózásakor.

Az ünnepért tennünk kell, de azt is meg kell engednünk, hogy az ünnep is megtegye velünk, bennünk és értünk azt, ami a rendeltetése. Szép ünnepeket!

Ft. Dobó Tibor

Eseménynaptár

Március 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31