Az élet Isten ajándéka

Az élet a legtöbb, mi adható, és a legtöbb, mi kapható. Ajándékvoltára csak akkor ébredünk rá igazán, amikor elveszítjük azt. Az egészség megromlása már egy olyan felvonás kezdete, mely azt sejteti, a földi élet nagyon is véges. Mi, emberek sajnos nem csak hogy nem értjük az élet kezdetét és végét, de nem is tiszteljük eléggé. Pedig az élet maga a csoda. Benne Isten legtökéletesebben kifejezi önmagát, s feltárja létének titkát. Az élet a létezés öntudatra ébredése, különösképpen az ember vonatkozásában.

Az élet tehát éppen azért szent és annyira értékes, mert Istentõl van. Isten maga az élet, annak is az örök változata. Ebbõl az állításból és a keresztények által is vallott igazságból következik, hogy mindaz, aki vét az élet ellen, vét Isten szentsége ellen is.

A Biblia által leírt elsõ, igazán súlyos bûn – az Isten iránti engedetlenség után – a gyilkosság. Mégpedig a testvérgyilkosság, amikor is Káin megöli testvérét, Ábelt. Ennek roppant mély üzenete is lehet. Mégpedig az, hogy ha valaki kioltja a másik ember életét, akkor mindig a testvérét öli meg. Ezért is fontos hangsúlyozni, hogy egymásnak testvérei vagyunk, s a Teremtõ mindenkit egyformán szeret. Hogy ez valóban így van, arról csak az örökkévalóságban bizonyosodhatunk meg igazán, amikor majd Isten mindenért kárpótol bennünket, s letöröl a szemünkrõl minden könnyet.

Jézus a gazdag ifjúnak, aki a Mester követésére készül, a következõket mondja: Ha el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat. Jézus fölsorolta: „ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Mt 19,18-19). Bizonyára nem véletlenül szerepel a parancsok felsorolásánál az elsõ helyen a „ne ölj”. A történelem során az emberiségnek számtalan esetben kellett szembesülnie a bûn súlyosságával, mely az emberi élet kioltását jelenti. Ennek számos formájával sajnos napjainkban is találkozunk, ma is gyakori a gyilkosság, a háborúskodás, az öngyilkosság, a magzatelhajtás, a halálbüntetés s más, egyéb formái az élet kioltásának. Azonban az orvostudomány fejlõdésével számos olyan újdonsággal kell megismerkednünk, melyek nagy lehetõséget rejtenek magukban, ugyanakkor erkölcsi problémákat is felvetnek. Sokan nem is tudják azt, hogy egyházunk hivatalos tanítása értelmében az úgynevezett lombikbébi-program erkölcsileg elfogadhatatlan. Ennek egyszerûen az az oka, hogy a Teremtõ szándékát helyesen kell értelmezi. Ez pedig azt jelenti, hogy a megtermékenyítés nem választható el a házassági aktustól. Nem születhetnek emberek a laboratóriumokban! Ez nem szerepel Isten tervében. Hogy miért is beszélünk laboratóriumokról, amikor ezek a gyermekek is majd anyától születnek? Azért, mert megint csak a hivatalos egyházi tanítás értelmében az élet a fogantatással kezdõdik, s ez jelen esetben nem az anya testében, hanem az epruvettában történik meg. Sok próbálkozás kell ahhoz, hogy a laboratóriumi körülmények között megtermékenyített, majd beültetett petesejt az anya méhében sikeresen továbbfejlõdjön. A próbálkozások következménye, hogy sok kis embrió elvész, s ez a velük való kísérletezést jelenti, az élet szentségével való megengedhetetlen játszadozást. Vannak ennél még meredekebb dolgok is, de az most nem kaphat helyet ebben a cikkben.

A parancsok sajnálatos megszegése minden téren és minden formában szüntelenül zajlik, s az ember csodálkozik, hogy nem mennek rendjén a dolgok. A létért való küzdelem nagyon hamar megkezdõdik, s egész életen át folytatódik. Darwin bizonyára még nem sejtette, hogy a létért való küzdelemre már az osztódásnak indult, megtermékenyített petesejt is rákényszerül – s ez bizony egyáltalán nem mondható természetesnek, hanem emberek által befolyásoltnak, embertelennek. Tudom, sok kérdés felmerül az olvasókban, és sok mindent másként is látnak. Talán egyszer lesz módunk arra is, hogy tovább beszélgessünk e témáról.

Ft. Dobó Tibor

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31