Amit kimondasz, az rólad beszél, különösen, ha másról teszed.

” Egy este, naplemente idején, háza küszöbén elmélkedett a földmûves és élvezte a hûvös estét. Közelében volt egy út, amely a faluba vezetett. Jött valaki, és amikor meglátta a gazdát, elgondolkozott:

“Ez egy lusta férfi lehet, nem dolgozik, és az egész napot a küszöbén ülve tölti el…”

Késõbb egy másik utas jött arra. Õ pedig ezt gondolta: „Ez a férfi egy szoknyavadász. Csak azért ül itt, hogy a lányokat nézze és megjegyzést tegyen rájuk…”

A harmadik idegen, aki a helység felé igyekezett, így gondolkozott: „Ez a férfi biztosan egy szorgalmas ember. Napközben sokat dolgozott és egész este élvezi a megérdemelt pihenést…”

Túl sokat mi sem tudhatunk a földmûvesrõl, aki az ajtó elõtt ült. Annál többet a három férfiról: az elsõ egy lusta ember volt, a másodikban volt valami jó, a harmadik pedig egy dolgos ember volt.  

                                                                                                                                                                                                                                                               (Bruno Ferrero nyomán)

Marcel Proust gondolata:

„Az elképzelésünk, amelyet egy-egy ismerõsrõl tartós módon formáltunk, jó idõre süketté vagy vakká tesz vele szemben.”

Ima a kegyelemért 

Édes Istenünk, világosítsd meg elménket, hogy megismerjük a Te akaratodat, és adj erõt, hogy azt híven teljesítsük. Engedd, hogy akként végezzünk el mindent, ahogy Te akarod, ahogy azt is a Te bölcsességed és igazságod kívánja tõlünk.

Megakarom fontolni minden cselekedetemet, hogy mindegyikkel dicsõséget szerezzek Szent Nevednek Ó Istenem.

Saját vágyaimat teljesen alá akarom rendelni a Te akaratodnak és a Te törvényeidnek. Háttérbe szorítom a vágyaimat és anyagi érdekeimet, és csupán a jövendõ élet örökké tartó boldogságára és a Te dicsõítésedre akarok gondolni.       Ámen.

Róma, 2011. december 9.

Szeretettel és mindennapi imáimmal:     Dávid M. Bernadette nõvér