A születésnapi ajándék

A húsvéti ünnepkör utolsó állomásához érkeztünk. Még szinte most is halljuk Jézus szavait a keresztfán: „Beteljesesedett.” S azokat is, melyekkel a Szentlelket ígérte meg: „Elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát.” / Lk 24,48 /

Pünkösdkor minden beteljesedik, s korona kerül a megváltás mûvére. A tanítványokat erõ tölti el a magasságból, s a kereszténység elindul világot meghódító útjára.

Ennek a beteljesedésnek is tanúi vagyunk, hiszen minden válság ellenére az Egyház él, s az emberek ma is tömegesen keresztelkednek meg, ha nem is a helyi egyházunkban, de világszerte.

Minden langyosság és érdektelenség ellenére százak és ezrek akarják a bérmálás szentségét, mert oly sokszor megtapasztalják, hogy csak a maguk erejére támaszkodva szánalmasan gyengék és kiszolgáltatottak vagyunk.

A születésnapok megünneplése népünk életében rangos helyet foglal el. Megelõzi a névnapot, s olykor sok más, fontos ünnepet is.

Nincs is abban semmi kivetnivaló, csak értelmet kell adni neki, az ünneplésnek. Sajnos a hangsúly leggyakrabban az ajándékok vásárlásán, beszerzésén van. Elmarad a szentmise, a hálaadás. Olykor éppen azért, mert a kettõ összeegyeztethetetlennek tûnik, a szentmisére már nem marad idõ.

Magam is tapasztalom a gyerekek körében a születésnapok megtartása körüli dolgok egyoldalúságát. A kapott ajándékok gyakran bemutatásra kerülnek az iskolában is.

Most az Egyház születésnapjáról elmélkedünk, s mindannyiunk, minden megkeresztelt ember születésnapjáról. Ez nem a biológia értelemben vett születés emléknapja, hanem az újjászületésünkké. A megkeresztelkedésünk pillanatától már nem csak a „homo sapiens”,az „értelmes ember”a nevünk, hanem „homo christianus”. Keresztényekké lettünk, Krisztus követésében járunk. Életünk a Krisztus mértéke szerinti élet. A keresztény nem csak öntudatára ébredt ember, hanem a Lélekkel átitatott. A keresztény ember felismeri magában a Lélek indíttatásait, meghallja hangját.

Születésnapi ajándékunk tehát a láthatatlan, a megvásárolhatatlan és felbecsülhetetlen értékû Lélek. Isten önmagát ajándékozza nekünk, oly mértékben, amilyen mértékben képesek vagyunk befogadni.

Jézus szavai ma is érvényesek: „Amint te, Atyám bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek õk is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” / Jn 17,21 /

Közelebb már nem is jöhet hozzánk az Isten. Megengedi, sõt, azt akarja, hogy benne legyünk. Isten Lelke mindent átjár, hiszen Õ maga van mindenben. Igen, nagyszerû ajándékról van szó. Csak megértenénk, megéreznénk! A madarak a levegõben, a halak a vízben,

s a keresztény ember az Istenben él, élhet. Lelke nélkül olyanok vagyunk, mint a partra vetõdött halak. Ám: „Aki teljesíti parancsait, benne marad az Istenben, és az Isten is õbenne.”/ 1Ján 3,24 /

Ft. Dobó Tibor

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31