A szeretet útja

Két testvér a rizsföldjén dolgozgatott. Földjeik egy domb közepén, másokénál feljebb terültek el. Nyáron, a nagy forróság idején a két testvér egész nap mást sem tett, csak vizet hordott a földjére, este pedig lefeküdtek aludni. Egyik éjszaka, amikor éppen aludtak, valaki lyukat fúrt a testvérek földjét körülvevõ öntözõcsatornába, és lefolyatta a vizet a saját rizsföldjére. Másnap a két testvér észrevette ugyan, hogy mi történt, de nem szóltak egy szót sem. Újra megtöltötték az árkokat, de a rákövetkezõ este valaki megint leengedte belõlük a vizet. A testvérek azonban ismét csak hallgattak. Mivel keresztények voltak, úgy érezték, hogy csendben tûrniük kell. Ez hét egymást követõ napon megismétlõdött. Némelyek már azt javasolták, hogy õrködjenek éjszakánként, hogy elkaphassák és megverhessék a kártevõt. De õk erre semmit sem válaszoltak: Keresztények voltak, hogyan tehetnének ilyesmit?

Azt gondolhatnánk, hogy az a keresztény, aki hagyja, hogy nap mint nap így bánjanak vele és sohasem emel szót magáért, biztosan tele van örömmel. De õk furcsa módon egyáltalán nem voltak boldogok, sõt a boldogtalanság annyira úrrá lett rajtuk, hogy feltárták helyzetüket egy tapasztaltabb testvér elõtt. Miután elmondták az esetet, megkérdezték tõle: „Hogy lehet az, hogy egy teljes héten át szenvedjük el ezt a rosszat, és még mindig boldogtalanok vagyunk?”

A tapasztaltabb testvér így válaszolt: „Azért vagytok boldogtalanok, mert nem vittétek végig a dolgot. Elõször az õ földjét kellene megöntöznötök, és csak azután a tiéteket. Menjetek vissza, próbáljátok ki és figyeljétek meg, vajon nyugalmat talál-e a szívetek.”

A két testvér beleegyezett, hogy kipróbálják a jó tanácsot és elmentek. Másnap reggel már a szokásosnál korábban talpon voltak. Elsõ dolguk az volt, hogy megöntözték annak a gazdának a földjét, aki olyan buzgalommal lopta tõlük a vizet. És különös dolog történt – minél többet dolgoztak rosszakarójuk földjén, annál boldogabbnak érezték magukat. Mire befejezték az öntözést saját földjeiken is, szívük teljes nyugalomra talált. Amikor ezt kétszer-háromszor megismételték, odament hozzájuk az az ember aki elõzõleg lecsapolta a vízet, bocsánatot kért, és ezt mondta: „Ha ez a kereszténység, akkor többet is szeretnék hallani róla.”

Ez a történet azt bizonyítja, hogy a helyes-helytelen mérlegelése esetében a tûrés a helyes megoldás. Mi mást várhatnánk el valakitõl? Az a két testvér egész nap az öntözéssel fáradozott, mégpedig rekkenõ hõségben.

Nem voltak tanult emberek, egyszerû földmûvesek voltak. Helyesen és jól cselekedtek. Mi mást lehetett volna még elvárni tõlük? Végül azonban a szeretet útját választották. Mindig ezt az utat kell választanunk. A ”helyes vagy helytelen” útja egy másik út. Az emberek szerint elegendõ, ha valami helyes, de Isten nem éri be a tetteinknél kevesebbel. Mindent úgy kell végeznünk, hogy a szívünk megteljen békességgel és örömmel. Ez a különbség a két út között. Nekünk úgy tûnik, elegendõ a helyes vagy helytelen kérdésének vizsgálata, de Isten nem elégszik meg a helyes cselekedetekkel. Õ azt kívánja tõlünk, hogy az isteni szeretet követelményeit is kielégítsük.

Minden azon múlik, hogy a szeretet útján járunk, vagy a helyes-helytelen útját választjuk. Isten Igéje alapján fel kell ismernünk, hogy sötétben járunk, ha kizárólag a „helyes vagy helytelen” kérdését vizsgálgatjuk, ha csak a saját természeti életünk szerint élünk és cselekszünk.

(Watchman Nee)

 

******************

Ima megpróbáltatásban

Ha elkövetkeznek a „nem-szeretem-napok”, nem akarom sem bátorságomat, sem hitemet elveszíteni, hanem bízni akarok Benned, végtelen jóságú Atyám!

Ha rám nehezedik a szenvedések súlya, föltekintek az égre, s fölnézek a Napra, melynek melegét és fényét Te küldöd a Földre, hogy életet árasszon.

Ha bánat és fájdalom nyomja szívemet, a virágokra gondolok, melyek megdermednek a fagytól, de ismét életre kelnek a melegtõl és fénytõl.

Így szabadítasz meg engem is, jó Atyám, a fagytól, a nyomortól, ínségtõl és fájdalomtól, mert a Te szereteted örök, és mert jóságos Atyja vagy gyermekeidnek. Ámen.

 

******************

Budapest, 2013. május 10.

Szeretettel és mindennapi imáimmal: Dávid M. Bernadette szerzetesnõvér

Eseménynaptár

Március 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31