A szenvedés értelme

Soha sem szerettem azokat, akik túlságosan is nagy szavakat mondanak a szenvedésrõl, elõszeretettel hangsúlyozzák érdemszerzõ voltát, a szenvedés hõsiességét, miközben maguk még nem tapasztalták annak közelségét.

A szenvedés minden embert megtör, s mindannyiunkban megannyi kérdést ébreszt. Talán az egyik leggyakoribb ezek közül, hogy vajon Isten, akinek hatalma nagy, miért nem veszi el a szenvedést, a kínt, a fájdalmat.

Jézus szenvedése és halála a válasz minderre. A szenvedések kelyhét a Mesternek is ki kellet innia. A megváltás mûve elképzelhetetlen a Megváltó Passiója nélkül.

Sokat gondolkodtam, elmélkedtem azon, hogy vajon a szenvedésben mi a logika. Elsõ pillanatra úgy tûnik az embernek, hogy az maga az értelmetlenség. Ám éppen Krisztus keresztje az, mely megköveteli tõlünk, hogy odaadóbban vizsgáljuk a kereszt titkát.

A teremtõ elgondolásában mindig érvényesül a rend, a törvényszerûség. A bûn az, mely beleront ebbe a csodálatos rendbe, s az ember életében felborul az egyensúly. Ez egy testi-lelki szerencsétlenség, melynek következtében az ember megsérül, s a sérülés fájdalmat s szenvedést jelent. Van útja a gyógyulásnak, de az a fájdalmak elviselésén keresztül vezet.

Milyen érdekes megfigyelni, hogy amikor az ember rendetlenül él, például mértéktelen az evésben és ivásban, akkor a szervezete maga kényszeríti böjtre, másnap nem tud enni, s inni is alig. Ám meg tud gyógyulni. Idõre és szenvedésre van szükség. A szenvedés során sokszor ráébredünk, hogy helytelenül cselekedtünk, talán ígéretet is teszünk a megjavulásra.

Minden esetben, amikor az ember bûnt követ el, akkor valahol megsértette a rendet, felborította az egyensúlyt az ember testében, lelkében. Belerontott az Isten által megálmodott képbe az emberrõl, a világról. Ilyenkor jön a járható út, a szenvedés útja, melyet hittel elfogadva a legértékesebb adományként élhetünk meg. Általa visszaállítható az egyensúly a magunk állapota és az isteni elgondolás közt. A szenvedésben gyógyul a lélek. Ráébred az ember a hibáira, képes fogadalmat tenni, hogy megváltozik. A szenvedés visszavezeti az embert önmagához, s egyesít az emberiség azon részével, akik naponta szenvednek éhségtõl, betegségtõl.

A szenvedés képessé teszi az embert arra, hogy átélje az elégtétel lelki szükségességét, hogy meg tudjon állni saját maga, embertestvére és Isten elõtt is.

A hittel megélt szenvedés sohasem veszteség. Belõle kikerülve az ember gyõztesnek érzi magát, mert a legnagyobb próbatételen esett át, mely csodálatos tapasztalat élete további részére.

Amikor pedig a szenvedés egyirányú, amikor a halál utcájába vezet, akkor szerepe az, hogy az ember olyan lelki állapotba kerüljön, hogy képes legyen elszakadni a földi élettõl, s az örökkévalót választani, mely egyben a fájdalmainak végét is jelentik.

Ha nem így lenne, az Isten Fia más utat választott volna, hogy megváltsa a világot.

Ft. Dobó Tibor

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31