A szempont

Az utóbbi évtizedek nagyböjtjeit gyakran már éppen az jellemzi, hogy nincs nekik nagyböjti hangulatuk, tartalmuk. Ritkaságszámba megy az önfegyelmezés, a böjt, a hangos mulatságoktól való távolmaradás.

Az értelmezõ szótár leírása szerint a „szempont” az a mód, ahogy ránézünk valamire vagy gondolkodunk valamirõl.

A napokban említette valaki, hogy a hétvégén eljegyzésre megy, s lesz ebéd, vacsora, zenekar és mulatság. „Vajon miért éppen nagyböjtben?” – kérdeztem. „Talán sürgõs a dolog?” „Nem, mert az esküvõ majd csak õsszel lesz.”– volt a válasz.  „S vajon nem lehetett volna elhalasztani az eljegyzést a húsvéti ünnepek utánra?” „Tudja, akkor már itt lesznek a tavaszi munkálatok”– kaptam a feleletet.

Nem sokkal ezt megelõzõen úgy nyilatkozott az illetõ személy, hogy egy „nagyon vallásos” családról van szó.

Persze. Vallásosak a magunk módján, úgy, ahogy az nekünk jó, nekünk tetszik.

A szempont. Adott esetben az, hogy a tavaszi munkák a földeken ne késlekedjenek. Persze majd imádkozunk jó idõért, s termésért is. Isten meg úgy is megbocsát. Hiszen nem olyan sokszor van mostanában eljegyzés egy családban.

Milyen érdekes! Mindent a magunk szemszögébõl nézünk, a szerint cselekszünk. Éppen ebbõl kifolyólag lehetett volna azt mondani, hogy nem olyan sokszor van eljegyzés egy életben, ne legyen az éppen a nagyböjtben. Meg azt is, hogy azon az egy napon nem múlik már a dolog. De nem! Nekünk most van kedvünk, s legyen akkor most. Alkalmasabb, még úgy sem tudunk mit dolgozni a földeken, ráérünk.

Egyébként minden hozzáállás kérdése. Az, hogy milyen szempontok szerint nézzük a dolgokat.

Mindig megmosolygom a gyerekeket, amikor a szentmise elmulasztásának igazolására azt a magyarázatot hozzák, hogy születésnapot ünnepeltek, vagy tanulni kellet. Hiszen éppen azért kellett volna templomba menni, hogy hálát adjunk az életért, erõt gyûjtsünk a tanuláshoz.

Kár, hogy nem vagyunk képesek kitörni a mi kicsinyes világunkból, önzõségeinkbõl, melyek elvakulttá és érzéketlenné és cselekedeteinkben logikátlanná és a szeretetben megfogyatkozottá tesznek.

Melyik diák kapott már egyest azért, mert vasárnap délután meglátogatta nagymamáját, s ezért kevesebb idõ maradt a tanulásra? A tapasztalat éppen az ellenkezõjét mutatja. Akiben olyan érzések laknak, hogy el kell mennie a látogatóba, az a tanuláshoz is öntudatosabban viszonyul.

A hívõ embernek el kell jutnia addig az élményig, majd felismerésig, hogy minden, amit az ember Istennek ad, az kamatostul térül meg. Isten nem vesz el semmit tõlünk. Ha mosoly ül az arcunkon, az nekünk jó. Ha haragosak vagyunk, önmagunknak ártunk. Jézus példája mindig logikus viselkedést vár el tõlünk. Ez azonban csak akkor válik érthetõvé, ha már életstílusunkká válik a szeretet.

Ft. Dobó Tibor

Eseménynaptár

Május 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
26
27
28
29
30
31