A pitypang

A liget területén lévõ pázsit közepén kinyílott néhány pitypang. Az egyik fejlettebb volt, mint a többi: szép, sárga virágú, erõs. Derûs képet nyújtott, mint a májusi este. A virág hamarosan magba szökött. Hasonlóan a hópehelyhez, könnyû kis „ejtõernyõk” övezték a magjait. Terveket szõttek és találgatták:

− Hol tudnak majd gyökeret verni?

− Ki tudja?

− Csak a szél tudja.

Egy szép napon elragadta õket a szél. A magocskák belekapaszkodtak az apró kis ejtõernyõkbe és tovarepültek.

− Sziasztok ... Sziasztok.

Többségük sikeres repülés után mezõkön, kertekben kötött ki. Közülük csak egy volt, amelyik nemsokára egy járda szegélyében lévõ kis hasadékba esett. Csak egy jelentéktelen kis rögben kapaszkodott meg.

− Ez mind az enyém − mondotta.

Fontolgatás nélkül helyet foglalt. Csírát és gyökeret engedett a szûk kis repedésben. Pár méterre tõle, egy düledezõ padocskán, egy fiú üldögélt. Tekintete zavart és felindult volt. Nagy gondja lehetett, mert kezét ökölbe szorítva, kétségbe esve hadonászott, miközben észrevette a két gyenge kis levelet a cement közötti repedésben.

− Kár a gõzért, nem fogsz boldogulni, úgy jártál mint én − és dühében eltaposta a fiatal levél hajtást

Másnap, amikor a fiú visszatért, észrevette, hogy a megnyomorgatott hajtás kiegyenesedett és a két levélbõl négy lett. Hosszú ideig szemlélte a bátor kis hajtást. Sõt, naponta visszatért hozzá. Föltûnt neki, hogy rövid idõn belül bimbót hozott, majd kinyíltak a sárga virágok és virítottak, mintha boldogságukat hirdetnék. Az idõ múlásával a fiú úgy érezte, hogy a harag és a megalázás fájdalma enyhülni kezd benne. Kiegyenesedett és teleszívta tüdejét friss levegõvel. Érezte, hogy a gondjai tovaszállnak.

Megvan! Nekem is lehetséges egy újrakezdés.

Nevetni és sírni szeretett volna. Megsimogatta a virágokat. A növények is megérzik, ha szeretik õket. A pitypangnak is ez volt élete legszebb napja.

Ne kérdezd a széltõl, miért ragadott magával. Küzdj, dolgozz akkor is, ha a cement rideg keze tart fogva.

 

„Ezeket a kis történeteket a szél hozta magával. Csak a szél tudja, hol vernek gyökeret és hol szöknek virágos díszbe.”

[Bruno Ferrero: Elvitte a szél]

 

” Aki nem mutogatja magát – ragyogni kezd.

Aki nem dicsekszik – sikeres lesz.

Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetõnek.

Aki nem küzd senkivel, azt senki sem képes legyõzni. ”

(Kínai mondás)

************************

Budapest, 2013. április 12.

Szeretettel és mindennapi imáimmal: Dávid M. Bernadette szerzetesnõvér

Eseménynaptár

Január 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31