A nagy útra kelés

Hamvazószerdán kezdetét vette az idei Nagyböjt. Ez a kegyelmi idõ a lélek nagy utazásáról szól, visszaemlékezve a választott nép vándorlására, fogságból való szabadulására. Teljes egészében szemléljük a Megváltó „nagy utazását”: A Szentháromság dicsõségébõl a keresztfáig, majd visszatérését az Atyához feltámadása után.

Amilyen hosszú utat tesz meg az ember az Istentõl való eltávolodásban, éppen olyan nagy távolságot kell leküzdenie a visszatérésében.

A nagyböjt ennek az ideje. Vissza kell térni az Atyához. Éppen úgy, mint a tékozló fiúnak. Be kell ismernünk, hogy téves utakon jártunk, újra rá kell ébrednünk, hogy nincs jobb hely a világon, mint az „Atyai ház”.

„Porból lettünk, s porrá leszünk”. Vajon mit akarnak üzenni ezek a szavak a Nagyböjt kezdetén? Mert valljuk meg õszintén, hogy nem egyértelmûek. Lehet az Egyháznak ilyen üzenete a hívõk felé?

Arról van szó adott esetben, hogy Isten a semmibõl teremtett, s a nagyon egyszerû anyagból, az embert. Teste visszahull a porba, ahonnan vétetett is. Csak Isten hatalma képes arra, hogy az embert feltámassza, új, megdicsõült testtel ajándékozza meg. Ez az emberi létezés legszebb kiteljesedése a testi vonatkozásban. Hitünk szerint a feltámadás mindenkit érint, de nem mindenki támad föl mennyei boldogságra. Ezért a hamu emlékeztet bennünket arra, hogy Isten barátságának elvesztése a bûn következtében megfoszt bennünket létünk boldog kiteljesedésétõl.

A másik, úgyszintén használatban lévõ liturgikus szövegforma a „Térjetek meg és higgyetek az Evangéliumnak!” figyelmünket a múltból a jövõ felé irányítja. Mindezt úgy teszi, hogy az embertõl tevékeny közremûködést kér: megtérést és hitet.

A Hit évében különösen is el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon mennyire élõ, eleven a hitünk. Mindenki hisz valamiben. Sokan maguk formálják hitüket, saját igényeiknek megfelelõen. Az Egyház az Evangéliumok által közvetített hitigazságok elfogadására szólít fel. Ezekben noha megtapasztaljuk a keresztvállalás szükségességét is, nem szabad nem észre venni az örömhírt, a jó hírt. Az evangéliumok Istenének, az általuk megrajzolt Jézus arcnak, Isten szeretetének mindenképpen fel kell lelkesítenie bennünket. Ennek kell visszahatnia az életünkre. Az evangéliumok szavára szakítani kell eddigi életformánkkal, s követni Jézust. Ahogyan az apostolok is tették, amikor találkoztak a Mesterrel, s Õ hatalmába kerítette õket.

Vajon képesek vagyunk -e mi is erre? Tudunk-e találkozni az evangéliumok Jézusával? Mert ez csak akkor történik meg, ha elkezdünk vele kapcsolatba lépni az imádságon keresztül. Ezt követi az, amikor életének példája szerint élünk. A Jézus által kért, mutatott út járása nyomán feltárulkozik a kép, s ekkor értjük meg igazán, hogy mirõl is beszélt a Mester, miben is van az örömhír. Ez egy hosszú út, ezért indulunk neki minden évben újra és újra, ilyenkor Nagyböjtben is, különös komolysággal és elszántsággal.

Ft. Dobó Tibor

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31