Élt egyszer egy jámbor ember. Minden nap elborzasztotta õt a világ kegyetlensége, fájt neki a többi ember szenvedése. Minden este órákig imádkozott, hogy az Isten tegyen végre valamit e sok szenvedés megszûntetésére. De hiába, nem történt semmi. Egyik este aztán hangosan kifakadt:

- Óh, Uram, hát nem látod ezt a sok szenvedést, ezt a sok rosszat a világban? Miért nem teszel már valamit?

És ekkor megszólalt egy égi hang:

- Dehát már tettem. Megteremtettelek téged.

************************

Szeress, amíg szeretni tudsz

Szeress, amíg szeretni tudsz,

Amíg szíved érzõn dobog,

Mert ha már a tüze kihûl,

Ha benne a láng ellobog, -

Ami ezt a veszteséget

Felülmúlná, nincs olyan kár:

koldusnál is koldusabb vagy,

Hogyha nem tudsz szeretni már.

Szeress, amíg van alkalmad

Éreztetni szereteted.

Jöhet idõ, amikor már

Fordulhat a sorsod balra,

Tennéd ezt, de nem teheted.

S arra leszel utalva majd,

Hogy a mások szeretete

enyhítse a gondot, a bajt.

Szeress, amíg szeretni tudsz!

Olyan rövid az életed:

gyûlölettel, rút önzéssel

Szépségeit tönkre ne tedd!

Szeress, amíg szíved dobog,

Szeress, amíg ajkad lehel:

Úgy visz Jézus a szeretet

Országába, a mennybe fel

Novák László

************************

Róma, 2012. december 14.

Szeretettel és mindennapi imáimmal: Dávid M. Bernadette nõvér