A jámbor ember
17
Dec
2012
Élt egyszer egy jámbor ember. Minden nap elborzasztotta õt a világ kegyetlensége, fájt neki a többi ember szenvedése. Minden este órákig imádkozott, hogy az Isten tegyen végre valamit e sok szenvedés megszûntetésére. De hiába, nem történt semmi. Egyik este aztán hangosan kifakadt:
- Óh, Uram, hát nem látod ezt a sok szenvedést, ezt a sok rosszat a világban? Miért nem teszel már valamit?
És ekkor megszólalt egy égi hang:
- Dehát már tettem. Megteremtettelek téged.
************************
Szeress, amíg szeretni tudsz
Szeress, amíg szeretni tudsz,
Amíg szíved érzõn dobog,
Mert ha már a tüze kihûl,
Ha benne a láng ellobog, -
Ami ezt a veszteséget
Felülmúlná, nincs olyan kár:
koldusnál is koldusabb vagy,
Hogyha nem tudsz szeretni már.
Szeress, amíg van alkalmad
Éreztetni szereteted.
Jöhet idõ, amikor már
Fordulhat a sorsod balra,
Tennéd ezt, de nem teheted.
S arra leszel utalva majd,
Hogy a mások szeretete
enyhítse a gondot, a bajt.
Szeress, amíg szeretni tudsz!
Olyan rövid az életed:
gyûlölettel, rút önzéssel
Szépségeit tönkre ne tedd!
Szeress, amíg szíved dobog,
Szeress, amíg ajkad lehel:
Úgy visz Jézus a szeretet
Országába, a mennybe fel
Novák László
************************
Róma, 2012. december 14.
Szeretettel és mindennapi imáimmal: Dávid M. Bernadette nõvér