A család és az imádság

2012. július

HÍVOM A CSALÁDOKAT,

HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETÕ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL!

Mondjátok: van valami értelme az imádkozásnak? – szólalt meg a beállt csendben a házas csoport egy férfi tagja. Havi összejövetelüket tartották, de mivel a plébános azon az estén nem ért rá, és a megbeszélendõ témát sem adta meg, a bevezetõ ima után mindenki arra várt, hogy valaki felvessen egy gondolatot, idézzen egy nehezen érthetõ szentírási szakaszt, vagy valami szépet egy lelkiségi könyvbõl, hogy aztán azt jól megbeszéljék. Erre a kérdésre azonban senki nem számított. A kérdezõ a csoport régi tagja volt, vagy húsz éve házas, négy gyermek édesapja. Feleségével együtt jártak a csoportba, most azonban egyedül jött. A csoport tagjai értetlenül néztek rá, õ pedig folytatta:

Beláttam, hogy teljesen felesleges imádkozni, semmi értelme! Tudjátok rólam, hogy volt egy kis családi vállalkozásom, egész jól ment. Megépítettük a házunkat, a gyerekeink szépen fejlõdtek. Sokat dolgoztunk, de meg is volt az eredménye. A cég volt mindenünk, minden más csak azután jöhetett számításba. A feleségemmel még a hétvégén is a cég ügyeit tárgyaltuk, nem sok idõnk jutott a családra, rokonokra, barátokra. Biztos hátteret akartam adni a gyerekeknek, tanulhassanak, sportolhassanak, ne szenvedjenek hiányt semmiben. Jártunk azért a templomba, imádkoztunk is rendszeresen. A múlt év elejétõl aztán egyre nehezebben kaptam munkát, bajba jutottam a hiteleimmel, lassan csõdbe mentem. Közben sokat imádkoztam, kértem Istent, hogy juttasson munkához, segítsen a hiteleimet törleszteni, hiszen a gyerekek is kárát látják, ha tönkre megyünk, utcára kerülünk, de hiába. Eleinte a feleségem is imádkozott velem, de pár hónapja kijelentette, hogy semmi értelme. Akkor én még ellenálltam, azt mondtam, hogy majd meglátod, majd megsegít az Isten. Tény, hogy elkeseredésemben az italt is segítségül hívtam, ezt a feleségem meg nem viselte el. A múlt hónapban aztán elárverezték a házunkat is. Feleségem a gyerekekkel visszaköltözött a szüleihez, engem pedig kidobott. Most itt vagyok, egyedül, mind kevesebb barátomra számíthatok, semmi esélyem a felkapaszkodásra. Hiába imádkoztam, most már abba is hagytam – felesleges, semmi értelme. Gondoljátok meg ti is, minek imádkozni, hiába magyarázzátok el az imában, mi a gondotok, miért jutottatok oda, ahol vagytok, minden marad változatlanul, Isten nem változtatja meg sorsunkat!

Hogyan alakult imaéletetek gyerekkorotoktól mostanáig? Milyen hatásokra változott, fejlõdött kapcsolatotok az imával és Istennel? Hogyan imádkoztok együtt a családban?

Döbbent csend volt a teremben. A csoport tagjainak csak most tûnt fel, hogy régi társuk külseje kissé ápolatlan. Mintha most is érezni lehetne rajta az ital szagát. Egyesek el is húzódtak tõle. Az idõ késõre járt, váratlanul hazaérkezett a plébános is. Mirõl beszélgettek? – kérdezte. Arról, hogy van-e értelme az imádkozásnak – felelték. Ez bizony komoly téma, ma már nincs elég idõnk ezt megbeszélni. De gyertek, kérdezzük meg a legilletékesebbet. Menjünk át a templomba, térdeljünk az Oltáriszentség elé és kérdezzük meg az Urat: Mit vár tõlünk? Ne tanácsot akarjunk Neki adni, hogy mit és hogyan intézzen a világ dolgaiban, hanem figyeljünk Õrá: mit tanácsol, mit tegyünk másképp, min változtassunk, hogyan tegyük jobbá magunkat, szebbé és élhetõbbé a világot? Ott, az Úr jelenlétében megbizonyosodhatunk: érdemes vele beszélgetnünk!

Sietõs korunkban nehéz megteremteni a csak az Urra figyelõ csendet. Osszátok meg tapasztalataitokat: hogyan tudjátok életrendetekbe beépíteni az ilyen csendeket? Hogyan válhatnak ezek az alkalmak a „csend” ellenére a család közös imádkozásává?

Kedves házaspárok, jegyesek és szerelmesek! Isten szeretetbõl és szeretetre teremtett minket, sohasem hagy el, hiszen „az ember az egyetlen teremtmény a földön, akit Isten önmagáért akart” (GS 23). Fölösleges Istennek dolgainkat magyarázni, Õ nagyon jól ismer minket és életünk minden körülményét. „Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyrõl sem közülük. Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: sokkal értékesebbek vagytok ti akárhány verébnél”. (Lk 12, 6-7) Nem könnyû megtalálni a helyes arányokat a családban a családért végzett munka és a munkahelyi kötelességek között. Különösen nehéz ez egy családi vállalkozás esetében, mert a két munkaterület átfedi egymást, a fõnök és beosztott viszonya óhatatlanul összemosódik az apai, anyai és gyermeki kapcsolattal, a családban betöltött szerepekkel. Ahol a feleség üzlettárssá, a haszonszerzés eszközévé válik, ahol a házastársak nem annak tudatában munkálkodnak együtt otthon és munkahelyükön, hogy Isten életre szóló segítõtársat ajándékozott nekik egymásban, ott megbomlik az értékek rendje, ott a család termelõüzemmé, gazdasági egységgé degradálódik.

A gazdasági nehézségek (munkanélküliség, vállalkozások ellehetetlenülése, termelõ üzemek megszûnése) sok család életét befolyásolják. Hogyan tudja a házas–, vagy családcsoport az ilyen családokat a keresztény családideál felé haladásukban segíteni?

Jézus nem azt mondja, hogy ne gondoskodjunk testi szükségleteinkrõl, de hangsúlyozza a lelkiek elõbbre valóságát: „Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? … Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsõsorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt.” (Mt 6, 25-34) A kérõ ima a szeretet õszinteségébõl fakad: megosztjuk Istennel vágyainkat, nem befolyásolni akarjuk, nem követelõdzünk, hanem bevonjuk szükségleteinkrõl való gondoskodásunk gondjaiba. A testi szükségletekért küzdve hatoljunk Isten igazságainak mélyére, alakítsuk kapcsolatunkat Istennel és embertársainkkal Istennek tetszõ módon. A nagyobb és ízletesebb kenyeret Isten emberi közremûködéssel adja az embereknek. Kérjük tehát megvilágosító kegyelmét: hogyan és milyen eszközökkel munkálkodva tudjuk szeretetkapcsolatunkat elmélyíteni családunkkal, gyermekeinkkel, embertársainkkal. Fohászkodjunk a Zsoltárossal: „Uram, fordítsd felém füled és hallgass meg, mert nyomorult vagyok és szegény. Õrizd meg lelkemet, hisz hozzád tartozom, segítsd meg szolgádat, aki benned bízik. Istenem vagy, Uram, légy hozzám irgalmas! Szüntelen hozzád kiáltok. Tedd vidámmá szolgád szívét, lelkemet, Uram, hozzád emelem. Hiszen te jóságos és elnézõ vagy, Uram, és csupa irgalom azokhoz, akik hozzád kiáltanak. Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgõ szavamra! (Zsolt 86, 1-6)

Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Eseménynaptár

Január 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31