Keresztény Értelmiségi Kör

A Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) december 10-én a Horgos melletti Domus Pacis ferences házban adventi lelkinapot szervezett, amelyen dr. Harmath Károly OFM, az Agape könyvkiadó igazgatója, a KÉK alelnöke tartott három részből álló elmélkedéssorozatot Karácsony előjelei az Ószövetségben címmel. A százhúsz résztvevővel megtartott lelkinap megvalósítását a budapesti Bethlen Gábor Alap támogatta.
A Biblia mindig kedves ajándék, karácsony táján különösen – kezdte mondandóját az előadó. A Szentírásban lévő képekre utalva egy magyarázatot igénylő mellékletet adott a jelenlévők kezébe. A felirat alatt három részből álló, első ránézésre nem összefüggő képsorozat látható: Mózes a csipkebokor előtt, Mária a kisdeddel, és Áron botja (kivirágzott, töve nincs). Az üdvösségtörténetet és Krisztus születését az Ószövetség szem előtt tartásával érthetjük meg. Életünk rövid, Istennek terve van velünk, óhaja, hogy a szeretetében maradjunk. Az Ószövetség és az Újszövetség egységben van. Az Ószövetség nem csak példakép. A Szentírást olvasva a kettőt összekötjük, analógiát keresünk, így beszélünk Istenről, akiről biztosan tudjuk, hogy örökkévaló.
Az említett képen látható három jelenetet egybeköti a természetfölötti csoda. A bokor nem ég el, az újszülött Isten fia, Áron botja gyökér nélkül is kivirágzik – de a történet nem áll meg itt. Az égő csipkebokor felé fordul Mózes, aki addig pásztor volt, figyelmét rendkívüli, eddig nem tapasztalt jelenség felé irányítja, kilép a mindennapokból. Adventben erre kell gondolni, figyelmeztetett Harmath atya. Ki kell lépni a mindennapi küzdelmekből és másfelé fordulni. Advent és nagyböjt a megtérés ideje. Mózes is egy új világba, Isten világába jutott, a saruját levetve szent földre lépett, Istennel való találkozásának helyére. Minden hely szent, ahol találkozunk Istennel. A keresztény élet egy fáradságos út. Karácsony ünnepén ki tudunk-e szakadni a hétköznapokból? Sütemények, vendégek és magány vehet bennünket körül. El tudunk szakadni? Megéljük-e, hogy velünk van Isten? A Jézusba vetett hit útravaló. Karácsony titka jel és név: Jézus Krisztus, elmagyarázni nem lehet. Beszélek-e Vele úgy, mint Isten egyszülött Fiával?
Előadása második részében dr. Harmath Károly atya Áron gyökértelenül kivirágzott botjára terelte a figyelmet. Szimbólum, látható jel. Minden törzs képviselőjének botja ott volt, de csak Ároné maradt a tanúság sátora előtt. A lázadók fellázadtak Mózes ellen, az ellen, hogy véghezvigye Isten tervét. Isten védelmébe vette Mózest és Áront is. Áron privilégiumot kapott, és egyben felelősséget. Mi csak előnyöket szeretnénk. Az Isten védelmet nyújt, Jézus megtestesül, az ember útját járja. Isten velünk vándorol. Sokszor felmerül a kérdés: hol van most Isten? Bizonyos élethelyzetekben kérdezzük ezt, mert sok mindent képtelenek vagyunk megoldani, megérteni, orvosolni. Az Istennel való együttélés magával vonja a helyzetet, de a kérdést is. Áronnak a közvetítő feladata jutott, főpapként vállalta az Isten-közelség tényének közvetítését. Jelként viszi a nép óhaját Istenhez. A valódi főpap Jézus Krisztus, bemutatja a bűnbánati áldozatot, hogy bűneink bocsánatot nyerjenek. Áron volt a vándorlás, Jézus az Újszövetség főpapja. Mi is kiválasztottak vagyunk, ezért küldetést kapunk, jel kell hogy legyünk. Karácsony azt jelenti, hogy Isten mindig jelen van. A bot a tanúság sátra előtt marad, emlékeztet. Nekünk is döntenünk kell, melyik úton akarunk haladni, kit szándékozunk követni, az embert, vagy az Istent. Ha biztosak vagyunk Isten jelenlétében, akkor a válasz egyszerű. Sokszor képtelenek vagyunk őszinte közvetítők lenni. Ezért is jó az adventi lelkinap, az elmélkedés, az elcsendesedés ideje, mert megtörténik, hogy csak a magunk nyugtalanságát vagyunk képesek közvetíteni. Felmerül a kérdés: tudunk-e figyelni karácsonykor a peremen történő, a mellékesnek tűnő dolgokra? Vajon számunkra karácsony a szó legszorosabb értelmében a szeretet, az isteni szeretet ünnepe? Észrevesszük-e, hány ember marad le, vagy marad az út szélén? Felemeljük-e? Lemondunk-e valamiről valaki miatt? Hiszek-e abban, hogy Isten van a jászolban, hogy Isten népévé váltunk? Tudatosodik-e bennünk, hogy ez az elhivatottság ünnepe? A kiosztott lap másik oldalán levő képre hívja fel a figyelmet az előadó. A jászolban fekvő Jézus a láthatatlan Isten képmása.
A karácsony vizuális megjelenítése Assisi Szent Ferencnek tulajdonítható. Jászlat készített, állatokat hozott, szentmise volt. A betlehem-állítás szokása elterjedt a ferences templomokban. Művészek festették le Jézus születésének jelenetét. Lukács evangéliumában nem találunk magyarázatot, miért született Jézus Betlehemben, miért istállóban, ki volt még ott, hol volt az istálló, mekkora volt. A bemutatott képen, a rajzon szamarat és ökröt látunk, azok látják a gyermeket. A próféta üzeni: „Halljátok egek és te, föld, figyelj, mert az Úr beszél: Fiakat neveltem, és naggyá tettem őket, ok mégis hűtlenné váltak. Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászlát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni!”

Szilágy Edit

Biblianap Zentán Izrael bölcsességérõl

Hírvivő 2011. november 6.

A szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskola Biblikus Tudományok Tanszékének professzora, a Szegedi Biblikus Konferencia igazgatója, dr. Benyik György Izrael bölcsessége címmel tartott három részből álló előadást október 29-én a Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) zentai biblianapján. A Szociálisvédelmi Központban, az idősek napközi termében megtartott rendezvényen – amelyet Szabó Károly, a KÉK elnöke is megtisztelt jelenlétével – több mint nyolcvanan jelentek meg Szabadkáról, Adáról, Törökfaluból, Kisoroszról, Csókáról, Óbecsérol, Tornyosról, Tiszaszentmiklósról, Zentáról, és hallgatták meg az előadó igen érdekes előadását.
A Zentán ötödik alkalommal megtartott biblianap záró szentmiséjét dr. Benyik György, ft. Rehák József és ft. Hajdu Sándor mutatták be, majd Boros Gy. Ottilia kiosztotta a Bibliai Levelező Iskola oklevelét azoknak a zentaiaknak, akik erre érdemesnek bizonyultak. Az oklevél mellé mindenki kapott egy jelképes ajándékot is.
A megjelenteket a nap házigazdája, Boros Gy. Ottilia, a KÉK alelnöke a következő gondolatokkal köszöntötte: – A Krisztus iránti szeretetben való növekedéshez ismerni kell a Szentírást, írja a Szentatya a Verbum Domini (Isten Szava) című apostoli buzdításában, majd Szent Jeromos szavait idézi: „Hogyan lehetne élni az Írások ismerete nélkül, mikor általuk ismerjük meg Krisztust, aki a hívok élete?
... A Biblia az az eszköz, melyen keresztül Isten mindennap szól az emberekhez.” Majd folytatja a Szentatya: Számunkra is fontos, amit Szent Jeromos írt: „Nagyon gyakran olvasd az isteni Írásokat, sőt a Szent Könyvet soha le ne tedd a kezedből. Belőle tanuld, amit tanítanod kell, amit tenned kell, és általa lehetsz az isteni bölcsesség birtokosa.”
Dr. Benyik György felhívta a figyelmet arra, hogy a bölcsességi irodalom a Szentírás ritkábban kutatott része. Párhuzamot vont a héber ’hokma’ és a görög ’szofia’ fogalmak között, ami a bölcsesség megjelenítője, és érdekességként megemlítette, hogy nyelvtanilag nőnemű fogalomról van szó. A kereszténységet megelőző két-három évszázadban a bölcsességre törekvés a zsidóság életében egy mértékadó tényező. Isten ajándékának tekintették. A bölcsesség gyökerei valójában Keleten voltak elsődlegesen találhatók, az arab, a mezopotámiai és az egyiptomi birodalomban. Az egymást követő generációk élettapasztalatának összefoglalásai voltak e keleti gyűjtemények. Az Ószövetségi Bibliában a bölcsességi irodalom több önálló könyvben is megjelenik: Példabeszédek, Prédikátor (Qohelet), Jézus Sirák-fia, Salamon bölcsességének könyveiben találhatunk bölcs mondásokat, amelyek általában a Kr.e. 3–1. században keletkezhettek. Ennél régebbi a Jób könyve és mondásai. A témával a zsoltárokban is találkozunk, de az Újszövetségi Szentírás sem mentes a bölcsességi szövegektől.
Az említett könyvek társadalmi helye sokat változott az évszázadok során. A salamoni idők bölcsességi irodalmára kitérve az előadó kifejtette: általánosan elfogadott gondolat volt, hogy a királynak bölcsességgel kell rendelkeznie, tudással, amely túlszárnyalja a törvényt, és képessé teszi a hosszabb történelmi folyamatok átlátására. „Adj nekem éber szívet.” Éber szív – jó lelkiismeret. A jog alkalmazói előírások mögé bújva elaltatták a szívüket. A bölcsességgel rendelkező feladata, hogy gyarapítva azokat továbbadja tapasztalatait. Az uralkodó döntéshozatalra van ítélve, aminek megvannak a következményei, amelyeket vállalnia kell. Az éber szív tudja, hogy a rossz helyzethez a személyi hiba hozzátehet, vagy ellenkező esetben jobbá változtathat.
Az előadó felsorakoztatta a példákat: teológiai bölcsesség, bölcs mondások, párbeszédek, összehasonlító mondások, végrendeletnek szánt bölcsességek, intelmek, példabeszédek, a zsidó irodalom bölcsességei, más kultúrákból is átvett mondások vagy hatások. Azt is kifejtette és példákkal igazolta Benyik atya, hogy különösen a Sirák fia könyv tanácsai különböző embercsoportokhoz (elöljárókhoz, asszonyokhoz, idegenekhez, gazdagokhoz és hatalmasokhoz) szólnak. Az élethelyzetekre is vannak tanácsok a bölcsességi irodalomban: egészség megőrzése, gyermeknevelés, előkelő asztalnál való viselkedés, társadalmi életben való részvétel, szolgákkal való bánásmód, barát választása stb. A bölcsesség nem vásárolható meg, kapni lehet, ajándékként – szögezte le az előadó.
Benyik atya ezt követően beszélt a sok vitát kiváltott szövegértelmezésről, arról, hogy az átvett szöveg fordítása mennyire helyes. A szó grammatikai jelentése, a mondatban betöltött szerepe, vagy a leírt szöveg alatti elhelyezkedése sokban hozzájárul a gondolat helyességéhez, és megtörtént, hogy a szöveg többféleképpen is értelmezhetőnek bizonyult. A történeti periódusok is meghatározóak lehetnek a szöveg értelmezésében, hiszen a korral az is változik. A héber és a görög szövegben sok eltérés lehetett.
A harmadik előadásban Benyik atya a bölcsesség Újszövetségben való előfordulásáról szólt. Itt a János evangélium prológusát elemezve fejtegette a bölcsesség mibenlétét. Rámutatott arra, hogy a bölcsesség már a teremtés kezdete előtt létezett. A bölcsességi irodalomban az a kulcskérdés, amin szétválnak a zsidóság és kereszténység útjai. A kereszténység számára a bölcsesség megjelenítője Jézus Krisztus – mondta az előadó, ezt követően pedig Pál apostol leveleiből idézett, a Tórát is említette, amelyben le van írva Isten bölcsessége. Elmondta, hogy a zsidó történelemben is van ciklikusság, de például Ábrahám története túlmutat önmagán. Ezt követően a Jakab levélre is hivatkozott, amikor a bölcsesség újszövetségi előfordulásairól beszélt.
Benyik atya egy nagyon komoly és mély előadást tartott ez alkalommal is, és számos olyan kérdést vetett fel, ami továbbgondolkodásra ösztönzi hallgatóságát. Köszönjük neki a tartalmas napot.

Szilágyi Edit

Nyitottnak lenni

Hírvivő 2011. október 23.

A Keresztény Értelmiségi Kör óbecsei csoportjának Nyitottnak lenni – A Pravoszláv egyház katolikus szemmel címmel tartott igen érdekes előadást ft. Szöllősi Tibor, a szabadkai székesegyház káplánja október 12-én az óbecsei belvárosi plébánia hittantermében. Öt pontban mutatta be a pravoszlávok kincseit, a pozitívumokat, de a különbségeket is, amelyek által megértjük, miért képtelenek elfogadni a katolikus tanítást.
Bevezetőként ft. Szöllősi Tibor igyekezett megvilágítani, hogy erről azért érdemes beszélni, mert egymás mellett élünk, de nem feltétlenül ismerjük egymás tanítását. A pravoszlávok pl. a pápáról úgy vélik, hogy monarchikus uralkodó, amilyen talán régen volt az eretnekség idején, de ma már ez nem így van. A búcsúról úgy hiszik, hogy bűnöket bocsát meg, a múlt bűneit és a jövõbeniket is, pedig a valóságban bűnöket töröl el. A cölibátust kényszernek hiszik, pedig a katolikus papok ezt szabadon, önként vállalják.
Bennünk, katolikusokban is rengeteg téves előítélet van a pravoszláv hittel kapcsolatban. A társadalomban úgy látszik, hogy egyre kevesebb a hívő, a társadalom elpogányosodik. A két felekezet Jézusban hisz, mégis veszekedés van köztünk. Jézus mondja: aki nincs ellenünk, velünk van. Ez illik a két vallás kapcsolatára is. Közösen kell fellépni. Ezért fontos a témáról beszélni. Nem megalkuvásról van szó, különbségek vannak, de rá kell mutatni arra, hogy a keresztény magatartás része a nyitottság, a mások befogadása, hogy fontos a párbeszéd, a megbocsátás. Tény, hogy Jézusnak csak egy egyháza létezik, a római katolikus egyház, de jelen van más egyházban is. Ez által rengeteget tanulhatunk másoktól, és ők is tőlünk.
Az előadó öt pontban foglalta össze a kincseket, amelyekre oda kell figyelni: értelem és érzelem közötti különbség; történelem és végidő; Krisztus és a Szentlélek közötti kapcsolat; tanítás a püspökről; apostoli utódlás. A római katolikus hit az értelemre helyezi a hangsúlyt. Mi meg szeretnénk érteni a szentmisét, hangsúlyozzuk a prédikáció fontosságát, az evangéliumot kevésbé énekeljük. Értelemmel fogjuk fel és követjük Istent. A keleti ember az érzelemre helyezi a hangsúlyt, ezért az ő liturgiájuk csupa ének és ragyogás, füst, körmenet, pompa. Náluk nem az értelmi oldalon van a hangsúly. Nálunk is jelen van az érzelemre való törekvés.
A nyugati teológiában a múltra helyezzük a hangsúlyt. A pravoszlávoknál a szent liturgiában a végidőről múltként emlékeznek meg. Jézus eljöveteléről megemlékeznek, mi várjuk. A Jelenések könyve is a mennyei liturgiáról szól, a jövő jelenként jelenik meg. A pravoszláv hívő „látja” a végidőt, Jézus uralkodását, az utolsó ítéletet, hogy a világ a megdicsőülésben van, ezért van a pompa. A végidő az õ liturgiájukban sincs teljesen jelen, inkább ikonikusan jelenik meg. Ha egy ikont meggyaláznánk, akkor tettünk a hit szerint átvivődne az ikont ábrázoló személyre. Jézus személye benne van az ikonban, a pravoszláv ezért csókolja meg az ikont, ezzel érzékeltetve, hogy az ikont ábrázoló személyt csókolta meg.
A pravoszlávoknál a Szentlélek fontos, egy jövőbeli eseményt hoz le a jelenbe. Ha nincs Szentlélek, nincs szent liturgia. Nekik köszönhetjük, hogy a mi szentmisénkben kifejezetten említve lett a Szentlélek. Imánkban kérjük: Áldd meg, Istenünk, ezt az áldozati adományt …. A Második Vatikáni Zsinat után így imádkozunk: Kérünk, szenteld meg ezt az adományt, áraszd le rá Szentlelkedet.
Hitünk szerint, ha egy papot püspökké szentelnek, egy apostol utóda lesz. A világ minden püspöke az összes apostolt megjeleníti. Péter utódja a római pápa. Minden püspök egy apostolutód. Az ortodoxok számára a püspök nem egy apostolutód, hanem minden apostol utóda, Péteré is. Náluk nem emelkedhet ki egy püspök sem úgy, mint nálunk a pápa. Náluk a püspökök egysége biztosítható, minden püspök Jézus Krisztusban van. Nálunk a pápa biztosítja a püspökök egységét. A pravoszlávoknál mindannyian Jézusban mint középpontban vannak. Ők elfogadják a primátust, pl. a pátriárkát, de ő semmit sem tehet az összes püspök nélkül, és azok sem nélküle. Hitünk szerint Jézus az egyházat Péterre bízta, és az õ utóda a pápa, az övé az egyház feletti felelősség. Ez a pravoszlávoknál elképzelhetetlen, ezért nem tudják elfogadni a pápát. Az apostoli utódlással kapcsolatban történeti és végidőbeli utódlásról szólhatunk.
A téma felkeltette a jelenlévők érdeklődését. Sorjáztak a kérdések, és újabb tények valamint tévhitek kerültek napvilágra az előadás során.

Szilágyi Edit

Milyen szép és milyen nehéz párkapcsolatban élni! – Dr. Jutta Hausmann a Vajdaságba látogatott

Evangélikus portál 2011. október 10.

Csóka – Nagykikinda – Már harmadik éve, hogy minden ősszel a Vajdaságba látogat dr. Hausmann Jutta evangélikus lelkésznő, aki a Budapesti Evangélikus Egyetem professzora és a Doktorképzési Iskola vezetője. Ebben az október első hétvégéjét töltötte itt és tartott előadásokat. Pénteken délután Csókán a Szentíráson keresztül mutatta be, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni.” Előadásában kitért a nő és férfi szerepére, egyenlő voltára, ami a teremtésből következik. Igen élénk beszélgetés alakult ki az előadását követően.

Szombaton egész napos biblianapot tartott Nagykikindán. Itt több mint ötven ember várta és hallgatta végig az előadásokat.

Dr. Jutta Hausmann a helyi plébános meleg hangú köszöntése után kezdte meg előadását, ami két részből állt. Az első részben az Ószövetségben szereplő párkapcsolatok közül párat elemezve, ősatyáink és ősanyáink életén keresztül igyekezett az előadó bemutatni, hogy már a krisztusi kor előtt sem volt olyan egyszerű a házasság. Gyakran megjelentek, részben az akkori kor törvény engedte lehetőségek miatt, a szerelmi háromszögek, sőt a többnejűség sem volt ritka. Több ismert példa is alátámasztja ezt a dolgot közismert bibliai személy életével. Ilyen Ábrahám-Sára és Hágár története, Jákob-Lea és Ráhel, David-Betsabe és Uriás.

A második előadás rámutatott arra a tényre, hogy bizony gyakoriak voltak az érdekházasságok az ószövetségi emberek életében is. Szerelem és érdek gyakran találkozott, de nem tudunk egyetlen érdektől mentes, ideális párkapcsolatot sem találni. Olyat, ami mértékadó, példaként korunk embere elé állítható lenne. Ehhez talán legközelebb Rúth és Boáz története állhatna, de ott is megjelenik az érdek.

A felsorolt és kielemzett példákon keresztül két dolgot is levonhattak a résztvevői e találkozónak: már akkor sem volt könnyű jó párkapcsolatban élni és a kérdés még ma is korszerű. Ugyanakkor rávilágított Jutta professzorasszony arra a tényre, hogy Isten nem az embert ítéli el, kiválasztottai élete is bizonyítja ezt, ám az ember cselekedeteit komolyan bünteti.

Az előadásokat közös ebéd követte, majd a résztvevők kimentek a kikindai vasúti temetőbe és a meghurcolt, elüldözött, a II. világháború kegyetlenségeinek áldozatul esett németek emlékműve előtt Szemerédi Pál atya és Hausmann Jutta lelkésznő vezetésével, imával emlékeztek meg az elhunytakról.

Friedrich Schorlemmer által írt ima szavaival emlékezett a lelkésznő és egyben megfogalmazta az örök érvényű mondatot is: „A béke embere szeretnék lenni…” Gyertyát gyújtva, a kegyelet virágát letéve kérték Istent, hogy tudjunk emberek maradni mindig és minden helyzetben. A nap szentmisével zárult. A biblianapon részt vettek Bácska és Bánát községeiből megjelent hívek és a KÉSZ budatétényi csoportjának képviselői is.

Ezek után a magyarcsernyei plébános elvitte Hausmann lelkésznőt Németcsernyére és megtekintette az ottani katolikus templomot, amit a németek hagytak maguk után, miután kénytelenek voltak otthonaikat elhagyni a szerb hatóságok üldöztetése miatt. Siralmas látvány volt a műemléknek épület és a benne rejlő szobrok látványa. Segítségért kiáltott minden tégla és szobor, de az enyészetnek van minden kitéve. És ez csak egy a sok közül…

Nagyon hisszük, hogy a professzorasszony ezután is ellátogat hozzánk és el tudjuk majd mondani: ha október, akkor dr. Hausmann Jutta a Vajdaságban!

A programot megvalósítását a vajdasági KÉK szervezete és a budapesti Bethlen Gábor Alap támogatta.

Boros Gy. Ottilia

Az ószövetségi párokról hallgattak elõadásokat Észak-Bánátban

Hírvivő 2011. október 9.

A Keresztény Értelmiségi Kör szervezésében szeptember 30-án, Szent Jeromos
napjának délutánján Csókán előadást, október 1-jén, szombaton Nagykikindán Milyen
szép és milyen nehéz párkapcsolatban élni! címmel biblianapot tartott dr. Hausmann
Jutta, a Budapesti Evangélikus Egyetem professzora és a Doktorképzési Iskola vezetője.
A nagykikindai előadás két részből állt. Az első részben az Ószövetségben szereplő párkapcsolatok közül néhányat elemezve, ősatyáink és ősanyáink életén keresztül igyekezett az előadó bemutatni, hogy már a krisztusi kor előtt sem volt olyan egyszerű a házasság. Gyakran megjelentek, részben a korabeli törvény engedte lehetőségek révén is a szerelmi háromszögek, sőt a többnejűség sem volt ritka – több ismert példa is alátámasztja ezt közismert bibliai személy életével. Ilyen Ábrahám–Sára és Hágár története, Jákob–Lea és Ráhel, Dávid–Betsabe és Uriás. A biblianap második előadása rámutatott arra a tényre, hogy bizony gyakoriak voltak az érdekházasságok az ószövetségi emberek életében is. Szerelem és érdek gyakran találkozott, de a Bibliában nem tudunk egyetlen érdektől mentes, ideális párkapcsolatot sem találni, olyat, ami mértékadó példaként korunk embere elé állítható lenne – ilyen lehetne talán Rúth és Boáz története, de ott is megjelenik az érdek.
A felsorolt példák elemzése után két dolgot is levonhattak a biblianap résztvevői: már akkor sem volt könnyű jó párkapcsolatban élni és a kérdés még ma is időszerű. Ugyanakkor Jutta professzor asszony rávilágított arra a tényre, hogy Isten nem az embert ítéli el, a kiválasztottak élete is bizonyítja ezt, de az ember rossz cselekedeteit komolyan bünteti.
Az előadásokat közös ebéd követte, majd a résztvevők kimentek a nagykikindai vasúti temetőbe és a meghurcolt, elüldözött, a II. világháború kegyetlenségeinek áldozatul esett németek emlékműve előtt Szemerédi Pál atya és Hausmann Jutta lelkésznő vezetésével imával emlékeztek meg az elhunytakról. Gyertyát gyújtva, a kegyelet virágát letéve kérték Istent, hogy tudjunk emberek maradni mindig és minden helyzetben. A nap szentmisével zárult. A biblianapon részt vettek a Bácska és Bánát községeiből megjelent hívek és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) budatétényi csoportjának képviselői is.
A program megvalósítását a budapesti Bethlen Gábor Alap támogatta.

B.Gy.O.