Teremtés

MÓZES ÖT KÖNYVE (TÓRA) NAGYOBB EGYSÉGEI Teremtés 1-10. Õstörténet A világ és az ember teremtése Bûnbeesés Káin-Ábel Geneológiák Vízözön Bábeli torony Teremtés 12-50. Pátriárka- történet 12-25 Ábrahám Kivonulás 1- Második Törvénykönyv 34. Izrael népének története az Egyiptomból való kivonulástól Mózes haláláig Kiv 1-13 Kivonulás, Átvonulás Kitörés Kiv 14-18 Sínai hegyhez vonulás Kiv 19-Szám 20 A Sínai hegynél történt események Szám 10-32 Sínaitól a Jordánig való vonulás eseményei MTörv 1-34 Mózes búcsú- beszéde és halála, valamint törvénykezések TEREMTÉS KÖNYVE Neve: Genezis (eredet, származás, héberül Toledót vö. Ter, 5,1) A könyv szövegének végsõ formáját a Kr.e. 6. században nyerte el. A legismertebb része: 1-11. fejezetek, amely a világ, az ember, a bûn és a népek eredetével foglalkozik. 12-50. fejezetek: Izrael eredetét mutatják be, amely egyértelmûen nem etnikai eredetre, hanem vallási eredetre utal. Ebben a folyamatban csak a legnagyobb változásokat említi és azok szereplõinek a vallással kapcsolatos élt-élményét rögzíti. A legnagyobb változásokra figyel a szerkesztõ szerzõ. Forrásai – írás célja Sok különbözõ szóbeli és írásos hagyományt gyûjtöttek össze. A Tóra (Mózes öt könyve) bevezetése, az isteni vezetés témájának bevezetése, a világ teremtésétõl az izraelita monarchia végéig. A vallásos világ és történelemszemlélet kialakítására született mû. (elsõ 11 könyv: Mózes 5 könyve, Józsue, Bírák, 1-2 Sámuel, 1-2 Királyok) (Rút könyve nem tartozott ide). A Teremtés könyve egyben az egész szent gyûjtemény bevezetése is. Ha az írás célját akarnánk összefoglalni azt mondhatnánk azt akarja bemutatni: „ Milyen sok csodás dolgot tett az Isten!!” Isten szava eleven, áthatja a mindenséget (vö. Zsid 4,12) Fontosabb szereplõk Elsõsorban azokat a kulcsfigurák mutatja be, akinek az Istennel való kapcsolata pozitív, vagy negatív értelemben példa értékû: Ádám-Éva, Káin-Ábel, Noé- bûnös emberiség, Ábrahám-Sára, Izsák-Rebekka, Jákob-Ráchel-Lea, Jákob fiai- József (novella). 1-11: Igen hosszú idõt fog át, a történelem elõtti kortól a legendákig. A bevezetõ része a Közel-Kelet mítoszaival ( Akád Enuma Ellis stb.) és vallási elbeszéléseivel párhuzamos vagy rokon. Bibliai szöveg A világ teremtése 1Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. 2A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. 3Isten szólt: "Legyen világosság", és világos lett. 4Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtõl. 5A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az elsõ nap. 6Isten újra szólt: "A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között." Úgy is lett. 7Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. 8Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap. 9Isten ismét szólt: "Gyûljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz." Úgy is történt. 10Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó. 11Akkor megint szólt Isten: "Teremjen a föld zöldellõ növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtõ gyümölcsöt teremnek a földön." Úgy is lett. 12A föld zöldellõ növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelõen. Isten látta, hogy ez jó. 13Este lett és reggel: a harmadik nap. 14Akkor megint szólt Isten: "Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. 15Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet." Úgy is lett. 16Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is. 17Isten az égboltra helyezte õket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött, 18s válasszák el a világosságot meg a sötétséget. 19Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap. 20Isten szólt: "A vizek teljenek meg élõlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak". Úgy is történt. 21Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élõlényeket, amelyek mozognak, vagy a vízben úszkálnak. És a röpködõ madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. 22Isten megáldotta õket és így szólt: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön." 23Este lett és reggel: az ötödik nap. 24Aztán szólt Isten: "Hozzon elõ a föld élõlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint." Úgy is történt. 25Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó. 26Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Õk uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog." 27Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette õt, férfinek és nõnek teremtette õket. 28Isten megáldotta õket, Isten szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog." 29Azután ezt mondta Isten: "Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtõ gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. 30A mezõ vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok." Úgy is történt. 31Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap. 12-50: Az elbeszélés pontosabb ezért nem mítosznak, hanem legendának nevezzük, említ helyeket, neveket és azonosítható rítusokat. (Ábrahám Izsák, Jákob története) Az ígéretek (személynek, népnek) és azok beteljesedésére való várás alakítja át a történelem ciklikus szemléletét lineálissá. Inkább legendákban bemutatott szereplõ, egyben vallási típusok, akiknek viselkedés egyben vallási példaképnek számít a hozzájuk csatlakozó közösség tagjainak. Biblia szövege Ábrahám meghívása 1Az Úr így szólt Ábrámhoz: "Vonulj ki földedrõl, rokonságod körébõl és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. 2Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. 3Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége." 4Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult. 5Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére. 6Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak. 7Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: "Ezt a földet utódaidnak adom." Erre õ oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. 8Innét tovább vonult a hegyvidékre, Bételtõl keletre. Fölverte sátrát, s Bétel nyugatra esett, Ai pedig keletre. Aztán oltárt épített az Úrnak és segítségül hívta a nevét. 9Majd tovább vonult a Negeb felé. Melkizedek 14.f. 17Amikor a Kedor-Laomer, és a vele levõ királyok fölött aratott gyõzelembõl visszatért, Szodoma királya eléje jött Sáve völgyében (ez a Királyok völgye). 18Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Õ ugyanis a magasságbeli Isten papja volt. 19Megáldotta és így szólt hozzá: 20"Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten elõtt, aki az eget és a földet teremtette. S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet." Õ pedig tizedet adott neki mindenbõl. 21Szodoma királya így szólt Ábrámhoz: "Add nekem az embereket, a zsákmányt tartsd meg magadnak." 22Ábrám azonban így válaszolt Szodoma királyának: "Kezemet fölemelem a magasságbeli Isten felé, aki az eget és a földet teremtette. 23Egyetlen fonalat és egyetlen saruszíjat sem fogadok el, semmit abból, ami a tiéd. Ne mondhasd: én tettem gazdaggá Ábrámot. 24Nem viszek el semmit, csak amit a szolgák föléltek, és azoknak az embereknek a részét, akik velem kivonultak: Áner, Eskol és Mamre: csak õk vegyék ki részüket." Izmael születése 16.f. 1Sárai, Ábrám felesége nem szült gyermeket, volt azonban neki egy Hágár nevû egyiptomi szolgálója. 2Sárai így szólt Ábrámhoz: "Nézd, az Úr nem adott nekem gyermeket. Menj be szolgálómhoz, általa talán gyermekhez jutok." Ábrám megfogadta Sárai tanácsát. 3Sárai, Ábrám felesége, tehát fogta egyiptomi szolgálóját, Hágárt, s amikor Ábrám már 10 éve lakott Kánaán földjén, feleségül adta férjének, Ábrámnak. 4Õ együtt volt Hágárral, s ez fogant. Mikor azonban észrevette, hogy fogant, úrnõje kicsinek tûnt szemében. 5Sárai ezt mondta Ábrámnak: "A velem történt jogtalanság visszaszáll rád. Neked adtam szolgálómat, de most, amikor tudja, hogy fogant, kicsi lettem a szemében. Az Úr legyen bíró köztem és közted." 6Ábrám így felelt Sárainak: "Szolgálód a kezedben van, tégy vele, amit akarsz." Sárai tehát olyan keményen bánt vele, hogy az megszökött tõle. 7Isten angyala egy vízforrásnál talált rá a pusztában, a Sur felé vezetõ úton levõ forrásnál. 8Megszólította: "Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy?" 9"Úrnõm, Sárai elõl menekülök" - válaszolta. Isten angyala ezt mondta neki: "Térj vissza újra úrnõdhöz és hajolj meg hatalma elõtt." 10Az Úr angyala még ezt mondta: "Utódaidat oly számossá teszem, hogy sokaságuk miatt megszámlálni sem tudják õket." 11Aztán még így szólt: "Nézd, fogantál és fiút fogsz szülni. Nevezd majd Izmaelnek, mert Isten meghallgatott szükségedben. 12Olyan ember lesz, mint a vadszamár: keze mindenki ellen és mindenki keze õellene. Összes testvérével szemben telepszik majd le." 13Ekkor õ kimondta az Úr nevét, aki beszélt vele: "Te El Roi vagy!" - azután hozzáfûzte: "Arra tekintettem én itt, aki reám tekint?" 14Azért nevezték ezt a forrást Lachai-Roi forrásnak. Kádes és Báred között van. 15Hágár fiút szült Ábrámnak és Ábrám Izmaelnek nevezte fiát, akit Hágár szült neki. 16Ábrám 86 esztendõs volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Ábrámnak. Ábrahám áldozata 22.f. 1Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: "Ábrahám, Ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte. 2Akkor ezt mondta neki: "Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égõáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked." 3Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égõáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. 4A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messzirõl meglátta a hegyet. 5Ábrahám azt mondta a szolgáknak: "Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok." 6Ábrahám tehát fogta az égõáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, õ pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. 7Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: "Atyám!" Az válaszolt: "Igen, fiam!" 8Ez azt mondta: "Lám, itt a tûz és a fa, de hol a bárány az égõáldozathoz?" Ábrahám így felelt: "Isten majd gondoskodik bárányról az égõáldozathoz, fiam." Így mentek tovább egymás mellett. 9Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte a fa tetejére. 10Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. 11De az Úr angyala rászólt az égbõl és azt mondta: "Ábrahám, Ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte. 12Az folytatta: "Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tõlem." 13Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égõáldozatul a fia helyett. 14Ábrahám így nevezte a helyet: "az Úr gondoskodik", ezért mondják mind a mai napig: "a hegyen, ahol az Úr gondoskodik". 15Azután az Úr angyala az égbõl másodszor is szólt Ábrahámhoz, 16és mondta: "Magamra esküszöm - ez az Úr szava -, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tõlem, gazdagon megáldalak. 17Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövényét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. 18Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra." 19Ábrahám visszatért szolgáihoz. Elindultak, és együtt mentek vissza Beersebába. Ábrahám Beersebában maradt. Ézsau és Jákob születése 25.f. 19Ez Izsáknak, Ábrahám fiának családi története. Ábrahám nemzette Izsákot. 20Izsák negyvenéves volt, amikor Rebekkát, a Paddan-Aramból való aramita Betuelnek a leányát, az aramita Lábán nõvérét feleségül vette. 21Izsák imádkozott az Úrhoz feleségéért, mert meddõ volt. Az Úr meghallgatta, és felesége fogant. 22Amikor azonban gyermekei rugdalóztak méhében, ezt mondta: "Ha így áll a dolog, miért élek még?!" Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat; 23az Úr ezt válaszolta: "Két nép van a méhedben, méhedbõl két törzs válik el: az egyik törzs legyõzi a másikat és az idõsebb szolgálni fog a fiatalabbnak." - 24Amikor eljött a szülés ideje, ikrek voltak a méhében. 25Az elsõ kijött, vöröses volt, egészen olyan, mint valami vörös ruha. Ézsaunak nevezték. 26Azután kijött a testvére, keze Ézsau sarkát fogta. Ezért Jákobnak nevezték. Izsák 60 éves volt, amikor megszülettek. 27A gyermekek felnõttek: Ézsau bátor vadász lett, a puszta embere, Jákob pedig egyszerû ember, aki sátránál maradt. 28Izsák Ézsaut szerette, mert szívesen evett vadat. Rebekka ellenben Jákobot szerette. Ézsau eladja elsõszülöttségét 25.f. 29Egy alkalommal Jákob ételt készített. Ézsau éppen kimerülten jött haza a mezõrõl. 30Ézsau így szólt Jákobhoz: "Adj gyorsan ebbõl a vörösbõl, ebbõl a vörös (étel)bõl itt, mert nagyon kimerült vagyok." Ezért elnevezték Edomnak. 31"Elõbb add el nekem elsõszülöttségi jogodat" - válaszolta Jákob. 32Ézsau így szólt: "Na, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsõszülöttségi jog?" 33"Esküdj meg elõbb!" - mondta Jákob. Erre megesküdött, és így eladta elsõszülöttségi jogát Jákobnak. 34Jákob pedig adott neki kenyeret és lencsefõzeléket. Evett és ivott, felállt és kiment. Ilyen kevésre becsülte Ézsau az elsõszülöttség jogát. Jákob álma 28.f. 10Jákob elindult Beersebából, és Háránba ment. 11Eljutott egy helyre és ott maradt éjszakára, mert a nap már leszállt. Fogott egy követ azon a helyen, feje alá tette támasznak és lefeküdt azon a helyen aludni. 12Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel- és lejártak rajta. 13Íme, az Úr fölötte állt, és így szólt: "Az Úr vagyok, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsák Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom. 14Nemzetséged olyan lesz, mint a föld homokja, ki kell terjesztened nyugatra és keletre, északra és délre, általad s utódaid által nyer áldást a föld minden népe. 15Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy, és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg véghez nem viszem, amit megígértem neked." 16Jákob fölébredt álmából és így szólt: "Valóban az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam." 17Megborzadt, és azt mondta: "Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza és itt van az ég kapuja." 18Amikor Jákob másnap reggel fölébredt, vette a követ, amelyen fejét nyugtatta, felállította emlékkõül és olajat öntött rá. 19A helynek a Bétel nevet adta: azelõtt Lusznak hívták a várost. 20Jákob fogadalmat tett: "Ha Isten velem lesz és védelmez az úton, amelyen most járok, s ad kenyeret ennem, és ruhát, amit fölveszek magamra, 21és ha egészségben visszatérek atyám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. 22Ez a kõ, amelyet emlékkõül felállítottam, az Isten háza lesz, és mindenbõl, amit adsz nekem, hûségesen tizedet adok neked." A teremtés könyvének szerkezete a teológiai mondanivaló fényében Ter 1-3 Föld és emberiség kezdete, Isten áldása, bûn megjelenése Ter 4-5 A bûn elterjed a testvéreken keresztül, de az isteni áldás is mûködik Ter 6-9 A bûn nagyobb, mint az erény, Isten megtisztítja az emberiséget, újabb áldás Noénak Ter 10-11 Isten áldását megújítja, de a szaporodó emberiségben örökre megmarad a bûn is. Ter 12-23 Ábrahám és családjára Isten áldása, de konfliktusok is Ter 24-27 Az áldás és az ígéret a következõ generációkra is érvényes, amíg megszilárdítják a helyüket Ter 27-36 A Jákobnak adott áldás fokozatosan gyõzi le a nehézségeket Ter 37-47 (48-50) József a kiválasztott, a nép megmentõje, az ígéret-föld téma feltûnik. A József novella részletei József és testvérei 37.f. 2Jákob családjának története a következõ: amikor József tizenhét esztendõs volt, bátyjaival együtt a juhokat õrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. 3Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki. 4Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyûlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani. 5Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek. 6Így szólt hozzájuk: "Hallgassatok ide, milyen álmot láttam. 7Kévét kötöttünk a mezõn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém elõtt." 8Testvérei így válaszoltak: "No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?" Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyûlölték. 9Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: "Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak elõttem." 10Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: "Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk elõtted?" 11Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot. József Egyiptomban 39.f. 1Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, Potifár, a fáraó egyik tisztviselõje, a testõrség parancsnoka, egy egyiptomi ember vásárolta meg az izmaelitáktól, akik odavitték. 2De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt. 3Ura meglátta, hogy az Úr vele van és hogy az Úr sikerre segít mindent, amihez hozzáfog, 4azért József kegyelmet talált szemében: neki kellett õt kiszolgálnia. Azután házának intézõjévé tette és egész vagyonát rábízta. 5Attól az idõtõl kezdve, hogy vagyonának intézõjévé tette, az Úr József miatt megáldotta az egyiptomi házát. Az Úr áldása volt mindenen, ami a házban és a mezõn az övé volt. 6Tehát egész vagyonát rábízta Józsefre, s nem törõdött semmivel, csak az étellel, amit evett. József amellett szép külsejû és szép arcú volt. 7A történtek után urának felesége szemet vetett Józsefre, és így szólt hozzá: "Hálj velem!" 8Õ azonban vonakodott, s azt mondta ura feleségének: "Nézd, uram semmivel sem törõdik mellettem a házban, egész vagyonát rám bízta. 9Neki sincs ebben a házban nagyobb hatalma, mint nekem. Semmit sem vont meg tõlem, csak egyedül téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetnék el ilyen súlyos igazságtalanságot és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?" 10Jóllehet naponta csábította Józsefet, az nem hallgatott rá, hogy vele háljon és hozzá adja magát. 11Amikor egyik nap bejött a házba dolgait intézni és a ház népe közül senki sem volt otthon, 12az megfogta a ruháját és így szólt: "Hálj velem!" De õ ruháját a kezében hagyta, elmenekült és kifutott. 13Az látva, hogy ruháját a kezében hagyta és elfutott, 14összehívta házanépét, s ezt mondta nekik: "Na lássátok! Idehozott nekünk egy hébert, hogy erõszakoskodjon velünk. Hozzám jött, hogy velem háljon, de én hangosan kiabáltam. 15Mikor hallotta, hogy hangosan kiabálok, itthagyta ruháját mellettem, elmenekült, és kiszaladt." 16És a ruhát magánál tartotta, míg a férje haza nem jött. 17Akkor elmondta neki a jelenetet és így szólt: "A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erõszakoskodjon velem. 18De mikor hangosan kiabáltam, itt hagyta ruháját mellettem, menekült, és kiszaladt." 19Ura felesége szavának hallatára, hogy a rabszolga - úgymond - így tett vele, haragra gerjedt. 20Ura elfogatta Józsefet, s abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait õrizték. Ott maradt a börtönben. 21De az Úr Józseffel volt, és irgalmat gyakorolt vele. Feléje fordította a börtönfelügyelõ jóindulatát. 22A felügyelõ rábízta Józsefre az összes foglyot, aki csak a börtönben volt. Ami ott történt, annak az õ rendelkezése szerint kellett végbemenni. 23A börtönfelügyelõ nem törõdött többé semmivel, ami rá volt bízva. Az Úr vele volt, és amihez csak hozzáfogott, azt sikerre vezette. A fáraó álma 41.f. 1Két év múlva a fáraónak álma volt. Úgy tûnt neki, mintha a Nílusnál állna. 2Hét szép és kövér tehén jött elõ a Nílusból, és legelt a füves réten. 3Utánuk azonban hét más tehén jött elõ a Nílusból, csúnya és sovány, és odament a többi tehénhez a Nílus partjára. 4A csúnya és sovány tehenek felfalták a hét szép és kövér tehenet. Erre a fáraó fölébredt. 5Mikor újra elaludt, másik álma volt. Hét kalász nõtt egy száron, szép és kövér, 6utánuk azonban üres, és a keleti széltõl megperzselt kalászok nõttek. 7Az üres kalászok elnyelték a hét kövér és tele kalászt. A fáraó erre fölébredt, és tisztában volt vele, hogy álmodott. 8Másnap nyugtalannak érezte magát. Elküldött, összehívta Egyiptom minden írástudóját és bölcsét. A fáraó elbeszélte nekik az álmot, de nem akadt egy sem, aki a fáraó álmát meg tudta volna fejteni. 9Ekkor a fõpohárnok így szólt a fáraóhoz: "Nekem most vissza kell emlékeznem vétségemre. 10A fáraó megharagudott szolgájára, és fogva tartotta a testõrség parancsnokának házában, így engem és a fõsütõmestert is. 11Azon az éjszakán álmunk volt, nekem és neki, s mindegyikünknek olyan álma, amelyiknek jelentõsége volt számunkra. 12Ott volt velünk egy fiatal héber férfi, a testõrség parancsnokának rabszolgája. Ennek elbeszéltük álmunkat, s õ megfejtette nekünk. Mindegyikünknek megadta a megfelelõ jelentést. 13Ahogy megfejtette, úgy teljesedett. Engem ismét visszahelyeztek hivatalomba, a fõsütõmestert fölakasztották." 14A fáraó erre elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a börtönbõl, s miután megnyiratkozott és ruhát váltott, elindult a fáraóhoz. 15A fáraó ezt mondta Józsefnek: "Álmot láttam, és senki sem tudja megfejteni. De hallottam rólad, hogy neked elég hallani az álmot, és meg tudod fejteni." 16József így felelt a fáraónak: "Én nem tudok semmit, de Isten kinyilvánítja a fáraónak a jó hírt." 17A fáraó tehát ezt mondta Józsefnek: "Álmomban a Nílus partján álltam. 18A Nílusból hét kövér és szép tehén jött, és legelt a réten. 19Azután láttam, hogy utánuk más hét nyomorúságos, csúnya és sovány tehén jön fel. Egész Egyiptomban nem láttam olyan csúnyákat, mint ezek voltak. 20A sovány és csúnya tehenek felfalták a hét elsõt, a kövér teheneket. 21De amikor a gyomrukba értek, nem látszott, hogy a gyomrukba jutottak, mert alakjuk éppen olyan csúnya volt, mint azelõtt. Erre fölébredtem. 22Azután álmomban azt láttam, hogy egy száron hét teli és szép kalász nõtt, 23de utánuk hét üres, kiaszott és a keleti széltõl megperzselt kalász hajtott ki. 24A hét üres kalász elnyelte a hét jó kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nem tudták megfejteni." 25József így válaszolt a fáraónak: "A fáraó álmai ugyanazok. Isten tudtára adta a fáraónak, amit tenni akar. 26A hét szép tehén hét esztendõt jelent, éppen úgy a hét kalász is hét esztendõt jelent. 27Az álom csak egy. A hét sovány és csúnya tehén, amely utánuk feljött, szintén hét esztendõt jelent, és a hét száraz, s keleti széltõl perzselt kalász hét ínséges esztendõt jelent. 28Erre gondoltam, amikor a fáraónak mondtam: Isten betekintést engedett a fáraónak abba, amit tenni készült. 29Íme, hét esztendõ következik, amikor Egyiptom egész földjén nagy bõség uralkodik. 30De utána jön hét ínséges esztendõ, s akkor Egyiptom földjén elfelejtik az egész bõséget. Az ínség Egyiptom egész földjét emészteni fogja. 31Az éhínség következtében, ami bekövetkezik, semmit sem látnak majd az országban a bõségtõl, mert az nagyon nyomasztó lesz. 32Az, hogy a fáraó álma kétszer ismétlõdött, azt jelenti, hogy Isten a dolgot erõsen elhatározta és Isten haladék nélkül végre is hajtja. 33Ezért a fáraó válasszon ki egy okos és bölcs férfit, s állítsa Egyiptom élére. 34Továbbá jelöljön ki a fáraó felügyelõket az országban, hogy a bõség hét esztendejében Egyiptom földjén tegyék félre az ötödrészt. 35A most következõ hét bõ esztendõben az egész termést gyûjtsék össze, a gabonát a fáraó rendelkezésére helyezzék magtárba, hozzák a városokba és raktározzák el. 36A gabona szolgáljon majd készletül az országnak a hét ínséges esztendõben, amely majd rátör Egyiptom földjére. Így az ország nem megy tönkre az éhínség miatt." József találkozása testvéreivel 42.f. 1Jákob hallotta, hogy Egyiptomban van gabona, ezért így szólt fiaihoz: "Mit késlekedtek még? 2Nézzétek, hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek oda és vegyetek gabonát, hogy életben maradjunk és ne haljunk meg." 3József tíz testvére le is ment Egyiptomba gabonát vásárolni. 4Benjamint azonban, József öccsét, Jákob nem küldte el bátyjaival, mert - úgymond - valami szerencsétlenség érhetné. 5Így azok között, akik (Egyiptomba) jöttek, megérkeztek Izrael fiai is, hogy gabonát vásároljanak, mivel Kánaán földjére is ránehezedett az ínség. 6József volt az úr az országban: õ adott el gabonát az egész népnek. Amikor József bátyjai megérkeztek, földig meghajoltak elõtte. 7József meglátta testvéreit, fölismerte õket, de úgy viselkedett velük, mint az idegenekkel, keményen rájuk szólt és megkérdezte: "Honnét jöttök?" "Kánaán földjérõl - felelték -, hogy gabonát vásároljunk." 8József fölismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg õt. 9József ekkor visszagondolt álmaira, amelyek róluk szóltak. Ezt mondta nekik: "Kémek vagytok, s csak azért jöttetek, hogy kikémleljétek az ország gyenge részeit." 10Azok így válaszoltak: "Nem, urunk, hanem azért jöttek szolgáid, hogy gabonát vásároljanak. 11Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk fiai, becsületes emberek vagyunk, szolgáid nem kémek." 12De õ ellenkezett: "Nem úgy, csak azért jöttetek, hogy az ország gyenge helyeit kikémleljétek." 13Azok ezt válaszolták: "Szolgáid tizenketten vannak; ugyanannak a férfinak a fiai Kánaán földjén. A legfiatalabb atyánknál van, egy pedig már nem él." 14József ezt felelte: "Mégis úgy van, ahogy én mondtam: kémek vagytok. A fáraó életére! Próbára kell tenni benneteket! 15Addig nem mehettek el innét, amíg legfiatalabb testvéretek el nem jön. 16Küldjetek haza egyet magatok közül, hogy hozza el öcséteket. Ti többiek addig foglyok maradtok. Így vizsgáljuk ki állítástokat, hogy komolyan veszitek-e az igazságot. 17Ha nem - a fáraó életére! -, akkor kémek vagytok." Azután három napig mindannyiukat õrizetben tartotta. 18A harmadik napon így szólt hozzájuk: "Ha életben akartok maradni, ezt kell tennetek: én istenfélõ ember vagyok. 19Ha valóban becsületes emberek vagytok, akkor egyiketek a testvérek közül maradjon fogságotok házában. Ti azonban elmehettek, és elvihetitek a gabonát éhezõ családotoknak. 20De el kell hoznotok hozzám legfiatalabb testvéreteket. Akkor állítástok igazolódik és nem kell meghalnotok." Azok úgy tettek. 21Késõbb így szóltak egymáshoz: "Valóban bûnösök vagyunk öcsénk miatt. Láttuk lelkének kínját, amikor kérlelt bennünket, de nem hallgattunk rá. Ezért ért bennünket ez a csapás." 22Ruben így szólt hozzájuk: "Nem mondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a fiú ellen? De nem hallgattatok rám. Ezért most elégtételt vesznek véréért." 23Nem tudták, hogy József érti õket, mivel tolmács közvetített közöttük. 24Õ elfordult és sírt. Majd újra visszatért hozzájuk és beszélt velük. Azután Simeont elfogatta közülük, és szemük láttára megbilincseltette. A teremtés könyvében bemutatott nagyobb teológiai témák: 1. Az isteni teremtés és rendje jó (1,1-29) 2. Az ember Isten képe és szolgája (1,26-30) 3. Isten megáldotta az emberiséget (1,21; 1,28; 5,2; 9,1; 12,3; 26,54; 27,29; 48,1-16) 4. Isten képes eltörölni a bûnt (4,1-12) 5. Isten büntet és megbocsát 6. Izrael Isten választott népe (12,1-3; 15,1-6; 17,1-8; 28,10-22) 7. A történelem Isten ígéreteinek története (27,27-29; 35,10-12) 8. Isten a görbe úton is egyenesen ír (25,27-34; 27,1-45) 9. A Teremtés a hit története (15,1-6) Ne feledd az áldás fontosságát! (2,1-3) A könyv magyarázatának története: 1. Ezt a könyvet, könnyû olvasni, de nehéz megérteni – az egyház igyekezett meghatározni a történetek értelmét, a kritikai olvasat számos nehézséget tárt fel. Ókeresztény egyházi irodalomban a Hexamenonok foglalkoznak vele. 2. A Teremtés korai zsidó olvasata (Kr.e.100-Kr.u. 100) a következõ mûvekben: Szofoniás; 8. zsoltár; Apokrif könyvek : Jubileumok könyve, Kr.e. 1.sz. - 12 pátriárka testamentuma, Hénok könyve Ádám és Éva élete; Qumrán szövegek : 1.2.6.8. barlang, nem teljes Jubileumok könyve, 1.2.3.11. barlang , Genezis Apokrifon; Alexandriai Philón : A törvény magyarázata - A világ, Ábrahám, Izsák, Jákob és József teremtésérõl - A törvények allegóriája - Kérdések és válaszok a teremtésrõl. Josephus Flavius (Kr.u. 66): Zsidó régiségek 3. A könyv interpretációja a keresztény Bibliában. Jézus prédikációja épít a Teremtés könyvére, „kezdetben nem így volt”, Ábrahám személye, 38 közvetlen utalás a Teremtés könyvére, Melkizedek (Zsid levél), megigazulás tan, (Római levél, Galata levél) Krisztus az új Ádám (Ter 2, Róm 5). 4. Ókeresztény egyházatyák kora (2-12.sz.) tipológikus exegézis A szövegek több szintû magyarázata: a. betû szerinti értelem feltárása a filológiára korlátozódik nyelvtani utalásokra korlátozódik, elsõsorban a fordítóknak van nagy szüksége erre az értelmezésre. b. lelki, morális ez már a történetnek spirituális és morális tanító szándékot tulajdonit. A késõbbi prédikációk is mindig ezt az értelmet igyekeztek kifejteni. c. anagógikus értelem, vagy természet feletti értelem, a szöveget üdvtörténeti összefüggésbe állítják be, legtöbbször a keresztény írók ennek az értelemnek a meghatározásába, nem csak az újszövetség könyvekben megtalálható hatás történetét vizsgálták, hanem a patrisztikus dogmatikus teológia elõzetesen megfogalmazott állításai alapján értelmezték a szöveget. Liturgikus használat: Didaché, Apostoli konstitúciók, Didascalia d. keresztelési liturgia képei e. Szt. Ágoston : szombat utalások f. Hexamenon utalásai, g. Órigenésztõl teológiai exegézis Kommentárok 5. Középkori magyarázatának fejlõdés: a. Sevillai Izidor b. Glossa Ordinaria c. Lectio Divina Modern kor megközelítési módjai: Forrás-kritika – reneszánsz és reformkortól – lényegem hogy filológiai módszerekkel igyekeznek feltárni a jelenlegi bibliai szöveg elõzményeit. Igyekeznek korábbi írott dokumentumoktat, illetve szóbeli forrásokat is feltárni. J,E,D,P források kormeghatározása Julius Wellhausen és Graf féle elmélet rövid összefoglalása. A források: • JAHVISTA forrás (J) - Feltehetõen a legrégebbi forrás. A Jahve istennevet használja. Keletkezési ideje Dávid-Salamon kora vagy késõbb. • ELOHISTA forrás (E) - Szintén régi forrás – valószínûleg azonban fiatalabb. Kezdetben az Elohim nevet használja Kiv 3,15-ig. • DEUTERONOMISTA forrás (D) - Egyes verseket tekintve átfogja Mózes teljes 5 könyvét (különösen 1-30). Valószínûleg Josiás idejében (Kr.e. 7. sz.) keletkezett. • PAPI forrás (P) - Fõ érdeklõdése a kultusz és annak leírása, a papok intézményének és beosztásának az ismertetése. A Pentateuchus legfiatalabb forrása (6/5. sz.) Hermann Gunkel: Forma-kritika Más kritikai módszerek: Martin Noth , Gerhard von Rad Irodalmi módszerek: retorika kritika, narratív exegézis, strukturalizmus Kontextuális módszerek: feminista, felszabadítási teológia, fundamentális, kánon kritikai, zsidó magyarázatok, keresztény egyházon belüli magyarázatok. ___________________________________________________ Enûma Eli¹ - Babiloniai vagy Mesopotamian teremtési elbeszélés. Csak a modern korban fedezték fel legalább is egyes részleteit Asszurbanipál Nineveben talált könyvtárának romjai között (Moszul, Irak), megfejtése Henry Layard nevéhez fûzõdi 1849 és George Smith tette közzé a szövegét 1876. Az Enuma Elis kb. 1000 sorból álló akkád költemény amely hét agyag táblán taláható mindegyiken 115 és 170 sornyi szöveg ékírással. Az 5. tábla szövegét nem sikerül megfejteni a tábla másolatát megtalálták Szultantepe, az õsi Harran-ban is. A babiloni világkép megértése szempontjából a legfontosabb elbeszélés, amely egyben Marduk isten fensõbbségét hideti és azt hogy az emberiség célja neki szolgálni és áldozatot bemutatni. A szövegek elején megtaláljuk a politeista istenharcot, amely közepette Marduk isten teljhatalomra emelkedik. Az Enûma Elis eposznak számos változatát találták meg Babiloniától Assziriáig. Az Asszurbaniapál könyvtárában talált változat szövegét legkésõbb a Kr.e. e 7 századból valónak tartják, a legkorábbi elképzelhetõ keletkezési kor Kr. e. 18 századból ered. Néhány kutató a szöveg keletkezést Kr.e. 14 -12 századra teszi. Kiadás és fordítás King, L. W.: Enuma Elish, The Seven Tablets of Creation, London 1902; 1999 reprint. Deimel, Anton: Enuma eli¹ London 1936. Lambert W. C.- Parker, S. B: Enuma Eli¹. The Babylonian Epic of Creation, Oxford 1966. Magyar szöveg: Kákos Sándor: Gilgames, agyag táblák üzenete. Európa Bp, 1966 Hexamenon – A teremtés történet magyarázatai Alexandriai Philón (Törvények szelleme II.4,12 – bõl származik az elvezés és ezt követõen szokássá vált a történetet külön is magyarázni. Találkozhatunk Nagy Szt. Baszileoisznál ezzel a szokással, aki 9 homiliát mondott a bibliai teremtés történet szövegérõl, Szt. Ambrus 6 könyvben foglalta össze elképzeléseit a témáról. Antiochiai Eustachiosz kommentárt írt a szövegrõl és Nisszai Gergely, Severianosz és Gabbalai Zakariás kommetálta még a keresztény egyházatyák közül a szövegek. Apokrif - az õsegyházban azoknak a bibliai könyveknek a neve, amelyek nyilvános felolvasását nem javasolták, s ezért elrejtették õket a nyilvánosság elõl. A katolikusok és a protestánsok eltérõ könyvcsoportot értenek apokrifek alatt. Protestáns körben pszeudepigráf iratoknak is nevezik a katolikusok által apokrifnek nevezett könyveket. Hangzatos prófétai vagy egyéb bibliai neveik ellenére sem a liturgiában, sem a teológiai vitákban ezeket a könyveket nem használták. Sokan azért idegenkedtek tõlük, mert eredetük ismeretlen volt és sok mesés elemet tartalmaztak. Számos esetben kifejezetten eretnekek írták õket megtévesztõ szándékkal. Több apokrif listát ismerünk a 9-10. századig, ezek között is talán a Decretum Gelasianum (492-496) a legrégebbi. Az egyik legkorábbi dokumentum az apokrifokkal kapcsolatban I. Innocentius pápa levele Toulouse-i Esuperió (†127) püspöknek (in: Decretum Gelasianum, PL 20,502), ez azonban csak magán jellegû írás és nem hivatalos nyilatkozat arról a kérdésrõl, amelyben a fent nevezett püspök el tudja képzelni, hogy az apostolok az apokrifekben megírt fantasztikus csodákat Isten segítségével tényleg végbevitték. Qumrán – 1947-ben a Holt-tenger közelében En-Feskában egy pásztor tekercseket fedezett fel egy barlangban, nem sokkal késõbb 18 km-re ettõl a helytõl Vadi Murabbat-ból majd Hirbet Mirdbõl kerültek elõ tekercsek, melyek feldolgozása 1960-61-ben kezdõdött meg. Masszada erõdbõl 1963-ban találtak tekercseket elsõként Trever, J.C. Albright W.F. és Sukenik E. (1947-1948) ismerte fel a tekercsek tudományos értékét, hogy a Kr.e. 4 századból származó leletek. A szektát a korábban Alexandriai Philon (1.sz) által említett esszénusokkal azonosították. A telepet Kr.e. 8-7 században lakták és a régészek a Józsue 15,61-ben említett sóvárossal azonosították. En-feska mellett gazdasági épületek maradtak meg. A legfontosabb tekercs Izajás tekercse 1950-ben publikálták. Habakuk tekercse 1950-ben tették közzé. A Biblia Ószövetségi részének csaknem minden könyvének találtak kéziratát, mely a Tiberiási masszorák (Kr.u. 90.k) tevékenysége elõtti idõbõl származott szövegek tanúi voltak. A 11 barlangból tártak fel szövegeket és egy évszázaddal korábbi szövegek kerültek elõ, mint amit eddig ismertek. Gyakorlatilag ezekbõl a szövegbõl dolgoztak a LXX fordítói. A felfedezések után világossá vált, hogy Kr.u. 68-ban még nincs végleges bibliai szövege az Ószövetségnek, hanem az csak Kr.u. 132-135 után alakult ki. A feltárt kommentár irodalom eltér az eddig ismert Midrás kommentároktól, és a Qumráni zsidó szekta apokaliptikus szemléletét tükrözte. A közösség életétét nehéz meghatározni, mert az elõkerült kéziratok között nem találtak olyan történeti jellegû munkát, amely a közösség önéletrajzául szolgált volna. A vezetõjüket az igazság tanítójának nevezik és a gonoszság fõpapjával állnak szembe. Életmódjukat a Közösség Szabályzata, szemléletmódjukat pedig, leginkább a Háborús tekercs írja le. Philon, Alexandriai, Philo Judeus Kr. e. 20 Alexandria – 45 Alexandria. Görög nyelvû zsidó filozófus és exegéta. Visszavonult életet élt, egyetlen közéleti szereplése: Kr. u. 40 Caligula önistenítõ rendelkezéseinek a visszavonását kérte egy delegáció vezetõjeként. A bibliai könyvekhez fûzött magyarázatokat, az allegorizáló exegézis mûvelõje volt. A terapeutákról és az esszénusokról elsõként adott hírt. Megírta Mózes életét és a Tóra magyarázatát. Mózes törvényeit a természettörvények utánzatának tartotta, munkáit nem zsidóknak, hanem görögöknek szánta Augustinus, Hippói, magyarul Szent Ágoston, 354 Tagaste – 430 Hippo.. Püspök, egyháztanító, latin egyházatya. Tanulmányait Afrikában, Madaurában és Karthágóban végezte, 374 és 383 között a manicheus szekta tagja volt; 383-ban Rómába ment, majd Milánóban tanított retorikát, ahol Ambrus beszédeinek hatására 387 húsvétján fiával, Adeodatussal együtt megkeresztelkedett. Hazájába térve aszkéta életet élt és szerzetesközösséget alapított, majd a hippói keresztények püspökké választották. Leghíresebb mûve a Vallomások (Confessiones), amelyben leírja életét. Teológiai mûvei (De Trinitate, De civitate Dei); a manicheusok, donatisták és pelagiánusok ellen írt vitairatai; a Szentírásról szóló beszédsorozatai és magyarázatai; lelkipásztori írásai. Ez utóbbiak döntõ hatással voltak az egész európai keresztény mûveltségre és egyházi tanításra Órigenész latinul: Origenes 185 Alexandria – 254 k. Tyrus. Görög nyelvû egyházi író. Az alexandriai egyház kateketikai iskolájának lett a vezetõje, kiváló filozófiai mûveltséggel rendelkezett, jól ismerte a Szentírást. Palesztinában szentelték pappá, mire az alexandriai püspök haragjában kiközösítette. ~ Caesareában teológiai iskolát nyitott és a keresztény közösségnek prédikált. A Decius-féle üldözésben börtönbe vetették, a császár halála után szabadult. Rengeteg mûvet írt, melyek nagy része elveszett. Részt vesz a 2. konstantinápolyi zsinaton, Justinianus parancsára eretnekként elítélték. Fiatalkori mûve, a „Peri archón” az elsõ szisztematikus teológiai összefoglalás, ebben fejtette ki exegetikai elveit, melyek szerint a Szentírásban a szó szerinti értelmen kívül a spirituális értelmet kell keresni, hogy az egész Szentírást értelmezni tudjuk. A szentírástudomány terén nagy alkotása a „Hexapla”, melyben hat oszlopban állította egymás mellé a Szentírás héber szövegét és görög fordítását. Exegetikai mûveit kommentárok vagy homíliák formájában alkotta meg, de jó részük csak töredékesen maradt fenn. Hosszabb részek maradtak meg János és Máté evangéliumához, valamint a Római levélhez és az Énekek énekéhez fûzött kommentárjából. Mózes és Józsue könyveirõl szóló homíliái a középkori szerzetesek között voltak népszerûek. Izidor, Sevillai, 560 Cartagena – 636 Sevilla. Szent, érsek, író. 599 k. bátyja utódaként lett Sevilla püspöke, haláláig tudományos és aszkéta életet élt és püspöki iskolákat alapított. 633-ban a 4. toledói birodalmi zsinaton elnökölt. Több mint 1000 kézirata maradt ránk; természettudományi, nyelvtani, történeti és teológiai témákról írt. Nagyszabású mûve az Etymologia, amely 20 kötetet tett ki, ez tekinthetõ az elsõ reálenciklopédiának, a középkorban alapvetõ könyvnek számított. Teológiai fogalmi szótárnak is felfogható volt, mert írt a tisztítótûzrõl, a paradicsomról és az utolsó ítéletrõl is. Írt pedagógiai és történeti mûveket is. Tudósított az uralkodó népekrõl az elsõ négy évszázadban, megírta a gótok történetét és írt világkrónikát (Chronica maiora) is. Teológiai munkái között vannak dogmatikai, erkölcsi, egzegetikai mûvek, de írt egyházi szervezetekrõl, a papok feladatáról, az eretnekségekrõl, a zsidókról és pogányokról keresztény szempontból (ellene volt az erõszakos térítésnek). Glossa – Jegyzetek Az ókorban a klasszikus irodalmi mûvek nehezen érthetõ szavait magyarázó jegyzetek gyûjteményeit nevezték Glosszáknak. Ezek nyomán az ókorban és a középkorban a keresztények is készítettek a Biblia nehezen érthetõ szavait magyarázó glosszákat, ezeket vagy a szentírási kódexek margójára vagy a sorok közé írták. Az elsõ ilyen glosszát Hesüchiosz írta az 5. sz.-ban. Alexandriai Kirillosz, valamint Küroszi Theodoretosz glosszái ismertek a keletiek közül. Ezt követõen legtöbbször lexika címszó alatt jelentek meg a glosszák. Ezenkívül Onomastikonokban is megjelentek Glossza-témák. A legrégebbi Órigenész iskolájából ered és Jeromos dolgozta át, „Liber interpretationum nominum Hebr.” (kiadta Brandenhewer II. 181-184.) Nyugaton Sevillai Isidor Etimologiája ismert (PL 82,106.) mint a nyugati Glosszák legérdekesebb gyûjteménye. Ezeket sok esetben egyszerûsítették a dóm-iskolák számára. A 7–11 sz.-ig. néhol a szöveg alá írták, ez volt a „glossa interlienearis”, ennek az anyagát vették át a Catenak. A 12-13. században Laoni Anzelm által írt „glossza ordinaria”, valamint Wallafried Strabo által készített középkori glosszák a legismertebbek (Migne PL 191-192.) A pusztai szerzeteseknek, késõbb a szerzetesi közösségeknek az evangéliumok és a levelek lettek a lelki olvasmányai, az un. „Lectio Divina”. Ezzel a kifejezéssel Kr.u. 220-ban találkozunk elõször és ekkor még csak a Biblia figyelmes olvasását jelentette a kifejezés, és csak a 12. századra alakul át a fogalom, és kezdték végérvényesen mindenféle lelki olvasmányok megjelölésére alkalmazni a lectio Divina fogalmát. 1150-ben Guido karthausi szerzetes a témáról könyvet írt, amelynek címe “A szerzetesi létra” (Scala Claustralium). Ebben a könyvben a lelki olvasmánnyal kapcsolatos viselkedést vizsgálja a szerzõ, és négy fázist különböztet meg: az olvasás, meditáció, ima és contempláció szakaszait. Az olvasást olyan nyugodt helyen, imateremben vagy kápolnában végezték a szerzetesek, amelyben nem zavarta õket semmilyen külsõ körülmény. Az olvasás elõtt lassú szabályos légzéssel megnyugtatták magukat, hogy zaklatott lelkük teljes egészében a szövegre tudjon koncentrálni. Majd elõször lassan figyelmesen elolvasták a szöveget. A szövegrõl folytatott meditációnak a lényeges eleme volt, hogy az olvasottakat igyekeztek saját életükre alkalmazni. Ez nagyon reflexszív Szentírás olvasást tételezett fel. Az olvasást követõ imában igyekeztek megnyitni szívüket az Istennek, hogy párbeszédet tudjanak kezdeményezni Istennel. Ezt követte a contempláció, amelyben igyekeztek, saját gondolataikat elnyomni, hogy képesek legyen lelkükben meghallani azt, amit Isten kíván tõlük. 2005-ben XVI. Benedek pápa errõl azt mondta: “Ezen létrán keresztül emelkedik a szerzetes a földrõl az égbe” . Gunkel, Hermann, 1862 Springe, Németország – 1932 Halle. Teológus. Lüneburgban, Göttingenben és Giessenben tanult Albrecht Ritschl és Albert Eichhorn hatása alá került, teológiai vizsgáit Lipcsében és Göttingenben tette le, 1888-ban Göttingenben habilitált. 1889-tõl Halléban tanár, 1895-tõl Berlinben professzor ekkor publikálja a Teremtés és káosz c. könyvét. 1901-ben jelenik meg a Teremtés könyve kommentár elsõ kiadása. 1906-ban a zsoltárok könyve kiadása. Viszonylag késõn kezdett tanítani 1907-tõl az ÓSz professzora Giessenben, majd 1920–1927 között Halléban, egészségei okok miatt visszavonult a tanítástól Joachim Begrich lesz a segítõje. A vallástörténeti iskola vezéralakja, az ÓSz forma- és mûfajtörténeti kutatásának kidolgozója volt az. Elsõ munkáját a szentlélekrõl írta (1888) A legjelentõsebb mûve a teremtés és a káosz (1895) a vallástörténeti iskola nyitó mûvei is. Legtöbbet a Teremtés könyvével foglalkozott, saját fordítást és magyarázatot készített belõle (1901). Behatóan foglalkozott mese kutatással. Zsoltár kommentárja máig is meghatározó a zsoltárok mûfajának meghatározásában. A szóbeli kultúra korszakát nagyon rövid idõre szûkítette és a szóbeli hagyomány rekonstrukciójára tett kísérletei kétségesnek bizonyultak. Noth, Martin 1902 Drezda – 1968 Shivta (Izrael). Jelentõs német ÓSz-kutató. Drezdában járt gimnáziumba, majd 1921–25 teológiát és keleti nyelveket tanult Erlangenben, Rostockban és Lipcsében, ahol Rudolf Kittel volt a tanára. 1928 habilitált és kiadta az izraelita személynevek vallástörténeti értelmérõl szóló diplomamunkáját („Die israelitischen Personennamen im Rahmen der gemeinsemitischen Namengebung”). Tanár lett Greifswaldban és Lipcsében. 1929 Königsbergben professzor, 1938 tagja lett a königsbergi szellemtudományi társaságnak. Részt vett a 2. világháborúban, közben elveszítette teljes tudományos könyvtárát és állását. A háború után családjával Halléban élt, majd Bonnban talált újabb kutató állást és tanított. 1947–48 és 1957–58 rektor Bonnban. 1952 a Palesztina-kutatással foglalkozó német alapítvány vezetõje, 1959 az ószövetségi tanulmányok nemzetközi központja elnöke lett Oxfordban. 1964 átvette a „Deutschen Evangelischen Instituts für Altertumswissenschaft des Heiligen Landes” (A Német evanglikus egyház ókortudományi intézetete a Szent Földön) vezetését Jeruzsálemben. Filológiai és vallástörténeti érdeklõdés vezette Izrael történetének kutatásakor is. 1930 „Das System der zwölf Stämme Israels” címû könyvében új irányítási modellt mutatott ki az állami élet elõtti Izraelben, az egyetlen szentély köré csoportosult törzsi szövetséget, mely a szichemi országgyûlésen alapult (Józs 24). Ezen alapultak az évenként visszatérõ ünnepek, és a szövetségi jog is. Izrael korai állam elõtti szervezettségi formájának ez a szövetségi hipotézis új megvilágítást adott, számos követõ és módosító hipotézis elindítója lett és ma már alapvetõ elképzelésnek számít. Izrael földrajzának és ország-ismeretének feltárása is jelentõs eredményeket hozott, ahol 1954 ~ utazásokkal egybekötött országbemutatókat rendezett. Fontosnak tartotta az archeológiai eredmények beillesztését Izrael történetének tárgyalásába, ezt Józsue-kommentárjában és az ÓSz világáról írott könyvében emelte ki. Kutatásokat végzett az egyiptomi kultúra hatásáról a palesztinaira és a sivatagi élmény feldolgozásáról a Mózes-hagyomány értelmezésében. Jelentõsnek számított Pentateuchus-kommentárja. Rad, Gerhard von 1901 Nürnberg – 1971 Heidelberg. Evangélikus lutheránus teológus, ÓSz-kutató. Tanulmányait Erlangen és Tübingen egyetemein végezte. 1925-ben a Bajor evangélikus egyház felügyelõje. 1929-ben Erlangenben tutor. 1930–34 magántanár Lipcsében, 1934-1945 Jénában professzor, az ÓSz-i tanszék vezetõje, 1945-1949 Göttingenben tanított. 1949-tõl halálig Heildelbergben tanított. Kutatási területei a Deuteronómium, irodalmi analízis, formakritika, Hexateuchus magyarázat, ÓSz-i teológia. Mózes ötödik könyvéhez írt kommnetárt, a papi és a levita kör prédikációs tevékenysége nagyon érdekelte, a szent háború koncepciójátt is kutatta. Diszdoktor Lund és Wales egyetemein. Prof Dr. György Benyik

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31